Bárány Frigyes és Beke Sándor – az MMA Színházművészeti Tagozatának díja
Az MMA Színházművészeti Tagozatának díját Bárány Frigyes színművész, Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész kapta, aki a magyar és egyetemes drámairodalom számtalan szerepét eljátszotta, és akinek számtalan darabban csodálhattuk kifejező művészetét.
Beke Sándor színházi rendező szintén e díjban részesült, aki több mint százhúsz emlékezetes produkció rendezője, többszörös színházalapító és színi direktor. Rendezőként az általa létrehozott előadások tartalmi magvát és üzenetét magyar és szláv színházi hagyományok felhasználásával, a metafora eszközeivel erősíti, a képi kompozíciós megoldásokban sajátosan expresszív látásmódját funkcionálisan alkalmazva.
Bárány Frigyes
Pályája során tagja volt az Állami Déryné Színháznak, a debreceni Csokonai Színháznak, a budapesti József Attila Színháznak, a győri Kisfaludy Színháznak, a szolnoki Szigligeti Színháznak, a pécsi Nemzeti Színháznak, és talán a legfontosabb: a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színháznak, amelyet sokadmagával alapított meg 1981-ben.
Talán a hosszú út során itt állapodott meg igazán, itt találta meg helyét, társulatát, közönségét, művészetét. E teátrum tagja1981-től, és hiába ment nyugdíjba, már igencsak több éve, mégis aktív művésze színházának: csak itt, közel kétszáz előadásban szerepelt, több mint hatvanéves pályafutásának felét itt töltötte.
Az ötvenes években, a magyar történelem egyik legnehezebb, legsötétebb időszakában először papnak készült. Azonban inkább Thália papjaként választott utat. Hogy elkerülje az akkori kötelező ideológiai és pártpolitikai kiképzést, helyette inkább fellépést vállalt a vállalati színjátszóknál, és megmaradt ennél a szakmánál, a színház csodája magához vonzotta. Ezekben az időkben erősödhetett meg hűséges jelleme: hűséges a hivatásához, a színházához, a családjához, eszméihez, életéhez. Ha valaki igazán megfigyelte játékát, észre vehette, hogy az elegáns, tartózkodó, szemérmes, de mégis hősi orgánummal szóló mögött ott a bohém sármőr is.
A magyar és egyetemes drámairodalom számtalan szerepét eljátszotta, számtalan darabban csodálhattuk kifejező csodálatos művészetét, és minden szerepfelsorolása egy jellegzetes filmszereppel kezdődik, amely országos hírnevet szerzett neki, ez pedig Kacsula főhadnagy szerepe Az aranyember című korszakalkotó filmben, ki ne emlékezne rá?!
1990-ben így nyilatkozott: „A színház az egyetlen hely, ahol az ember találkozhat az emberrel!" – mennyire, és egyre jobban mennyire igaz ez harminc évvel később is!
Beke Sándor
Beke Sándor színházi rendező, több mint 120 emlékezetes produkció rendezője, többszörös színházalapító és színi direktor, egyebek mellett a kassai Thália színház alapítója, a komáromi Jókai Színház névadója, mai arculatának kialakítója, a felvidéki magyar színjátszásnak, a Márai művek színrevitelének a legjelentősebb alakja. Rendezőként az általa létrehozott előadások tartalmi magvát és üzenetét magyar és szláv színházi hagyományok felhasználásával, a metafora eszközeivel erősíti, a képi kompozíciós megoldásokban sajátosan expresszív látásmódját funkcionálisan alkalmazva.
Beke Sándor a felvidéki Csilizradványon született 1939. február 26-án. A pozsonyi Magyar Pedagógiai Gimnázium diákjaként az iskolai színjátszó csoportban ismerkedett meg a színészettel, a színházzal. Sikeresen szerepelt szavalóversenyeken. 1958-ban meghívták a komáromi Magyar Területi Színházba színésznek. 1959 és 1963 között a pozsonyi Művészeti Főiskola színész szakos hallgatójaként már részt vett több nemzetközi színházi fesztiválon. 1963 és 1968 között Nádasdy Kálmán osztályában végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakát. Egy évig a komáromi Magyar Területi Színház rendezőjeként működött, majd 1969-ben a komáromi színház égisze alatt a Komáromból magával hozott lelkes csapat élén kalandos körülmények között a helyi Ipariskola tornaterméből kialakítva megalapította a kassai Tháliát, a második felvidéki magyar színházat, amely a vezetése alatt fontos színházi alkotóműhellyé vált.
1976-ban politikai okokból Magyarországra jött. 1976 és 1978 között a Miskolci Nemzeti Színház rendezője, majd 1978-1984-ig a kecskeméti Katona József Színház főrendezője, ahol a színház próbahelyiségéből létrehozta a ma Kelemen László nevét viselő kamaraszínházat. 1984 és 1990 között a budapesti Népszínház rendezője.
1990-ben visszatér a Felvidékre. 1990-től 1994-ig a komáromi színház igazgató-főrendezője. Az ő kezdeményezésére változik a színház neve Jókai Színházra. Megalapítja a szabadtéri Bástya Színházat, jogilag megszerzi az új színházépületet, mindkét felvidéki színház igazgatását felvállalva önállósítja a kassai Thália Színházat.
1994-től a Magyar Játékszíni Társaság főtitkára és elnökségi tagja. A Társaság célja az volt, hogy összefogja a határon túli magyar színházakat, de csatlakoztak magyarországi színházak is. Főtitkárként fontos szerepet játszott a határon túli színházak kapcsolatrendszerének kialakításában.
1996 és 2001 között az egri Gárdonyi Géza Színház igazgató-főrendezője. Igazgatóként sikerült megvalósítania a színházépület teljes újjáépítését, kialakítva benne egy új stúdiószínházat.
2001-2010 között a Kassai Thália Színház rendezője és művészeti tanácsadója.
2006-ban ő Rákóczi kassai újratemetése centenáriumi ünnepségeinek szervezője és rendezője.
2010 óta vendégként vállal rendezéseket Egerben és Kassán.
A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetettje, Komárom városának és szülőfalujának Csilizradványnak a díszpolgára, a Kassai Thália Színház és az egri Gárdonyi Géza Színház örökös tagja, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendezői aranydiplomása.
Beke Sándor színházi rendező szintén e díjban részesült, aki több mint százhúsz emlékezetes produkció rendezője, többszörös színházalapító és színi direktor. Rendezőként az általa létrehozott előadások tartalmi magvát és üzenetét magyar és szláv színházi hagyományok felhasználásával, a metafora eszközeivel erősíti, a képi kompozíciós megoldásokban sajátosan expresszív látásmódját funkcionálisan alkalmazva.
Bárány Frigyes
Pályája során tagja volt az Állami Déryné Színháznak, a debreceni Csokonai Színháznak, a budapesti József Attila Színháznak, a győri Kisfaludy Színháznak, a szolnoki Szigligeti Színháznak, a pécsi Nemzeti Színháznak, és talán a legfontosabb: a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színháznak, amelyet sokadmagával alapított meg 1981-ben.
Talán a hosszú út során itt állapodott meg igazán, itt találta meg helyét, társulatát, közönségét, művészetét. E teátrum tagja1981-től, és hiába ment nyugdíjba, már igencsak több éve, mégis aktív művésze színházának: csak itt, közel kétszáz előadásban szerepelt, több mint hatvanéves pályafutásának felét itt töltötte.
Az ötvenes években, a magyar történelem egyik legnehezebb, legsötétebb időszakában először papnak készült. Azonban inkább Thália papjaként választott utat. Hogy elkerülje az akkori kötelező ideológiai és pártpolitikai kiképzést, helyette inkább fellépést vállalt a vállalati színjátszóknál, és megmaradt ennél a szakmánál, a színház csodája magához vonzotta. Ezekben az időkben erősödhetett meg hűséges jelleme: hűséges a hivatásához, a színházához, a családjához, eszméihez, életéhez. Ha valaki igazán megfigyelte játékát, észre vehette, hogy az elegáns, tartózkodó, szemérmes, de mégis hősi orgánummal szóló mögött ott a bohém sármőr is.
A magyar és egyetemes drámairodalom számtalan szerepét eljátszotta, számtalan darabban csodálhattuk kifejező csodálatos művészetét, és minden szerepfelsorolása egy jellegzetes filmszereppel kezdődik, amely országos hírnevet szerzett neki, ez pedig Kacsula főhadnagy szerepe Az aranyember című korszakalkotó filmben, ki ne emlékezne rá?!
1990-ben így nyilatkozott: „A színház az egyetlen hely, ahol az ember találkozhat az emberrel!" – mennyire, és egyre jobban mennyire igaz ez harminc évvel később is!
Beke Sándor
Beke Sándor színházi rendező, több mint 120 emlékezetes produkció rendezője, többszörös színházalapító és színi direktor, egyebek mellett a kassai Thália színház alapítója, a komáromi Jókai Színház névadója, mai arculatának kialakítója, a felvidéki magyar színjátszásnak, a Márai művek színrevitelének a legjelentősebb alakja. Rendezőként az általa létrehozott előadások tartalmi magvát és üzenetét magyar és szláv színházi hagyományok felhasználásával, a metafora eszközeivel erősíti, a képi kompozíciós megoldásokban sajátosan expresszív látásmódját funkcionálisan alkalmazva.
Beke Sándor a felvidéki Csilizradványon született 1939. február 26-án. A pozsonyi Magyar Pedagógiai Gimnázium diákjaként az iskolai színjátszó csoportban ismerkedett meg a színészettel, a színházzal. Sikeresen szerepelt szavalóversenyeken. 1958-ban meghívták a komáromi Magyar Területi Színházba színésznek. 1959 és 1963 között a pozsonyi Művészeti Főiskola színész szakos hallgatójaként már részt vett több nemzetközi színházi fesztiválon. 1963 és 1968 között Nádasdy Kálmán osztályában végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakát. Egy évig a komáromi Magyar Területi Színház rendezőjeként működött, majd 1969-ben a komáromi színház égisze alatt a Komáromból magával hozott lelkes csapat élén kalandos körülmények között a helyi Ipariskola tornaterméből kialakítva megalapította a kassai Tháliát, a második felvidéki magyar színházat, amely a vezetése alatt fontos színházi alkotóműhellyé vált.
1976-ban politikai okokból Magyarországra jött. 1976 és 1978 között a Miskolci Nemzeti Színház rendezője, majd 1978-1984-ig a kecskeméti Katona József Színház főrendezője, ahol a színház próbahelyiségéből létrehozta a ma Kelemen László nevét viselő kamaraszínházat. 1984 és 1990 között a budapesti Népszínház rendezője.
1990-ben visszatér a Felvidékre. 1990-től 1994-ig a komáromi színház igazgató-főrendezője. Az ő kezdeményezésére változik a színház neve Jókai Színházra. Megalapítja a szabadtéri Bástya Színházat, jogilag megszerzi az új színházépületet, mindkét felvidéki színház igazgatását felvállalva önállósítja a kassai Thália Színházat.
1994-től a Magyar Játékszíni Társaság főtitkára és elnökségi tagja. A Társaság célja az volt, hogy összefogja a határon túli magyar színházakat, de csatlakoztak magyarországi színházak is. Főtitkárként fontos szerepet játszott a határon túli színházak kapcsolatrendszerének kialakításában.
1996 és 2001 között az egri Gárdonyi Géza Színház igazgató-főrendezője. Igazgatóként sikerült megvalósítania a színházépület teljes újjáépítését, kialakítva benne egy új stúdiószínházat.
2001-2010 között a Kassai Thália Színház rendezője és művészeti tanácsadója.
2006-ban ő Rákóczi kassai újratemetése centenáriumi ünnepségeinek szervezője és rendezője.
2010 óta vendégként vállal rendezéseket Egerben és Kassán.
A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetettje, Komárom városának és szülőfalujának Csilizradványnak a díszpolgára, a Kassai Thália Színház és az egri Gárdonyi Géza Színház örökös tagja, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendezői aranydiplomása.