A kazettás mennyezeten református templomoknál rendhagyó módon emberalakos ábrázolások kaptak helyet (Siklód)

Kőben, fában dicsérni az Urat

Múlt és jelen: erdélyi templomépítés

Az építészet és azon belül is a belsőépítészet témakörét járta végig két, a közelmúltban létesített erdélyi templom kapcsán Elekes Károly képzőművész és Anthony Gall építőművész, főiskolai docens, a szerda esti (2013. 02. 27.) előadássorozat keretében. A háznagyi teendőket Stefanovits Péter látta el.

Az előadásban említett első székelyföldi templom Siklódon található, amit Haris László fényképein keresztül mutattak be. Siklód eredeti istenházát nem sokkal a második világégés után, 1948-ban bontották le, rossz állapota miatt. Később aztán a kommunizmust építő Romániában már nem engedték meg, hogy a székely atyafik újat építsenek. A hatalom akkori gyakorlói arra hivatkoztak, hogy a faluban van egy gyülekezeti terem, minek akkor még egy templom is? Így aztán az 1786-ból származó 17 méter magas harangtorony – amelyet a hagyomány szerint egyetlen szög, vagy ácskapocs nélkül, pusztán csak a faanyag remekbe szabott csapolásával építettek fel – melletti tér hosszú évtizedeken keresztül üresen ásítozott. A jobb idők a rendszerváltoztatás után köszöntöttek be, mikor is a református gyülekezet 170 régi lejjel a tarsolyában neki mert vágni az építkezésnek, Kós Károly tervének és a siklódiak nagy vágyának megvalósításához. Az egész falu összefogott, hogy megépítsék Isten új hajlékát. A berendezés installátora Papp Gábor volt. A belső teret 35 bibliai kép díszíti, ami református Istenháza esetében meglehetősen szokatlannak mondható. A festményeket Elekes Károly és Stefanovits Péter készítette. A régi templomból átmentették a szószéket és az úrasztalát. Elekes Károly szerint a siklódi templom az építészet és a belsőépítészet legnemesebb hagyományait követi.  

A másik székelyföldi templom a katolikus egyházé, és Gyergyószentmiklós mellett, nem messze a Békás-szorostól dicséri az Urat. Az első világháború alatt, közelebbről az 1916-os román betörés során semmisült meg az a fatemplom, ami korábban a helyén állt. A román katonaság felgyújtotta. A két világháború között Erdély építész-fejedelme, Kós Károly készített ugyan egy tervet a régi kápolna megújítására, de az nem valósult meg, így egészen 1999-ig kellett várni arra, hogy új épülhessen. A munkálatok 2001-ben fejeződtek be. Minderről azonban már Anthony Gall, a templomocska tervezője beszélt, aki Kós Károly nyomában járta a Székelyföldet, és így ismerkedett meg Hajdó István gyergyószentmiklósi esperessel. Kérésére tervezte meg a Szent Kristóf kápolnát, amely úgy lett modern, hogy egyúttal magában őrzi az ősi hagyományokat is. A vizuális építészeti terv és a szakrális funkciók kialakításának tervezésébe bevonta Stefanovits Péter és Elekes Károly képzőművészeket is. A templomocska belső terének keleti fala a magyarság honfoglalás előtti életét mutatja be, a szemben lévő pedig népünk kárpát-medencei életét. A szkíta aranyszarvastól a csíksomlyói Salvator-kápolna ábrázolásáig összesen 18 kép díszíti a belső falat. Anthony Gall előadását a templomocska felépítését bemutató rövidfilm egészítette ki, amelyben megszólalt Hajdó István esperes is.

Az Anthony Gall tervezte kápolna külső és belső szellemiségének értelmezése

A kápolna „határhelyzet": a Kárpátokon átmenő út utolsó, illetve első állomása, erődpont, amely értelmezhető földrajzi és geológiai határpontként is, valamint kultúrák, vallások törésvonal-menti pontjaként egyaránt. Az alaprajz ellipszisének hossztengelye megfelel az ún. keletelt templomok helyzetének, (bejárat: Nyugat, oltár: Kelet) meghatározó jelentőséget tulajdonítva ezáltal az ősvallások legfőbb szimbólumának, a Napnak, a Tűznek. Felfogható a kápolna tengelye egy olyan jelképes fa törzseként is, amelynek északi ágain a sztyeppei kultúra és a bizánci vallás jelképei élnek, míg a déli ágakat az európai, nyugati kereszténység jelképrendszere ékesíti. A templomot impozáns természeti látvány, sziklák tömegei és fenyőfélék oszloperdeje övezi, s mindez szinte folytatódik az épület szerkezetében. A domb alatt zúgó Békás patak a másik ős-elemünket, a vizet képviseli állandóan morajló hangjával. Mindez olyan panteista gondolatokat ébreszt, amelyek indokolják a természeti elemek belső térben való megjelenítését egyrészt a falfestészet eszközeivel, másrészt a berendezés megformálásával.

Az elképzelés szerint a kápolna már említett északi, homorú falfelülete hordozza a honfoglalás kori hitvilág és a korai kereszténység jelképeit. E rész uralkodó színvilágát a víz tónusai határozzák meg, a rajzos elemeken a szürke és a fekete dominál, míg a déli oldal - amelyen a kereszténység szimbólumai jelennek meg, - különös tekintettel a magyar történetiségből vett ábrázolásokra, egyházi jelképeink és értékeink tárgyi motívumaira - melegebb színeket ölt. (A körkép méretei: 130 cm magas és 24 méter hosszú.) Hasonlóképpen a hagyományra utal az erdélyi fafaragás elemeit idéző szakrális berendezés: az oltárasztal, a pulpitus, a szentségtartó, a keresztelő medence és a térben függő korpusz, a XVIII. századi fafaragás. A mennyezet deszkázata, az eget idéző csillagszerkezet díszes kiosztású, míg a padló a hossztengellyel párhuzamosan fut, erre helyeződnek halszálka elrendeződésben az egyszerű kivitelezésű padok, melyeket a sorok kezdetén faragott, festett járomkonty díszít. Hasonló megoldású a papszék, valamint a ministránsok széke is. A világítást a magasan körbefutó ablaksor természetes fénye, de szükség szerint rejtett elektromos világítótestek is biztosítják. (Forrás:epiteszforum.hu)

 

2013. március 4.  |  stefanovits péter