Beszélgetés Ács Margit íróval

Ács Margit író, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja 2013-ban munkásságáért Babérkoszorú-díjat kapott. Videointerjú.

Ács Margit író, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja 2013-ban munkásságáért Babérkoszorú-díjat kapott. Ennek kapcsán pályakezdéséről, szerkesztői tapasztalatairól és a szerkesztőségek az irodalmi életben betöltött szerepéről mesélt.

(fotó: Lugosi Lugo László)

 

 
Ács Margit 1964 és 1987 között a Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987 és 1992 között a Magvető Könyvkiadó szerkesztője volt. Hajnóczy Péter novelláinak, Kertész Imre Sorstalanság című regényének kiadását ő segítette elő, az utóbbiról az első elismerő kritikát is ugyanő írta. 1992-től a Magyar Írószövetség Kortárs folyóiratának rovatvezetője, jelenleg főmunkatársa. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja, a Magyar Írószövetség Arany János Alapítványának kurátora, jelenleg elnöke. 2007 óta a Magyar Írószövetség Elnökségének tagja.
 
Pályáját kritikák, tanulmányok írásával kezdte, 1976-ban közölt először novellákat, s ezután folyamatosan jelentek meg elbeszéléskötetei, kisregényei. Ahogy kritikáiban, úgy szépprózai írásaiban is a késő-nyugatos irodalomszemlélet hatása érvényesült, vagyis a klasszikus modernség stílusköréhez sorolható a munkássága. A nyolcvanas években ez a hatás kiegészült a népi mozgalom eszmeiségének az elsajátításával, erőteljesebbé vált érdeklődése a társadalom, a közélet jelenségei iránt. Ebből az érdeklődésből születtek meg a kilencvenes és a kétezres években vitairatai, elemző tanulmányai, esszéi, amelyekben a belterjessé váló irodalomfelfogással szemben következetesen az irodalom életszerűségének hagyományát idézte és szólaltatta meg. Az elmúlt években ismét novellákat ír, legutóbbi, Kontárok ideje c. elbeszéléskötetében a rendszerváltozás sors- és lélektani történetét dolgozza fel: a pártállami korszak etikus ellenzéki magatartását a változásba beépítő, majd félretolt, leselejtezett értelmiségi réteget jeleníti meg, amely elől mindeddig kitértek prózaíróink.
 
A nyolcvanas évektől hangsúlyos, meghatározó szereppel bír az irodalmi közéletben. A kilencvenes évek "íróháborújában" meghatározó szerepe volt abban, hogy az Írószövetség folyóirata, a Kortárs meg tudta őrizni a magyar irodalom intézményrendszerében a vezető pozícióját. Problémaérzékeny, nagy visszhangot kiváltó irodalomtörténeti konferenciákat szervezett, melyek a közeltmúlt/félmúlt irodalomtörténetének újraértelmezését kezdeményezték (ötvenhat a magyar irodalomban, az újabb irodalomtörténet-írás vitája).
2013. május 6.  |  videointerjú ács margit