Fotó: Lugosi Lugo László

Jovián György műtermében

Jovián György festőművész pályakezdéséről, művészetét ért korai hatásokról és sajátos szakmai fogásairól mesél. Rövidfilmünkből kirajzolódik az ív, ahogyan a művész a korai kísérletektől eljutott a rá jellemző, különös hangulatú ábrázoló festészetig.
"A figurafestéstől az elvont képek alkotásáig terjedő igen széles mezőt járja, már-már meghökkentő a szélsőségessége. Főiskolás korában a tűélesen festő flamand és holland festészet izgatta a képzeletét – és a szürrealizmus, melyben a lehetetlen dolgok pontos megfestése lelkesítette. Innen csak egy lépésnyire esik a hetvenes évek közepén megismert magyar fiatalok "szürnaturalizmusa". Alkotói módszere lett a vékonyan festés éppen úgy, mint a vastagon fortyogtatott, felrakás közben homokkal, krétaporral összekevert, beragasztott rajz- és nyomatdarabokkal, textil-holmikkal, tárgyakkal, töredékekkel továbbépített festékrétegek alkalmazása. De ugyanígy bánt az egyéb kompozíciós és formaképző módszerekkel is. Ezért aztán, bár egy gondos filológiai elemzés bizonnyal ki tudná mutatni a mediterrán világ közeli és távoli múltjából merített inspirációját, egy önálló festői világ kialakítására törekszik. Műveinek amorf képi világát a szín- és fénymegfeleltetések mellett geometrikus alakzatok vagy naturalista elemek szerepeltetése teszi teljessé." 


Tanulmányait a bukaresti Képzőművészeti Főiskolán végezte 1975-ben. Főiskola után csomagolástervező, majd a nagyváradi Állami Színház vendég díszlettervezője (1977–1981); 1978-tól tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének. 1982-ben áttelepül Budapestre; 1983–1996 közt a Játékszín, 1996–1999 közt a Merlin Színház grafikusa. 1999-től a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa. Tagja a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Festők Társaságának, a MAMÜ Társaságnak, a Szinyei Társaságnak, a Képző-művészek Batthyány Körének. 
2013. október 14.  |  jovián györgy videoportré