Fotó: Lugosi Lugo László
Helyszín:
Vörösmarty Színház Forrás Galériája
(Székesfehérvár, Fő u. 8.)
Időpont: január 20. 18.30
A kiállítás megtekinthető 2015. február 10-ig.

Nézz körül! – Haris László kiállítása

Nézz körül! címmel kiállítás nyílt a Balogh Rudolf-díjas fotóművész, Haris László panorámaképeiből Székesfehérváron, a Vörösmarty Színház Forrás Galériájában.
A fotók két helyszínt mutatnak be: nagyobb részük erdélyi, kisebb részük budapesti témákat dolgoz fel. A búzaszentelés Csíkszentdomokoson címűn (2009) a paraszti kultúrák egyik jelentős eseményét, a termést megóvó búzaszentelést jeleníti  meg a fotográfus. Tavasszal, ha kizöldül a vetés, a falu apraja-nagyja a mise után kivonul a határba, élükön a pappal, aki megszenteli az élelmet, az életet biztosító búzatáblákat.



Ha alaposabban szemrevételezzük a művet, észrevesszük, hogy a domb felé közeledő templomi zászlókat vivők csoportja még egyszer feltűnik a kép középpontjában magasodó dombon. A gótika freskófestői, például Sassetta készítettek ilyen egy kompozíción belül több történetet egyidejűleg elmesélő táblaképeket. A látott felvételek mindegyikén ezt a módszert alkalmazza Haris László is, például amikor bemutatja a csíkmadarasi Tankó Máriát, a nyugdíjas tanítónőt népviseleti gyűjteményével együtt, illetve az ugyancsak csíkmadarasi illetőségű Péter bácsit tanyasi enteriőrben. Egyszerre művészettörténeti dokumentum és korunk valóságának regisztrálása a középkori Szent László ábrázolásokkal díszített karácsonyfalvai unitárius templombelsőről szóló felvétel. Ugyancsak e témakörhöz sorolhatók az erdélyi önarcképek is.
Budapesten többnyire önportrék születtek. Az állatkerti önarckép (2010) az első ferdepanorámás kompozíció. A Mátyás téri önarckép (2012) annak az épületnek az erkélyéről készült, ahol a művész lakik. A hatalmas századfordulós bérház függőfolyosóit és a folyosókon bámészkodó romagyerekeket megörökítő 100 éves a Teleki tér 3. (2003) napjaink valóságáról szól.

Tizenhárom éves korában, 1956 november 2-án szinte még gyerekként végigfényképezte a forradalom budapesti helyszíneit.  A sokáig rejtegetett, részben megsemmisült anyagból azután ötven esztendő elmúltával nyílt kiállítása Budapesten és Washingtonban. Elvégezte a Műszaki Egyetemet (1968), mégsem mérnök, hanem fényképész lett, egy életre elkötelezte magát nagy szenvedélyének, a fotográfiának. Az is pályája kuriozitásához tartozik, hogy szinte mindig képzőművészekkel, filmesekkel, plakátművészekkel dolgozott együtt.
1969-ben állított ki először – akkor is festőkkel és szobrászokkal – az azóta a magyar művészettörténetében kiemelt helyet elfoglaló Szürenon kiállításon, rövid idő elmúltával pedig ott találjuk a kommunista hatalom által betiltott Balatonboglári kápolnatárlatokon (1970-73). Ebben az időben különböző tárgyak részleteit fotózta, konceptuális munkákat készített, majd 1975-ben megalkotta a jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található négyszáznyolcvan képből álló fotószekvenciáját (1975.VI. 5.). Tíz esztendeig (1980-tól 90-ig) dolgozott többek között Orosz Istvánnal  a Pannonia Filmstúdióban. Számos egyéni kiállítást rendezett, több ma már fotótörténeti jelentőségű csoportos tárlaton szerepelt.


A képre kattintva letölthetik a rendezvény meghívóját:

2015. január 19.  |  haris lászló