Fotó: Varga Márta, Erdélyi Tóth Edit
A csembaló ma is népszerű
Dobozy Borbála telt házas koncertje Szegeden és Magyarkanizsán
Különleges hangulatú zenei élményben volt része azoknak, akik jelen voltak Dobozy Borbála, Liszt Ferenc-díjas csembalóművész november 24-i szegedi, illetve november 25-i, magyarkanizsai koncertjén. A Magyar Művészeti Akadémia zeneművészeti tagozatának rendes tagja a ritka hangszer nemzetközi szinten is elismert művelői közé tartozik, aki mostani koncertprogramjába olyan Johann Sebastian Bach szerzeményeket válogatott, amelyek kiemelkednek az életműből.
Különleges hangulatú zenei élményben volt része azoknak, akik jelen voltak Dobozy Borbála, Liszt Ferenc-díjas csembalóművész november 24-i szegedi, illetve november 25-i, magyarkanizsai koncertjén. A Magyar Művészeti Akadémia zeneművészeti tagozatának rendes tagja a ritka hangszer nemzetközi szinten is elismert művelői közé tartozik, aki mostani koncertprogramjába olyan Johann Sebastian Bach szerzeményeket válogatott, amelyek kiemelkednek az életműből.
Dobozy Borbála szegedi koncertjét a REÖK Palotában és a Regionális Kreatív Műhely próbatermében is telt házas nézőtér várta. A művésznő számára fontos város Szeged, hiszen 30 évvel ezelőtt ő alapította meg a Liszt Ferenc Zeneakadémia szegedi tagozatán a csembaló szakot, és ma is szakmai kapcsolat fűzi a Bartók Béla Művészeti kar vezetéséhez.
Mostani dupla koncertjét is a Bartók Béla Művészeti Kart Támogató Alapítvány és a Magyarkanizsai Regionális Kreatív Műhely szervezték, a Magyar Művészeti Akadémia Szegedi Regionális Munkacsoportja támogatásával. A művésznő volt tanítványai is ott voltak a nézők között, de megtisztelte a koncertet jelenlétével a 90 éves Meszlényi László is, a szegedi egyetem egykori tanára, a barokk zene kiváló hazai szakértője, akit a művésznő külön is köszöntött. Maga a hangszer Belgrádból érkezett a két koncertre, a szerb hangszerkészítő család, Kristijan Bjelanovic és édesapja, Mario Bjelanovic által készített csembalón hangzottak el a művek.
Dobozy Borbála érdeklődésének középpontjában Johann Sebastian Bach életműve áll: szinte minden csembalóra írt kompozícióját eljátszotta, beleértve összes zenekari és kamaraművét is. A szegedi és magyarkanizsai koncertprogramba ismert Bach műveket válogatott.
Az est első részében felcsendült két és háromszólamú szerzeménypárokat tartalmazó Invenciókat azért tűzte műsorra, mert éppen háromszáz évvel ezelőtt, 1723-ban fejezte be a sorozatot a szerző. Bár Bach pedagógiai céllal írta ezeket a műveket, és elsőszülött fiának, a rendkívül tehetséges Wilhelm Friedemannak szánta őket születésnapi ajándékként, a művésznő a koncert bevezetőjében hangsúlyozta, hogy zeneileg olyan kifejező erejű és mélységű darabokról van szó, amelyeket egy 10-14 éves gyerek koránál fogva még nem tud művészileg megoldani. „Ezek a zeneirodalom legcsodálatosabb pedagógiai szándékkal született kompozíciói és jó, hogy ilyen műveken csiszolja egy fiatal a tudását, de ez a sorozat annál sokkal magasabb szint. Nem véletlen, hogy az Invenciók jó részét egyáltalán nem játsszák, csak néhány slágerdarabbal foglalkoznak a zeneiskolákban" – tette hozzá.
A folytatásban a minden szabad fantáziák legnagyobbikaként számontartott Kromatikus fantázia és fúga hangzott el. Dobozy Borbála ezt a zeneművet úgy ajánlotta a hallgatóság figyelmébe, hogy Johann Sebastian Bach életművében egyedülálló mestermű, ugyanis az egész fantázia egy nagy improvizáció. - Ez nála egyébként nem fordul elő. Vannak olyan toccaták például, amelyekben szabad bevezetés, átvezetés található, de azok csak hosszabb-rövidebb részek. Itt az egész fantázia egy nagyszabású improvizáció, amelyet pompás háromszólamú fúga követ. Ez az egyik legszenvedélyesebb, legszemélyesebb hangú csembalóműve Bachnak, a neve pedig onnan ered, hogy a fantáziában és a fúgában végig dominál a kromatikus menet – avatta be a zenemű kiválóságának részleteibe a hallgatóságot a művész.
A koncert mindkét helyszínen nagy sikert aratott. A nézők a vastaps és a ráadásszám után sem hagyták el azonnal a koncerttermet: érdeklődéssel járták körbe, fotózták a különleges hangú, ritkán látható, hallható hangszert, a készítővel és a művésznővel egyaránt beszélgettek a csembaló megszólaltatásáról és működéséről.
Dobozy Borbála hazánk nagyformátumú régizenei művészeinek egyike. A csembalóval zeneművészeti középiskolásként ismerkedett meg, felsőfokú hangszeres tanulmányait a világhírű Zuzana Ruzicková vezetésével a Pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán kezdte, majd a prágai zeneakadémián folytatta nála, ahol kitüntetéssel diplomázott. A következő években a historikus előadói gyakorlatot tanulmányozta: először a salzburgi Mozarteumban Liselotte Brändle, Nikolaus Harnoncourt és Johann Sonnleitner irányításával.
Mostani dupla koncertjét is a Bartók Béla Művészeti Kart Támogató Alapítvány és a Magyarkanizsai Regionális Kreatív Műhely szervezték, a Magyar Művészeti Akadémia Szegedi Regionális Munkacsoportja támogatásával. A művésznő volt tanítványai is ott voltak a nézők között, de megtisztelte a koncertet jelenlétével a 90 éves Meszlényi László is, a szegedi egyetem egykori tanára, a barokk zene kiváló hazai szakértője, akit a művésznő külön is köszöntött. Maga a hangszer Belgrádból érkezett a két koncertre, a szerb hangszerkészítő család, Kristijan Bjelanovic és édesapja, Mario Bjelanovic által készített csembalón hangzottak el a művek.
Dobozy Borbála érdeklődésének középpontjában Johann Sebastian Bach életműve áll: szinte minden csembalóra írt kompozícióját eljátszotta, beleértve összes zenekari és kamaraművét is. A szegedi és magyarkanizsai koncertprogramba ismert Bach műveket válogatott.
Fotó: Varga Márta, Erdélyi Tóth Edit
Az est első részében felcsendült két és háromszólamú szerzeménypárokat tartalmazó Invenciókat azért tűzte műsorra, mert éppen háromszáz évvel ezelőtt, 1723-ban fejezte be a sorozatot a szerző. Bár Bach pedagógiai céllal írta ezeket a műveket, és elsőszülött fiának, a rendkívül tehetséges Wilhelm Friedemannak szánta őket születésnapi ajándékként, a művésznő a koncert bevezetőjében hangsúlyozta, hogy zeneileg olyan kifejező erejű és mélységű darabokról van szó, amelyeket egy 10-14 éves gyerek koránál fogva még nem tud művészileg megoldani. „Ezek a zeneirodalom legcsodálatosabb pedagógiai szándékkal született kompozíciói és jó, hogy ilyen műveken csiszolja egy fiatal a tudását, de ez a sorozat annál sokkal magasabb szint. Nem véletlen, hogy az Invenciók jó részét egyáltalán nem játsszák, csak néhány slágerdarabbal foglalkoznak a zeneiskolákban" – tette hozzá.
A folytatásban a minden szabad fantáziák legnagyobbikaként számontartott Kromatikus fantázia és fúga hangzott el. Dobozy Borbála ezt a zeneművet úgy ajánlotta a hallgatóság figyelmébe, hogy Johann Sebastian Bach életművében egyedülálló mestermű, ugyanis az egész fantázia egy nagy improvizáció. - Ez nála egyébként nem fordul elő. Vannak olyan toccaták például, amelyekben szabad bevezetés, átvezetés található, de azok csak hosszabb-rövidebb részek. Itt az egész fantázia egy nagyszabású improvizáció, amelyet pompás háromszólamú fúga követ. Ez az egyik legszenvedélyesebb, legszemélyesebb hangú csembalóműve Bachnak, a neve pedig onnan ered, hogy a fantáziában és a fúgában végig dominál a kromatikus menet – avatta be a zenemű kiválóságának részleteibe a hallgatóságot a művész.
A koncert mindkét helyszínen nagy sikert aratott. A nézők a vastaps és a ráadásszám után sem hagyták el azonnal a koncerttermet: érdeklődéssel járták körbe, fotózták a különleges hangú, ritkán látható, hallható hangszert, a készítővel és a művésznővel egyaránt beszélgettek a csembaló megszólaltatásáról és működéséről.
Fotó: Varga Márta, Erdélyi Tóth Edit
Dobozy Borbála hazánk nagyformátumú régizenei művészeinek egyike. A csembalóval zeneművészeti középiskolásként ismerkedett meg, felsőfokú hangszeres tanulmányait a világhírű Zuzana Ruzicková vezetésével a Pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán kezdte, majd a prágai zeneakadémián folytatta nála, ahol kitüntetéssel diplomázott. A következő években a historikus előadói gyakorlatot tanulmányozta: először a salzburgi Mozarteumban Liselotte Brändle, Nikolaus Harnoncourt és Johann Sonnleitner irányításával.
1983-ban díjat nyert a belgiumi Brugge-ben rendezett, legrangosabbnak számító nemzetközi csembalóversenyen.
A Gottlieb Muffat műveit tartalmazó albuma 1992-ben elnyerte a hamburgi német lemezkritikusok díját.
A BMC Records történetének legsikeresebb kiadványai közé tartozik a streaming-platformokon a Wohltemperiertes Klavier két kötete, amelyet az ő előadásában rögzítettek.
Bach művei mellett előszeretettel tűzi műsorára alig ismert, vagy teljesen elfelejtett mesterek zenéjét (G.Th. Muffat, J. A. Benda, Chr. Schaffrath). Repertoárja szinte az egész csembalóirodalmat felöleli, beleértve a 20. századi és a kortárs zenét is.
