2016. március 2. – Bemérve a mérhetetlen – Gyarmathy Tihamér centenáriumi kiállítása
A Magyar Művészeti Akadémia és a Janus Pannonius Múzeum (Pécs) kiállítása
Pesti Vigadó, 2016. március 2. – május 8.
A 2016. május 8-áig látható kiállítás a 20. század egyik legkövetkezetesebb magyar absztrakt festőjének, Gyarmathy Tihamérnak (1915–2005) állít emléket. A Kállai Ernő bioromantika elméletére és „Új Világkép" programjára épített, „elvont művészetként" jellemezhető pályaívet mutatja be a negyvenes évek elejétől a nyolcvanas évek közepéig.
Felidézi az elveihez ragaszkodó mester alkotói profiljának mindkét változatát: a táblaképfestészet klasszikus művelőjét és a minden anyaggal, médiummal kísérletező homo faberét. A válogatás a szülőváros, Pécs múzeumának 1985-ben átadott, mintegy 130 darabot kitevő kollekción kívül más közgyűjtemények és jeles magángyűjtők műtárgyaira, valamint az örökösök által őrzött dokumentumokra támaszkodik. Célja nem a monografikus teljesség, hanem az alkotó sokoldalúságának bemutatása. Így az életmű már ismert szegmensei mellett teret ad a zománc és kerámia munkáknak, a kísérleti filmnek, s felidézi a valahai műterem évtizedek alatt kimunkált szürrealista „élet-kollázsát".
Pesti Vigadó, 2016. március 2. – május 8.
A 2016. május 8-áig látható kiállítás a 20. század egyik legkövetkezetesebb magyar absztrakt festőjének, Gyarmathy Tihamérnak (1915–2005) állít emléket. A Kállai Ernő bioromantika elméletére és „Új Világkép" programjára épített, „elvont művészetként" jellemezhető pályaívet mutatja be a negyvenes évek elejétől a nyolcvanas évek közepéig.
Felidézi az elveihez ragaszkodó mester alkotói profiljának mindkét változatát: a táblaképfestészet klasszikus művelőjét és a minden anyaggal, médiummal kísérletező homo faberét. A válogatás a szülőváros, Pécs múzeumának 1985-ben átadott, mintegy 130 darabot kitevő kollekción kívül más közgyűjtemények és jeles magángyűjtők műtárgyaira, valamint az örökösök által őrzött dokumentumokra támaszkodik. Célja nem a monografikus teljesség, hanem az alkotó sokoldalúságának bemutatása. Így az életmű már ismert szegmensei mellett teret ad a zománc és kerámia munkáknak, a kísérleti filmnek, s felidézi a valahai műterem évtizedek alatt kimunkált szürrealista „élet-kollázsát".