Tizenöt éve írok költeményt
És most, amikor költő lennék végre
Csak állok itt a vasgyár szegletén
S nincsen szavam a holdvilágos égre.
(József Attila)

 
Lehet-e teljes a töredékben maradt világ? Ez a kérdés izgatta Csontos Jánost, amikor a József Attila iránti hódolatból – olykor persze feleselve is vele – kiegészíti József Attila félbehagyott verseit. Úgy gondolta, hogy életszerű, virtuális találkozás jön létre e generációk alkotta hídon. A ciklus 2005-re, a József Attila-centenáriumra készült el. A Kortárs folyóirat bő válogatással ünnepelte a kerek évfordulót. „… 68 éve nem írok költeményt" – utal Csontos a jubileumra.
A teljes kompozíciót 2008-ban jelentette meg az Éghajlat Kiadó Száz év talány címmel, majd a szerző 2011-es Delelő című összegyűjtött kötetében újból napvilágot látott.
Alföldy Jenő a művet úgy jellemezte, hogy az „kísérlet a kegyelmi pillanatra".
Ebből a különös, két szerzőtől származó, kétfelé mutató anyagból született az ötlet: két hangon megszólaltatni az immár szerves egészet az „… Ím, itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat" nézőpontjából.
Ráadásul a két hang igazában négy, hiszen két muzsikus a szöveg horizontális síkjára merőlegesen, a vertikális világba kalauzolja a nézőt-hallgatót a maga egyéni szabad zenei eszközeivel, olyan világot is kimondva, amely a szavakon jóval túlmutat.
Erdélyi György színművész, aki pályája során hét különböző József Attila-előadást szerkesztett, úgy gondolta, hogy a teljes töredékből létrehozza a nyolcadikat is. Az előadást rajta kívül Császár Angela színművész és két kiváló muzsikus: Grencsó István és Miklós Szilveszter segítenek kiteljesíteni. Mindezt annak reményében, hogy a hét fejezetből álló est során a töredékekből is kirajzolódhat a világ egésze.
 
Szerkesztő és rendező: Erdélyi György