Az ökológiai apokalipszis elkerülhetetlensége, a klímaváltozás visszafordíthatatlansága és bolygónk erőforrásainak kimerítése a melankólia vagy a passzivitás mint kortárs esztétikai diszpozíció eminens kiváltó okaivá váltak. A művészetek azonban – a médiával ellentétben – furcsa módon nem a „shock value" felértékelésével, hanem azzal reagálnak a jelen ökológiai krízisére, hogy meggondolkodtatnak a természetről alkotott képünk, a természetről való gondolkodásunk alapvető rutinjairól.
A transzdiszciplináris párbeszéd ezért olyan berögzült gyakorlatokat kezdett el tematizálni, mint hogy feltétlenül egy (katasztrófa)narratívát kell-e adni annak a műnek, amely a jelen természeti helyzetét akarja kommunikálni az irodalmi nyilvánosság számára; hogy mit kezdhet a művészetelmélet olyan fogalmakkal, mint a „mélyidő", az „antropocén" vagy a „fajtörténet", amelyeket az úgynevezett hard sciencesből importáltak látszólag problémamentesen; hogy mennyiben lehet a természet érintetlenségéről beszélni akkor, amikor már a talaj összetételére – amelyből és amelyre építkezünk – kimutatható hatással bír a hulladéktermelésünk.

Konferenciánk célja követni az ökológiai gondolkodás (pl. Timothy Morton, Timothy Clark, Dipesh Chakrabarty, Eva Horn, Benjamin Bühler stb.) azon célkitűzését, hogy a természethez való viszonyulásunk mélyrétegeibe hatolva azokat a fogalmakat és rutinokat vizsgáljuk, amelyeket elsődlegesen aktivizálunk, valahányszor kísérletet teszünk az ökológiai krízis és katasztrófa megértésére.

A konferencia teljes programja ITT olvasható.

Időpont: 2019. november 18. (hétfő) 10:00
Helyszín: Pesti Vigadó, az MMA székháza (1051 Budapest, Vigadó tér 2.), Makovecz terem

A rendezvényen való részvétel regisztrációhoz kötött, részvételi szándékát itt jelezheti: Online jelentkezés