Juhász Judit, az MMA szóvivője az este elején arra az időszakra emlékeztett, amikor Makovecz Imre és barátai otthont teremtettek, és életre hívták az MMA társadalmi szervezetét. Az Akadémiai Szalon az a hely, ahol 1992 óta minden héten találkoznak az akadémikusok és a meghívott vendégek.
Az estet Jánosi András bevezetője alapozta meg, melyben elmondta, hogy népzenészként mindig érdekelte, milyen hatással volt a magyar hangszeres zenei hagyomány az új zenére. Hozzátette, hogy évtizedek óta foglalkozik a XVIII. századi magyar kéziratos zenei anyagnak az utóbbi időkig élő, főleg, de nem kizárólag erdélyi és partiumi hangszeres tánczenével való összehasonlításával. Ennek eredményeit vonószenekarával, a Jánosi Együttessel kamatoztatta már műsorokban (csaknem harminc tematikus koncerten), és ebből táplálkozik az 1997-ben megjelent 77 magyar tánc című album. A lemez elkészítése előtt 1400 fele részben régi, fele részben mostani dallam összehasonlítását készítette el, akkor már az látható volt (ahogyan a lemez ismertetőjének szánt tanulmányban is szerepel), hogy a Partiumban és Erdélyben megőrizték a történelmi Magyarország régi hangszeres zenéjét – emelte ki Jánosi András.

Az MMA rendes tagja folytatta az összehasonlító munkát, melynek újabb lendületet adott, amikor kezébe került a Zay-ugróci kézirat fakszimile kiadásához. Az ebben talált dallamokat is szerette volna mielőbb megszólaltani. Ehhez az adott inspirációt, hogy a felvidéki koncertkörúton alakult Hungaricus együttesnek igen hamar sikere lett. Az együttes repertoárjának bővítéséhez pedig a korábban gyűjtött összehasonlító anyag kínált lehetőséget. Így válhatott valóra az MMA támogatásával egy régi álma János Andrásnak, amikor a Rozsnyói farsang – 1730 című hangos-könyvünk 2021 karácsonyára megjelent, ezt a közönség meg is nézhette a koncertet követően. Ekkorra már meghaladta a kétezret az összehasonlított dallamok száma. Ezt a munkát folytatta Jánosi András, s ennek eredménye, az újabban felfedezett dallam- és stíluspárhuzamok már „csak" egy dupla albumra fértek rá. Ugyanakkor ez tovább erősítette azt a korábbi hipotézist, hogy a Magyarországon korábban általánosan ismert, több helyen is játszott hangszeres zene a több évszázadon át viszonylagos nyugalomban élő Felvidéken, Partiumban és Erdélyben tovább tudott élni egészen az utóbbi időkig. Az újabban felfedezett dallamokból készül a dupla album válogatása, ennek részleteit lehetett hallani a Makovecz utcában.

A dallamokat János András találta, de a megszólaltatásuk kidolgozásában már társa volt Apró Anna és Légrády Eszter is, mindketten a Zeneakadémia végzett tanárai, koboz, valamint citera tanszakon. A magyar régi zene is mindig a közösségi alkotást preferálta az egyénivel szemben – tette hozzá a népzenész. A korábban használatos elnevezéseken felbátorodva, maguk is foglalkozásokhoz, helyszínekhez, alkalmakhoz köthető neveket adtak a dalamoknak. Így hallhatott a közönség „Deákos" vidám zenét elsőként. Ezután még megszólalt „Székelyföldi zöld keserves"-t idéző, a Galántai gyűjteményre, vagy Kodály Zoltán Marosszéki táncok című művére emlékeztető muzsika is. Az időutazásban egyebek mellett a XVI. századi céhek korát is megidézték, a „Pitykések"-nek is biztosan volt saját dallama – mondta a Hungaricus együttes vezetője. Az est végén bekapcsolódott a játékba Szentirmai Panna és Bese Botond is, akik a leendő dupla lemezen is szerepet kaptak, egy török kor környéki koronázási bevonulót egészítve ki játékukkal. A záró dallamokat a Zay- és a Barkóczi gyűjteményben is megtalálta Jánosi András, a vidám vitézi muzsika megkoronázta a lemezbemutató estet.

Egy 2019-es felvidéki koncertsorozat alatt alapított jött létre a Hungaricus együttes, hogy a feledésbe merült dallamkincset megszólaltassa, nevével is táncaink XVIII. században gyakori elnevezését idézi. A koncertsorozat műsora régi, XVIII. század végi, XIX. század eleji magyar táncokból állt, Pálóczi, Csokonai, Berzsenyi, Bolyai korának muzsikáját szólaltatták meg. Az utóbbi évek alatt jelentősen kibővítették repertoárjukat, hogy az áttanulmányozott tetemes mennyiségű zenei anyag minél nagyobb részét életre kelthessék koncertjeinken. Minden eddigi kutatás azt igazolja, hogy vonós zenekarok faluhelyen csak 1850, vagyis a szabadságharc után kezdtek terjedni, akkor is elsősorban nagyvárosok, uradalmi központok körül. A Hungaricus együttes e régi hagyományt eleveníti fel.