Medveczky Ádám Istenhit és zene című akadémiai székfoglaló előadásában felidézte Kodály Zoltán alakját, aki azt mondta a zenéről, hogy az az életnek olyan szükséglete, mint a levegő. „A hit és a zene kezdetektől fogva áldása az emberiségnek, egymástól elválaszthatatlanul" – hangsúlyozta. A zene érzéseket fejez ki, megjelenik ott, ahol a szó már kevés. Máté evangéliuma gyönyörű olvasmány, de amikor megszólal a Máté-passió bevezető tétele, az felülmúlhatatlan – fejtette ki.
A karmester beszélt a csodák hangszereiről és a hangszerek csodájáról, megemlítve a csodafurulyás juhászt, a népmesék kedvenc figuráját, aki egymaga fölveszi a harcot az ördöggel. Az ókor legendás dalnoka, Orfeusz hárfajátékával megszelídítette az alvilág fúriáit. Dávid király hárfaművészete már nem mítosz, hanem irodalmi valóság. Zsoltárai szorosan kötődnek ehhez a hangszerhez.
A karmester kétségtelennek tartja, hogy az alkotókat először a történetek érdekessége és izgalma fogja meg, mint Händel Izrael Egyiptomban című oratóriumában a sáskajárás, vagy Vivaldi kompozíciójában a Holofernészt lefejező „Győzedelmes Judit". Az eseménydús történetek mellett megjelenik a hit mély gondolatiságának zenéje. A muzsikus fölidézte Ferencsik János híres karnagy emlékezetes instrukcióját, amikor egy credo tétel zenekari indítását nem találta elég határozottnak: „Kérem, a credo nem azt jelenti, hogy sejtem, hanem azt, hogy hiszem!"
A klasszikusok, mint Haydn, Mozart, Beethoven vagy Schubert misekompozícióik mellett több más egyházi művet is komponáltak. A német zeneművészetnek a protestantizmus a meghatározója. Bach, Mendelssohn, Brahms, Wagner is evangélikus volt. A katolikus liturgiát a gregorián stílus határozta meg, míg a protestáns zene visszanyúlt a zsoltárhoz. Brahms Német Requiem-jében a német nyelvű Szentírás egyes passzusait zenésítette meg.
Medveczky Ádám a hitben való megtérésként említette Bartók Béla III. zongoraversenyének II. tételét, az abban felhangzó zongora-zsoltárt, mint a megtért ember hálaénekét. Magyarországra még egyértelműbben jellemző a zene és a hit egy tőről fakadása. Ennek igazolására a karmester felhozza az ősi, keleti pentatóniát, amelyhez hozzásimult a gregorián stílus, és ez régi siratóénekeink és népballadáink alapja.
A 20. század művészete előszeretettel idézi Dávid királyt, a vétkes, de bűnbánatában megtisztult szent uralkodót. „Honegger Dávid király oratóriumának zsoltárai, Sztravinszkij Zsoltár-szimfóniája és Kodály Psalmus Hungaricusa a legismertebb bizonyítékai a fény keresésének, az isteni vigasztalásba vetett hitnek" – állapítja meg székfoglalójában a karmester.

Balassa Sándor laudáció Medveczky Ádám akadémiai székfoglalójához (pdf)

 

Medveczky Ádám (Budapest, 1941. július 15.) karmester Díjak: Liszt-díj (1976), Érdemes Művész (1988), Alternatív Kossuth-díj (2008), Kossuth-díj (2011) Medveczky Ádámnak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen a karmesterképzőben és a zeneelmélet szakon Kórodi András volt a mestere. Közben 1960–1969 között a Magyar Állami Hangversenyzenekar szólamvezető üstdobosaként is működött. Ezután a Magyar Állami Operaház korrepetitora lett. 1971-ben Olaszországban képzete tovább magát, ahol elvégezte Franco Ferrara mesterkurzusát. 1974-ben elnyerte a Magyar Televízió első alkalommal megrendezett karmesterversenyének második díját, ami országszerte ismertté tette a nevét. 1974-ben kezdte meg karmesteri működését a Magyar Állami Operaházban, elsőként a Così fan tuttét vezényelve el. 1982-ben a zeneakadémia Magánének és Zongora tanszékének tanára lett. 1987-ben kinevezték a Magyar Posta Szimfonikus Zenekara (ma MATÁV Szimfonikusok) zeneigazgatójának, ezt a pozíciót 1996-ig töltötte be. Közben egy rövid ideig a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatójaként is működött, 1990–1993 között. 1997-ben a Győri Filharmonikusok első karmestere lett. Tanít a Zeneművészeti Egyetemen, e tevékenysége mind az operához kapcsolódik. Közel hetven opera szerepel repertoárjában (a Rigoletto, A végzet hatalma, A Rajna kincse, Rossini Mózese, a Faust, a Jancsi és Juliska, a Hunyadi László és több Puccini-opera is). Vendégkarmesterként Európa valamennyi országában megfordult, de több alkalommal fellépet az Amerikai Egyesült Államokban, Venezuelában, Japánban és Thaiföldön is. Karmesterként, az operaelőadások dirigálása mellett, végigvezényelte a szimfonikus zeneirodalom jelentős részét. Székfoglaló előadásának címe: Istenhit és zene