A magyar opera napját – Erkel Ferenc születésnapját – nem lehetett volna különbül ünnepelni, mint ezzel a minden ízében izgalmas darabbal, és elkötelezett énekesekkel, zenészekkel. Szokolay Sándor első operáját fiatalon írta: 33 éves volt, mikor bemutatták a Vérnászt. Bár több operát komponált, az első sikerét nem tudta megismételni. Szokolay Federico Garcia Lorca drámáját választotta, s hogy tökéletesen belemélyedhessen a munkába, egy évet arra fordított, hogy a spanyol irodalmat és történelmet minél mélyebben megismerje, jártas legyen ebben a különös világban. Garcia Lorca drámája nyomán a librettót – Illyés Gyula fordítását használva – maga Szokolay készítette el.
Szokolay műve a családi élet keretén belül zajlik. Az Anya meghasonlott, leginkább a bosszú, a keserűség élteti. Az anyai felügyeletet nem kérő a Vőlegény élni szeretne, új családban. De szeretne a Menyasszony is élni, eltitkolt szerelmével, s szeretne a Feleség is valami kis melegséget. Szokolay zenéje rendkívül expresszív, nem engedi el a figyelmet, nyers, vad, még a Hold zenéje is szinte sokkoló. Az észvesztésig elmenő indulatok, a szerelem mélysége zenével van kifejezve, Szokolay szavaival „idegzene" a mű. A zenekari együttes nagy, a spanyol koloritot három gitár és az ütőhangszerek jelentik – illetve a szereplők dobbantásai. Balladai tömörségű az opera, nem kell megmagyarázni az eseményeket, folynak anélkül is.
„A szereplők sorsa megállíthatatlan" – mondja Szokolay, s a történet időtlen; Lorca sem adja meg a történés idejét.
Forrás: gramofon.hu