Tapintani lehetett a figyelmet és szeretetet, amely Szőnyiné Szerző Katalin zenetörténész felé irányult szerda este az MMA Makovecz Imre utcai szalonjában. Juhász Judit születésnapi köszöntőjében felidézte: az ünnepelt napra pontosan tizenhat évvel ezelőtt, 2008. október 30-án védte meg akadémiai székfoglalóját Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékképei Brahms magyar kottatárában címmel. A másik aktualitás, hogy megjelent a zenetörténész Mihalovich-tanulmányok – Egy pannon zeneművész két világ határán című tanulmánykötete a Kossuth-Klub – L'Harmattan Kiadó gondozásában.

Mekkora a zene hatalma az emberéletre? Portréfilmjében Szőnyiné Szerző Katalin felelevenítette tanára, Légány Dezső élettörténetét, aki azzal indította a zenetörténet órát, hogy kedves kollégák, a Pisztráng-ötös olyan Schubert-mű, amely az életemet megmentette. Erre mindenki felkapta a fejét.

– A Don-kanyarban a legbiztosabb jele volt annak, hogy valaki föladta, hogy leült a hóba. A fázástól és kimerültségtől Légány Dezső visszavonuló katonái közül már többen összeestek, de a zenetörténész kérdezgetni kezdte őket: van-e otthon családja, van-e otthon gyereke, aki várja őt. Aztán eljött az a pillanat, amikor a tanár úr is úgy érezte, nincs tovább, és leült a hóba. Akkor a katonái odamentek hozzá, és addig csavargatták a telepes rádiót, amíg az egyik csatornán befogták neki a Pisztráng-ötöst. Odatartották a füléhez. Légány elmesélte, ez volt az a mű, ami őt akkor talpra állította. Úgy érezte, ahol ilyen zenék megszületnek, ott neki élnie kell. Szuggesztív tanáregyéniség volt – hangsúlyozta Szőnyiné Szerző Katalin –, és ezzel a 20. századi Orpheus-legendával átadta a tanítványainak, bizonyságot tett róla, hogy a zene életet menthet. Ha kellő időben, ha jó helyen szólal meg a mű, akkor az ember szívéig hatol.

Windháger Ákos művelődéstörténész, az MMA MMKI kutatója méltatásában elmondta: a magyar zenetudomány kiemelkedő alakja, Szőnyiné Szerző Katalin pályája példaértékű szintézist mutat a tudományos kutatómunka és a könyvtárosi hivatás között. Életművében ötvöződik az elmélyült, tudományos gondolkodás a kulturális értékek közvetítésének szenvedélyes elkötelezettségével. Első jelentős munkája Kolozsvár zenei életét tárta fel, s ez bizonyítja: a fiatal kutató már ekkor – az 1960-as években – felismerte, hogy a zenei múlt feltárása nemzetünk kulturális önismeretének fontos része.

Szőnyiné Szerző Katalin tudományos munkásságának középpontjában a 19. század magyar zenetörténete áll. Különösen jelentős Mihalovich Ödönhöz kapcsolódó kutatása: a Zeneakadémia egykori igazgatójának életművét feldolgozó tanulmánykötete nem egyszerűen az életpálya rekonstrukciója, hanem a korszak magyar zenekultúrájának széles horizontú panorámája is egyben.

Az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának vezetőjeként végzett munkája külön fejezetet érdemel – emelte ki a méltatásban Windháger Ákos. – Szőnyiné Szerző Katalin vezetése alatt a gyűjtemény nem csupán őrzője volt a felbecsülhetetlen értékű dokumentumoknak, hanem élő, pulzáló szellemi műhellyé vált. A számos általa szervezett kiállítás, koncert és tudományos program mind azt bizonyítja, hogy a könyvtári munkára nem passzív őrzésként, hanem aktív kultúraközvetítésként tekintett. Példa erre az Esterházy-gyűjtemény: a hercegi család zenei dokumentumainak feltárása, tudományos feldolgozása és nemzetközi kontextusba helyezése olyan teljesítmény, amely nemzetközi szinten is figyelmet keltett. E munka során Szőnyiné Szerző Katalin azt is megmutatta, hogyan épült be a főúri család zenei mecenatúrája az európai kultúrtörténetbe.

Hatalmas életmű áll Szőnyiné Szerző Katalin mögött, aki ma is hihetetlen erővel, meg nem szűnő kitartással járja a maga útját. A Magyar Művészeti Akadémia tagjaként következetesen képviseli azt az álláspontot, hogy a nemzeti kultúra megőrzése és továbbadása nem lehet piaci kérdés. Számos esetben emelte fel szavát a zenei gyűjtemények, könyvtárak megfelelő finanszírozásáért, és hangsúlyozta a kulturális alapintézmények kiemelt támogatásának fontosságát. Munkássága során mindig szem előtt tartotta a határon túli magyarság kulturális örökségét is. Kolozsvári kutatásaitól kezdve rendszeresen foglalkozott a magyar zenekultúra teljes spektrumával, függetlenül az országhatároktól. Kutatásainak nemzetközi visszhangja pedig jelzi: munkássága túlmutat a nemzeti kereteken.

Tóth Ida
Fotó: Nyirő Simon