Öt újabb íróportré
A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozata az MMA székházában, a Pesti Vigadó Makovecz termében tartotta kismonográfia-sorozatának újabb bemutatóját. A Közelképek írókról címmel immár két éve futó sorozatban összegző jelleggel mindeddig feltáratlan életművek kerülnek megismertetésre.
A nemrég megjelent öt új íróportré:
A közönség részleteket láthatott Petényi Katalin és Kabay Barna az MMA megbízásából Tóth Bálintról készített portréfilmjéből, valamint az MMA Művészeti Dokumentációs Osztályának Farkas Árpádról készített kisfilmjéből.
Közreműködött Rátóti Zoltán színművész, az MMA Színházművészeti Tagozatának vezetője. Az est háziasszonya a sorozat szerkesztője, az MMA rendes tagja, Ács Margit író, kritikus volt.
A fiatal irodalomtörténész, Tary Orsolya Tóth Bálintól írt monográfiája az első önálló kötete. A szakember a portré célját abba látja, hogy "felidézzen, megismertessen, a köztudatba bevéssen egy különutas, konok költőt", akinek a számára a három kulcsfogalom: haza, én és Isten.
Ágh István a róla írt monográfiával kapcsolatban elmondta, hatvan éve jelennek meg könyvei, és azért is nagy öröm számára a Márkus Béla írta élet- és pályarajz, mert ezzel mintegy "súlya" lett eddigi munkásságának. Márkus Béla szerint a mai magyar irodalomnak nincs Ágh Istvánénál "sokrétűbb, szervesebb és színesebb életműve".
Tamás Menyhért munkásságát Rónay László úgy jellemezte, hogy a bukovinai székelyek szenvedéstörténetének megörökítésétől a létigazságok kimondásáig szélesedett ki. Tamás Menyhért pedig arról beszélt, hogy csakis itt lenn, a földön lehet érezni az Istent, és a hit volt az, ami segített neki talpon maradni.
Cs. Nagy Ibolya arról a törekvéséről számolt be, hogy – arra a bírálatra reagálva, miszerint Farkas Árpád a transzszilván mítoszt hevíti, és lírája anakronisztikus – poétikai érvekkel kívánta bebizonyítani, hogy Farkas Árpád versei a mai magyar líra jelentős alkotásai. A róla készült kisfilmben Farkas Árpád többek közt arról beszélt, hogy számára az a legmegtisztelőbb, hogy Cs. Nagy Ibolya a tudományoskodást mellőzve, aprólékosan elemezte számos versét, és így ásott a mélyére költészetének.
Papp Endre rámutatott arra, hogy Vári Fábián László Kárpátalja meghatározó alakja, és már most elő klasszikusként emlegetik. Az irodalomtörténész arról beszélt, hogy Vári Fábián László munkásságának feltárásával arra jött rá, hogy a nemzeti identitás nem valami elvont dolog, hanem alapvető létélmény, vagyis a nemzeti eszme nem halt meg. A költő erre reagálva azt mondta, a kárpátaljaiság az élete és a sorsa.
Ács Margit végül arra hívta fel a figyelmet, hogy bár nagy életművel rendelkező, idős alkotókról írt monográfiákról van szó, ezek az életművek korántsem zárultak le, hiszen a szerzők továbbra is újabb meg újabb művekkel gazdagítják munkásságukat és a magyar irodalmat.
- Tary Orsolya: Tóth Bálint;
- Márkus Béla: Ágh István;
- Rónay László: Tamás Menyhért;
- Cs. Nagy Ibolya: Farkas Árpád;
- Papp Endre: Vári Fábián László.
A közönség részleteket láthatott Petényi Katalin és Kabay Barna az MMA megbízásából Tóth Bálintról készített portréfilmjéből, valamint az MMA Művészeti Dokumentációs Osztályának Farkas Árpádról készített kisfilmjéből.
Közreműködött Rátóti Zoltán színművész, az MMA Színházművészeti Tagozatának vezetője. Az est háziasszonya a sorozat szerkesztője, az MMA rendes tagja, Ács Margit író, kritikus volt.
A fiatal irodalomtörténész, Tary Orsolya Tóth Bálintól írt monográfiája az első önálló kötete. A szakember a portré célját abba látja, hogy "felidézzen, megismertessen, a köztudatba bevéssen egy különutas, konok költőt", akinek a számára a három kulcsfogalom: haza, én és Isten.
Ágh István a róla írt monográfiával kapcsolatban elmondta, hatvan éve jelennek meg könyvei, és azért is nagy öröm számára a Márkus Béla írta élet- és pályarajz, mert ezzel mintegy "súlya" lett eddigi munkásságának. Márkus Béla szerint a mai magyar irodalomnak nincs Ágh Istvánénál "sokrétűbb, szervesebb és színesebb életműve".
Tamás Menyhért munkásságát Rónay László úgy jellemezte, hogy a bukovinai székelyek szenvedéstörténetének megörökítésétől a létigazságok kimondásáig szélesedett ki. Tamás Menyhért pedig arról beszélt, hogy csakis itt lenn, a földön lehet érezni az Istent, és a hit volt az, ami segített neki talpon maradni.
Cs. Nagy Ibolya arról a törekvéséről számolt be, hogy – arra a bírálatra reagálva, miszerint Farkas Árpád a transzszilván mítoszt hevíti, és lírája anakronisztikus – poétikai érvekkel kívánta bebizonyítani, hogy Farkas Árpád versei a mai magyar líra jelentős alkotásai. A róla készült kisfilmben Farkas Árpád többek közt arról beszélt, hogy számára az a legmegtisztelőbb, hogy Cs. Nagy Ibolya a tudományoskodást mellőzve, aprólékosan elemezte számos versét, és így ásott a mélyére költészetének.
Papp Endre rámutatott arra, hogy Vári Fábián László Kárpátalja meghatározó alakja, és már most elő klasszikusként emlegetik. Az irodalomtörténész arról beszélt, hogy Vári Fábián László munkásságának feltárásával arra jött rá, hogy a nemzeti identitás nem valami elvont dolog, hanem alapvető létélmény, vagyis a nemzeti eszme nem halt meg. A költő erre reagálva azt mondta, a kárpátaljaiság az élete és a sorsa.
Ács Margit végül arra hívta fel a figyelmet, hogy bár nagy életművel rendelkező, idős alkotókról írt monográfiákról van szó, ezek az életművek korántsem zárultak le, hiszen a szerzők továbbra is újabb meg újabb művekkel gazdagítják munkásságukat és a magyar irodalmat.
February 29, 2016 | könyvbemutató , ágh istván , tamás menyhért , vári fábián lászló , tóth bálint , farkas árpád , közelképek írókról
