Jó hangulatú Nagy László-nap Iszkázon
Nagy vendégsereg részvételével jó hangulatú ünnepséget tartottak Nagy László (1925–1978) Kossuth-díjas költő 89. születésnapja alkalmából szülőházánál, a Veszprém megyei Iszkázon.
A közös ünneplést a nagy melegben a kertben, a ligetes gyümölcsösben, a hatalmas körte- és cseresznyefa árnyékában tartották – mondta az mma.hu-nak a költő fia, Nagy András grafikusművész.
A Nagy László július 17-i születésnapjához legközelebb eső szombaton évtizedes hagyományt követve emlékeznek a költőre az iszkáziak, az irodalom, a művészet és a közélet képviselői. Az ünneplők a 30 éve felújított szülőház – ma múzeum és benne alkotószoba – oldalán levő emléktáblát koszorúzták meg. Nagy András szerint rengeteg koszorú került az Orosz János szobrász készítette dombormű alá.
A megemlékezésen az idei díszvendég, Szöllősi Zoltán József Attila-díjas költő, író, műfordító saját indulásáról beszélt; a közönség megtudhatta, hogy Nagy László és Pilinszky János hatására kezdett verset írni. Felidézte egy Nagy Lászlóhoz fűződő élményét, majd – más költemények mellett – elszavalta a Szárnyak zenéje című versét.
Több költeményt adott elő Liszi Melinda vajdasági születésű színész, előadóművész is, köztük a Ház címűt, amelyet a költő egyik hazalátogatásakor írt, a Szépasszonyok mondókái Gábrielre című temperamentumos, vadregényes alkotást és A versmondót, amelyet Zsana Nikolova bolgár irodalomtörténész tanárának írt. Nagy László bolgár ösztöndíjasként megtanulta a bolgár nyelvet, lefordította a bolgár irodalom és költészet színe javát, benne a népköltészetet.
Munkássága elismeréseként emlékházat is elneveztek róla Szmoljanban, Dél-Bulgáriában, a Rodope hegységben.
A műsorban fellépett a Vándor Vokál; az énekesek megzenésített Nagy László-verseket, valamint moldvai és bolgár népdalokat adtak elő, köztük a költő kedvenc népdalát, a Glava li ta boli sino moj… kezdetűt.
Az egyórás műsor után Nagy Gábor József Attila-díjas költő, író, irodalomtörténész, az MMA tagja tömören értékelte az Egy kék lepke meg egy sárga című, középiskolásoknak kiírt esszépályázat eredményét. A Nagy László képi világát elemző pályázatot a Nagy László Szellemi Örökség Alapítvány és a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) indította el. A nyertes Legény Zsófia lett, a második helyre Hosszú Lara került, míg a harmadik helyen Viplak Titanilla végzett. A díjakat – díszes oklevelet, könyvet, könyvutalványt, CD-t – H. Bagó Ilona, a PIM főosztályvezetője adta át. Ezen felül valamennyi pályázó elismerő oklevelet kapott.
A vendégek között volt Doncsev Toso, a Szófiai Magyar Intézet igazgatója, akitől Nagy András megtudta, hogy ősszel a szófiai intézetnél Nagy László-szobrot állítanak fel. Az eseményen jelen volt – mint minden évben – Orosz János képzőművész és Ágh István Kossuth-díjas költő, az MMA tagja, Nagy László testvére is.
A népes vendégsereg további jó hangulatáról a somlói Csordás–Fodor Borház és a Somlótáji Vadásztársaság gondoskodott. Az ünneplés közös énekléssel zárult.
A Nagy László július 17-i születésnapjához legközelebb eső szombaton évtizedes hagyományt követve emlékeznek a költőre az iszkáziak, az irodalom, a művészet és a közélet képviselői. Az ünneplők a 30 éve felújított szülőház – ma múzeum és benne alkotószoba – oldalán levő emléktáblát koszorúzták meg. Nagy András szerint rengeteg koszorú került az Orosz János szobrász készítette dombormű alá.
A megemlékezésen az idei díszvendég, Szöllősi Zoltán József Attila-díjas költő, író, műfordító saját indulásáról beszélt; a közönség megtudhatta, hogy Nagy László és Pilinszky János hatására kezdett verset írni. Felidézte egy Nagy Lászlóhoz fűződő élményét, majd – más költemények mellett – elszavalta a Szárnyak zenéje című versét.
Több költeményt adott elő Liszi Melinda vajdasági születésű színész, előadóművész is, köztük a Ház címűt, amelyet a költő egyik hazalátogatásakor írt, a Szépasszonyok mondókái Gábrielre című temperamentumos, vadregényes alkotást és A versmondót, amelyet Zsana Nikolova bolgár irodalomtörténész tanárának írt. Nagy László bolgár ösztöndíjasként megtanulta a bolgár nyelvet, lefordította a bolgár irodalom és költészet színe javát, benne a népköltészetet.
Munkássága elismeréseként emlékházat is elneveztek róla Szmoljanban, Dél-Bulgáriában, a Rodope hegységben.
A műsorban fellépett a Vándor Vokál; az énekesek megzenésített Nagy László-verseket, valamint moldvai és bolgár népdalokat adtak elő, köztük a költő kedvenc népdalát, a Glava li ta boli sino moj… kezdetűt.
Az egyórás műsor után Nagy Gábor József Attila-díjas költő, író, irodalomtörténész, az MMA tagja tömören értékelte az Egy kék lepke meg egy sárga című, középiskolásoknak kiírt esszépályázat eredményét. A Nagy László képi világát elemző pályázatot a Nagy László Szellemi Örökség Alapítvány és a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) indította el. A nyertes Legény Zsófia lett, a második helyre Hosszú Lara került, míg a harmadik helyen Viplak Titanilla végzett. A díjakat – díszes oklevelet, könyvet, könyvutalványt, CD-t – H. Bagó Ilona, a PIM főosztályvezetője adta át. Ezen felül valamennyi pályázó elismerő oklevelet kapott.
A vendégek között volt Doncsev Toso, a Szófiai Magyar Intézet igazgatója, akitől Nagy András megtudta, hogy ősszel a szófiai intézetnél Nagy László-szobrot állítanak fel. Az eseményen jelen volt – mint minden évben – Orosz János képzőművész és Ágh István Kossuth-díjas költő, az MMA tagja, Nagy László testvére is.
A népes vendégsereg további jó hangulatáról a somlói Csordás–Fodor Borház és a Somlótáji Vadásztársaság gondoskodott. Az ünneplés közös énekléssel zárult.
July 21, 2014
