Jel és árnyéka – Haris László művészete

Film- és Fotóművészet

Törvénytelen avantgárd (1971)

Jel és árnyéka – Haris László művészete

A HUNGART Egyesület kiadásában jelent meg a vizuális művészet kiemelkedő alkotóinak bemutatását célul kitűző könyvsorozat Haris Lászlót és munkáit bemutató kötete. A kétnyelvű (magyar/angol) könyvet P. Szabó Ernő állította össze.

A kiadást a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

* * *

„Egy művész számára a legbiztosabb helyes út: a helyes út keresése" – vallja Haris László fotóművész. A Balogh Rudolf-díjas alkotó mindig is a keresők, az új, izgalmas világok felfedezésére törekvők, a határterületeket egymástól elválasztó kerítéseket, sorompókat lebontók közé tartozott. Nem véletlen, hogy neve éppen olyan jól cseng a képzőművészet világában, mint a fotóművészetében, sőt, évtizedeken keresztül elsősorban az előbbi részeként tartották számon.

„A kép az exponálógomb megnyomásakor születik meg, de időtlen idők óta létezik, van anélkül is, hogy a fotográfus rátalálna. Én képben bolyongok." Haris László

Pályája már a kezdetektől nem a hagyományos fotóművészeti utat követi. A képző-, fotó- és filmművészet határain álló, ezeket nem ritkán átlépő képei gyakran egy parányi valóságrészlet makronagyításai. 1969-ben részt vesz a Szürenon kiállításon, bekapcsolódik a magyar avantgárd művészeti életbe. A 70-es évek elején jelen volt a Szürenon és a művészetpolitikai viharokat is indított Balatonboglári kápolnatárlatok kiállítói között. Csoportos és egyéni akciói filozofikus mondandók megjelenítését célozták. 1975-ben folytatta le a Jel és árnyék akciót. 1975-ben készült az 1975. VI. 5. – négyszáznyolcvan képből álló fotószekvencia (jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében). Megismerkedik az animációs film technikájával. Fotósként, később animátorként számos film készítésében vesz részt. Kidolgozza a fotó-animáció eljárását, amit először Orosz István Ah, Amerika című filmjében alkalmaznak. Többnyire képzőművészekkel együtt dolgozik. 1982–2000 között kulturális és politikai plakátok fotómunkáit készíti grafikus barátaival (Ducki Krzysztof, Horváth Mária, Orosz István, Pócs Péter). 1996 után festményrészleteket fényképez, nagyméretű digitális nyomatokat készít. A legutóbbi esztendőkben panorámaképeket készít, amelyek úgy jönnek létre, hogy egy állványra rögzített, körben forgó digitális fényképezőgéppel 24 felvétel készül, ezekből rakódik össze a 360 fokos körpanoráma.
A panorámaképek együtteséből így kerekedik ki a világ Haris László legújabb periódusának művein, amelyeken újra csak nem a fényképezőgép lencséje, hanem a gép mögött álló alkotó a meghatározó. A kép megszületésének, nézőre való hatásának a titka nyilvánvalóan abban a személyiségben keresendő, akit Haris Lászlónak hívunk.

„Szép salétrom-körparonáma: ez a hazánk. Bizony ez! Festményből kinagyult ritka fotó. Nyers, édes, huzatos. Fekete-fehér: Haris Lászlónál kevesen tudják s érzik és értelmezik ezt jobban. De az ő lelke és arca mégis ragyog. A fényt (amivel képet is ír!) Istentől kapta." Nagy Gáspár, 2003-ban

(P. Szabó Ernő: Haris László. HUNGART, Debrecen, 2013, 124 p.)

2013. december 11. | haris lászló , könyv