140 éve született Medgyaszay István építész
A Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozata augusztus 23-án az építőművész születésének 140. évfordulója alkalmából koszorúzást tartott a Ménesi úti Medgyaszay Emlékháznál, ahol beszédet mondott prof. em. Fekete György, az MMA elnöke és Ládonyiné Bartha Gabriella, az építész unokája. 2017. szeptember 20-án az évfordulóhoz kapcsolódóan a Magyar Művészeti Akadémia konferenciát rendez a Pesti Vigadóban.
Az Építőművészeti Tagozat 2017. szeptember 20-án a Pesti Vigadó Makovecz termében konferenciát szervez Medgyaszay István építőművész születésének 140. évfordulója alkalmából. A konferencia helyszínén tervmásolatokból és fényképekből rendezett kiállítás idézi fel az építész életművének néhány jeles alkotását.
Medgyaszay a 20. századi közép-európai építészet egyik kimagasló alakja. Alkotásai mégis – a hazai és nemzetközi építészet történetében – jelentőségükhöz képest alulértékeltek. Az előadások azzal a céllal vizsgálják a maga idejében külföldön is hírnevet szerzett alkotónak a romantikus és orientalizáló stílusból, a Kárpát-medencei népi építészetből táplálkozó, a vasbetonszerkezeteket újító módon használó, valamint az építészet és ornamentika viszonyát új alapokra fektető, mintegy hat évtizedet átfogó életművét, hogy a modern építészet európai, regionális és hazai fogalmát árnyalva újraírják Medgyaszay építészettörténetben elfoglalt helyét és az építőművész művészettörténeti jelentőségét.
Medgyaszay István egyes művei a közelmúltban örvendetesen megújultak, és továbbra is eredeti funkciójukat töltik be. Mások állapota aggasztó, sőt, egyik alkotása a mai „modernizáció" áldozatává is vált. A konferencia az életmű hazai kutatásában elért újabb eredmények bemutatása mellett ezért a modern építészet és a műemlékvédelem kapcsolatának tisztázására is vállalkozik.
Medgyaszay István (Budapest, 1877 – 1959)
Építész, szakíró. Műegyetemi tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte, majd Franciaországban, Hennebique – a neves vasbetontervező – tanítványa volt.
Műveiben a népi, elsősorban az erdélyi építészet formakincseit használta fel.
1908-ban építette az első magyarországi vasbeton szerkezetű színházépületet Veszprémben. 1909-ben átépítette a soproni színházat.
A Nemzeti Színház tervpályázatán 1913-ban első díjat nyert. Több budapesti bérházon kívül a rárósmulyadi templom (1910), Nagy Sándor festő gödöllői villája, a kelenföldi református templom, a mátraházai Sportszálló, a volt budapesti Baár-Madas Gimnázium ismert, kiemelkedő munkái.
Indiai tanulmányútja (1932) során színházat és fejedelmi palotát tervezett Bombay-ban.
Lechner Ödön stílustörekvéseihez kapcsolódva művein korszerű építészeti elemeket és magyar díszítőmotívumokat alkalmazott. A magyar népi építkezésről több tanulmánya is megjelent.
1949-től, a szocialista kultúrpolitika kezdetétől meghurcolták pártonkívülisége miatt, 1959-ben halt meg.
Medgyaszay a 20. századi közép-európai építészet egyik kimagasló alakja. Alkotásai mégis – a hazai és nemzetközi építészet történetében – jelentőségükhöz képest alulértékeltek. Az előadások azzal a céllal vizsgálják a maga idejében külföldön is hírnevet szerzett alkotónak a romantikus és orientalizáló stílusból, a Kárpát-medencei népi építészetből táplálkozó, a vasbetonszerkezeteket újító módon használó, valamint az építészet és ornamentika viszonyát új alapokra fektető, mintegy hat évtizedet átfogó életművét, hogy a modern építészet európai, regionális és hazai fogalmát árnyalva újraírják Medgyaszay építészettörténetben elfoglalt helyét és az építőművész művészettörténeti jelentőségét.
Medgyaszay István egyes művei a közelmúltban örvendetesen megújultak, és továbbra is eredeti funkciójukat töltik be. Mások állapota aggasztó, sőt, egyik alkotása a mai „modernizáció" áldozatává is vált. A konferencia az életmű hazai kutatásában elért újabb eredmények bemutatása mellett ezért a modern építészet és a műemlékvédelem kapcsolatának tisztázására is vállalkozik.
Medgyaszay István (Budapest, 1877 – 1959)
Építész, szakíró. Műegyetemi tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte, majd Franciaországban, Hennebique – a neves vasbetontervező – tanítványa volt.
Műveiben a népi, elsősorban az erdélyi építészet formakincseit használta fel.
1908-ban építette az első magyarországi vasbeton szerkezetű színházépületet Veszprémben. 1909-ben átépítette a soproni színházat.
A Nemzeti Színház tervpályázatán 1913-ban első díjat nyert. Több budapesti bérházon kívül a rárósmulyadi templom (1910), Nagy Sándor festő gödöllői villája, a kelenföldi református templom, a mátraházai Sportszálló, a volt budapesti Baár-Madas Gimnázium ismert, kiemelkedő munkái.
Indiai tanulmányútja (1932) során színházat és fejedelmi palotát tervezett Bombay-ban.
Lechner Ödön stílustörekvéseihez kapcsolódva művein korszerű építészeti elemeket és magyar díszítőmotívumokat alkalmazott. A magyar népi építkezésről több tanulmánya is megjelent.
1949-től, a szocialista kultúrpolitika kezdetétől meghurcolták pártonkívülisége miatt, 1959-ben halt meg.
