A Magyar Építészeti Központ és Múzeum teljes épületegyüttesének, amely összetett feladatot kell ellásson, ennek legpopulárisabb része egy múzeum. Azt gondolom – vallja az MMA alelnöke –, hogy ebben a múzeumban nem pusztán az építészet elemeit kell bemutatni. Kiállíthatunk oszlopfőket, faragványokat, egyéb szűken vett építészeti tárgyakat, érdekes terveket, az kevesek érdeklődésére tarthat majd számot a szakmán kívül. Ugyanakkor az építés, a lakhatás – akár heideggeri, akár scrutoni értelemben, tehát az otthonosság, a klasszikus oikosz megteremtésének az igénye – mindannyiunk legbelső tulajdonsága. Azáltal, hogy emberré lettünk, elveszítettünk bizonyos képességeinket. Nem tudunk vackot ásni, fészket építeni magunknak, mert ez a képesség kihalt belőlünk. Ezért laknunk kell valahol. Lakhatás, öltözködés, étkezés, három alapszükséglete az embernek, ebből az egyik az építészet felségterülete. Tehát az építészet egy alapszükségletet is kielégítő művészet. Nekünk a lakhatás teljes spektrumát kell egy múzeumban fölmutatnunk. Véleményem szerint egy építészeti múzeummal nem bennünket, építészeket, s nem is a művészeket kell okvetlenül megszólítanunk, hanem a közösséget, az érintett emberek csoportját. Természetesen fontos az egymásra hatás, egymás inspirálása, ezt is be kell tudnia fogadni a múzeumnak, de be kell tudni fogadni az embereknek az igényeit, amely lehet, hogy nem magas művészet, de ott van benne a művészet csírája, és meg kell tudni értetni velük, hogy például mi a tér.

El kellene tudni magyaráznunk – mondja Turi Attila. Szeretnénk ezért egy olyan „spaceboxot" létrehozni, amely alkalmas arra a mai technikával, hogy bemutassa a tér fogalmát és valóságát. Mozgatható falakat, mozgó, esetleg hajlítható mennyezetet kell készítenünk, hatásos vetített képekkel. Amennyiben ehhez még a zenétől kezdve, akár illatokon át egyéb élményeket is hozzá tudunk tenni, akkor egy iskolás csoportnak tíz perces műsor alatt szinte szavak nélkül el tudjuk magyarázni azt, hogy mi a különbség a római, a román és a gótikus építészet között: a falak tágulnak, a mennyezet egyre magasabbá válik, a tér egyre világosabb. A gregoriánból másfajta zene lesz. Nem kellenek szavak – ott a gyerekek szeme előtt 500 év építészettörténete. De alkalmas lehet ez a megoldás arra is, hogy nagyobb beruházásoknál modellezzünk szituációkat, így segítve a döntéshozókat.
 
Az Építészeti Múzeum befogadó intézmény is kíván lenni, összművészeti kiállítási programjában és fizikai valóságában egyaránt. Azt szeretném, ha helyet, irodákat és lehetőséget tudnánk adni mindazoknak a művészeti szervezeteknek, amelyek jelenleg még méltatlan körülmények között élik életüket.

Szeretném, ha ez a most még tervezés alatt álló múzeum a közösségépítés tere is lenne. 1981-ben szerveztük meg az első építőtábort Makovecz Imre szárnyai alatt, segítségével és inspirálására, s azóta is rendszeresen rendezünk ilyen programokat.  Miről szólnak ezek a táborok? A közösségépítésről. E szellemiséget szem előtt tartva azt szeretném, ha májustól szeptemberig, a múzeumi nyílt területen, egy szép parkban, amit be lehet járni, ahol sétálni lehet, tehát olyan, mint egy kis liget, legyenek építőtáborok, fafaragó táborok, kőfaragó táborok, bármilyen fajta alkotótábor, előadóművészeti események amelyek bepillantást engednek az embereknek a műhelytitkokba. Ahova oda lehet menni, mondjuk egy kéthetes tábor minden második, harmadik napján, és megnézni azt, hogy na, hol tartanak, mi készül? Ahol vannak zenei koncertek, próbák, hangolások, bármi, ami behívja az embereket. Ilyen lenne az építészeti múzeum, a befogadó művészet múzeuma, ennek a sikerén dolgozunk – összegzi Turi Attila.

Az MMA alelnökével készült teljes interjú az Köztestület ősszel megjelenő, 2022. évi Évkönyvében lesz olvasható.