Egy zeneóriás hitvallása és imája
Beszélgetés Marton Évával a Szent Erzsébet legendája című oratóriumról
Liszt Ferenc két és fél órás oratóriumát, a Szent Erzsébet legendáját pontosan 150 évvel ezelőtt, 1865. augusztus 15-én mutatták be a Vigadóban. A műről és vele kapcsolatos rekonstrukciós munkálatokról kérdeztük Marton Évát, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagját.
Liszt Ferenc két és fél órás oratóriumát, a Szent Erzsébet legendáját pontosan 150 évvel ezelőtt, 1865. augusztus 15-én mutatták be a Vigadóban. A műről és vele kapcsolatos rekonstrukciós munkálatokról kérdeztük Marton Évát, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagját.
– Mit jelent önnek Szent Erzsébet ma?
– Szent Erzsébet számomra a szeretet, a jóság, a türelem, a megértés és a szenvedő emberekkel való együttérzés példaképe. Elsősorban a segíteni akarás fog meg a személyében. Ő az első magyar szentté avatott nő, és ezt én rendkívül fontosnak tartom. Tiszta lelkű lény. Alakjával pályafutásom során különböző formában találkoztam. Énekeltem Erkel Ferenc Bánk bánjában Gertrudist, akinek harmadik gyereke volt Erzsébet, vagy Richard Wagner Tannhäuserében – többek között Bayreuthban, a MET-ben – alakítottam türingiai Elisabethet, és Liszt művében, a Szent Erzsébet legendájában – itthon és külföldön – is megformálhattam nemes és tragikus alakját. Így Szent Erzsébethez fűződő kapcsolatom az évek folyamán egyre mélyült, és mára már igazán a szívemhez nőtt.
– Mit jelent az, hogy Liszt művét rekonstruálni kellett?
– A Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozata – korábban én voltam a vezetője – foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a jubileum alkalmából Lisztnek ezt a csodálatos művét eredeti formájában be kellene mutatni. Nagy örömömre régi álmom most valóra válhat. Elsősorban a szöveget kellett rendbe hozni, egyáltalán meg kellett találni a darabot a maga eredeti formájában. A német kiadás rendelkezésünkre állt. Zenetudósok és zeneszakértők is közreműködtek, és kiváló munkát végeztek. Ábrányi Kornél szövegének megtalálása volt a legfontosabb, hiszen ezt annak idején ő fordította németből. Domokos Zsuzsanna, a Liszt Ferenc Emlékmúzeum igazgatónője is nagy segítségünkre volt az előkészítésben. A munka legfontosabb része a partitúra és a zenekari szólamok áttekintése és esetleges javítása volt. Ezt a munkát az est karmestere, Kocsár Balázs mellett Könczei Árpád zeneszerző és Pfeiffer Gyula karmester végezte el. Amikor már végre összeállt minden, akkor ismét összeültünk Kocsár Balázzsal, és gondosan végigvettük az egészet.
– Százötven éven át sosem adták elő magyarul a Szent Erzsébet legendáját?
– Csupán egy másik formájában adták elő az 1800-as évek végén. Egy másik magyar fordítása pedig néhány évtizede készült az Operaház részére. Nekünk azonban az volt a célunk, hogy visszamenjünk a tiszta forráshoz, az eredetihez. Kisebb változtatásokra szükség volt, de egyébként megfelelőnek találtuk Ábrányi szövegét ahhoz, hogy 2015-ben is elő lehessen adni a művet. Csiszolni kellett a szövegen, mert a beszéd és a zene hangsúlyainak feltétlenül meg kell egyezniük. Ám Kocsár Balázzsal abban állapodtunk meg, hogy a lehető legkevesebbet változtatunk.
– Százötven éve, az ősbemutatón hogyan hangozhatott el?
– Hogy pontosan hogyan, azt nem tudom, de hogy hatalmas siker volt, az a korabeli feljegyzésekből kiderül. Remélem, most is meglesz a befektetett munka eredménye. Mindenesetre ezúttal nem magamért kell izgulnom, hanem a mű sikeréért és a közreműködők – nagy része tanítványom volt – helytállásáért. A Szent Erzsébet legendája számomra nemcsak egy zeneóriás őszinte hitvallása és imája, amely egész nemzetünket átöleli és erőt adhat mindazoknak, akik velünk hallgatják a helyszínen, a képernyők előtt vagy a rádió mellett. Vigyék haza a muzsikát a szívükben. Őrizzék meg az emlékezetükben a magyarság, a hazánk iránti szeretet megrendítő vallomását, amelyet Liszt Ferenc százötven évvel ezelőtt számunkra hátrahagyott.
August 13, 2015
