100 magyar dokumentumfilm – Fekete Ibolya: Az apokalipszis gyermekei I-II.
December 4-én 18.00 órától a Premier Kultcaféban (az egykori Vörösmarty moziban) az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozata vetítéssorozatában Fekete Ibolya: Az apokalipszis gyermekei I–II. (1992) című filmjét vetítik. A sorozat házigazdája Szekfü András filmtörténész.
Fekete Ibolya: Az apokalipszis gyermekei I–II. (1992)
Operatőr: Szalai András, Jancsó Nyika, Bucsek Tibor
„A film három orosz fiú sorsa köré épül. Jura és Vagyim zenészek, üzletelő-csempésző társaság hurcolta őket magával fügefalevélként a kelet-közép-európai határokon át, s már indultak volna hazafelé, amikorJura leszállt az ócska buszról valahol Nyugat-Magyarországon, kicsit félt, hogy medvékkel találkozik a hajnali erdőben, de aztán felfedezett egy formás kis falut (…) Jura és Vagyim véletlenül kerültek ide, semmit sem tudva Magyarországról, aztán kíváncsiságból, meg jobb híján ittragadtak.
Zenéltek az utcán, kisvártatva lányokra találtak, mi kell még? Fekete Ibolya ravasz, duplafenekű filmet készített. Külföldieket mutat, mégis többet tudunk meg belőle magunkról, Magyarországról, mint akárhány tényfeltáró dokumentumból. És nemcsak az derül ki, milyennek látszunk mások szemében, hanem a kettős tükörbe nézve saját hibáinkkal, előítéleteinkkel, tudatlanságunkkal szembesülünk." (Bori Erzsébet, 1996)
Operatőr: Szalai András, Jancsó Nyika, Bucsek Tibor
„A film három orosz fiú sorsa köré épül. Jura és Vagyim zenészek, üzletelő-csempésző társaság hurcolta őket magával fügefalevélként a kelet-közép-európai határokon át, s már indultak volna hazafelé, amikorJura leszállt az ócska buszról valahol Nyugat-Magyarországon, kicsit félt, hogy medvékkel találkozik a hajnali erdőben, de aztán felfedezett egy formás kis falut (…) Jura és Vagyim véletlenül kerültek ide, semmit sem tudva Magyarországról, aztán kíváncsiságból, meg jobb híján ittragadtak.
Zenéltek az utcán, kisvártatva lányokra találtak, mi kell még? Fekete Ibolya ravasz, duplafenekű filmet készített. Külföldieket mutat, mégis többet tudunk meg belőle magunkról, Magyarországról, mint akárhány tényfeltáró dokumentumból. És nemcsak az derül ki, milyennek látszunk mások szemében, hanem a kettős tükörbe nézve saját hibáinkkal, előítéleteinkkel, tudatlanságunkkal szembesülünk." (Bori Erzsébet, 1996)
