A Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti díjában részesült U. Nagy Gábor építész példamutató művészeti és oktatáspedagógiai, szemléletújító tervező és építő tevékenységéért, és Varga Levente építész az alkotómunka mérnöki és művészi arányainak kezelését példázó munkásságáért.

U. Nagy Gábor












Ybl- és Kós Károly-díjas építész, aki a kortárs magyar építészet egyik legismertebb, példaképnek tekintett személyisége. Mélyen elkötelezett a vidéki életforma és annak építészeti környezete, a hagyomány jelentőségének újraértelmezése iránt.
A modernizmust és a tradicionális népi építészet szerkesztési elveit, de a wrighti organikus gondolkodást egyaránt magáénak vallja, mely elveket a mesterségbeli tudáson átszűrve, rendszerezve egyedi építészetet alakított ki. Ígéretes pályája a fővárosban indult, de 1991-ben, a Mesteriskola elvégzése után az Őrségbe, majd Vendvidékre költözött, ahol elkezdte önálló építészeti tevékenységét: lakóépületek létrehozását a tervezéstől a megépítésig. Alkotói munkáját magas színvonalú és a közösség számára mintát adó épületek jelzik, melyek egyszerre jelenítik meg a magyar vidék építészeti örökségét és a korszerű építészet technikai megoldásait. Alkotói álláspontja morálisan, szemléletében, alkotó erejében tiszta, környezetére érzékenyen reagáló, melyet közel ötven családi ház, kisebb középületek jelenít meg.
Közel másfél évtizede oktat egyetemeken, jelenleg a Soproni Egyetem Simonyi Károly Műszaki, Faanyagtudományi és Művészeti Kar, Alkalmazott Művészeti Intézet (AMI) igazgatója és tanszékvezetője. Célja, hogy a kreatív tevékenységet állítsa az egyetemlegesen fenntartható, környezettudatos fejlődés szolgálatába. Az Intézetben szűk csoportokban, a művészetre, mint képzési elvre támaszkodva, személyes tanár‐diák diskurzusokon keresztül sajátítják el a hallgatók az építészet, a formatervezés és a tervezőgrafika alapfogásait. A képzés sajátossága, hogy formai‐esztétikai programja a műszaki műveltség kereteibe ágyazódik, a Soproni Egyetemen folyó mérnöki, alkalmazott művészeti és informatikai kutatások szoros összhangjával végzi.
Oktatói munkájában nagy figyelmet fordít a kor feladatainak megfelelő, plasztikus oktatásfilozófia kimunkálására, a szakok és képzési szintek versenyképes oktatási programjának megteremtésére és fenntartására, a szakmai kapcsolatok hazai és határokon átnyúló kiépítésére, egy minőségi alkotóműhely személyi és tárgyi feltételeinek biztosítására. 2010-től az Alkalmazott Művészeti Intézet igazgatója.
Példamutató művészeti és oktatáspedagógiai, szemléletújító tevékenységét, „teremtő alázattal" végzett tervező-építő munkáját a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészei Tagozati díjjal ismeri el.  
Varga Levente














DLA h.c., Ybl-, Pro Architectura-, Kossuth-, és Príma díjas építész, a MÉSZ-emlékplakett, a Kotsis Iván-érem és a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt birtokosa. 1963-ban diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, a Weichinger professzor fémjelezte Középülettervezési Tanszéken, s mindvégig szoros kapcsolatban maradt az építészképzéssel az egyetem Középülettervezési, Építészettörténeti, Lakóépülettervezési, Rajzi tanszékein, majd a Mesteriskola keretében.
Varga Levente generációk elismerését élvező, meghatározó alakja napjaink építészetének. Neve fogalom! Generációk nőttek és nőnek fel tervei alapján létesült lakóépületekben, tanulták és tanulják a betűvetést, járják ki az ismeretszerzés, a belső építkezés, a társadalomba illeszkedés útját az általa emelt iskolákban, találnak megpihenést, feltöltődést nyaralóiban, lelnek jó diagnózisra, életmentő beavatkozásra, felépülésre kórházépületeiben.
Munkássága példa az alkotómunka mérnöki és művészi arányainak kezelésére. Példa a tiszta rendteremtésre, amely az arányos gondolkodásban, az ésszerű, környezethez és korhoz igazított hangzásban testesül meg, hangsúllyal a megvalósuláson, a tartós használhatóságon, a lehetőségekkel való lehető legjobb gazdálkodás jegyében. Példa az alkotó együttdolgozásban, hiszen 55 éve hat mindazok életére, akik közvetlen kapcsolatban álltak és állnak vele anélkül, hogy befolyással kötné meg őket. Sokan indultak egyéni útjukra a keze alól, majd vele nőttek, gazdagodtak, értek önálló alkotókká, s művelik igen eredményesen az építészetet.
Varga Levente feladataiban mindig teljes odaadással élte meg a szakmai kihívást s dolgozott következetesen mások szolgálatára, hogy örömüket leljék az általa megálmodott falak között. Sokan, nagyon sokan lehetnek hálásak neki, akik talán nem is tudják, hogy lakhelyük világában a balra és a jobbra, a kint és a bent otthonossága neki köszönhető. Hogy az osztályterem légköre, sikereik színtere, a jó egészséget és jókedvet adó környezet alapját ő vetette meg. S mindezt derűvel, jókedvűen, a mester biztonságával, művészi érzékenységgel és olyan bizonyossággal tette, mint aki küldetését teljesíti.