Az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozata által odaítélt Szőts István-díjat Koncz Csaba képzőművész, fotóművész, zenész és Pörös Géza szerkesztő, filmtörténész kapta. Pörös Géza magas színvonalon végzett filmelméleti tevékenységéért, ismeretterjesztő, filmírói és filmkritikusi munkájáért, amivel hozzájárult a magyar filmművészet közkinccsé tételéhez, Koncz Csaba pedig életművéért kapta, ami a magyar neoavantgárd fotóművészet első nemzedékének kiemelkedő alakjaként különleges helyet foglal el a magyar progresszív fotográfia történetében.
Koncz Csaba
Képzőművész, fotóművész, zenész Rábakecölön született, 1938. december 4-én.
Fotós életműve különleges helyet foglal el a magyar progresszív fotográfia történetében.
A hazai neoavantgárd fotográfia az 1960-as években a tiltott kategóriába esett. Ennek az irányvonalnak az egyik kiemelkedő képviselője Koncz Csaba. Erősen grafikai hatású fotókat készített. Gyakran játszott a mélységélességgel, amitől filozofikus, lírai hangulat járja át képeit.
A hatvanas évek közepétől rendszeresen állította ki fotóit. Tagja volt az avantgárd művészekből álló Muskátli-galerinek.
„1965-ben, az Építők Műszaki Klubjában Lőrinczy Györggyel és Nagy Zoltánnal közösen rendezett kiállításuk a magyar avantgárd fényképezés egyik legfontosabb eseménye volt. 1967-ben rendezte meg Horváth Istvánnal és Lőrinczy Györggyel Debrecenben a Műhely '67 című kiállítást. Legjobb képei a konkrét tárgy és a jelszerű képződmény léte között egyensúlyoznak, bár első ránézésre kalligrafikus tusrajzoknak is tűnhetnek. Koncz Csaba itthon olyannyira megelőzte korát, hogy jószerivel még ma sem érték utol, holott legalább két évtizede felhagyott a fényképezéssel." (Kincses Károly)
Koncz a hazai neoavantgárd fotóművészet első nemzedékének kiemelkedő alakja, aki társaival „kimozdította a magyar fotográfia 19. századi képfelfogását a helyéből, és elindította egy korszerű, modern, absztrakt, nem ábrázoló, hanem képet teremtő és a nézőt gondolkodásra késztető fotográfiai látásmód felé". (Szilágyi Sándor)
1967-ben elhagyta az országot, Nyugat-Európa több országában élt. 1992-ben hazatelepült, biokertészettel és hangszerkészítéssel foglalkozik.
Pörös Géza
Szerkesztő, filmtörténész Pécsett született 1949-ben. A Szombathelyi Tanárképző Főiskolán 1971-ben, az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1975-ben szerzett diplomát. 1977-től 1979-ig az ELTE Esztétika Tanszékén tudományos továbbképzési ösztöndíjasa volt.
Figyelemmel követte a magyar film innovatív és értékőrző törekvéseit. Kezdettől fogva tudósított a dokumentarista filmek úttörő törekvéseiről – pl. Budapesti iskola – és számos tanulmányt, illetve pályaképet írt a magyar újhullám reprezentáns alkotóinak munkáiról (Gaál István, Gábor Pál, Sára Sándor, Kósa Ferenc).
Korábban a Mozgó Kép felelős szerkesztője és a Duna Televízió Zrt. munkatársa (szerkesztő, szerkesztőségvezető, megbízott kulturális igazgató, majd igazgatóhelyettes, 2001-től kulturális igazgató, 2005–2011 műsorokért felelős alelnök). Filmes tárgyú cikkeket publikál a Filmkultúra, a Filmvilág, a Forrás, az Új Forrás és a Hitel folyóiratok hasábjain. Kötete jelent meg Gábor Pálról. A kilencvenes évektől a kortárs lengyel film talán legjobb hazai szakértője. Krzysztof Zanussiról készült monográfiájában a lengyel rendező teljes életművét bemutatja.
Koncz Csaba
Képzőművész, fotóművész, zenész Rábakecölön született, 1938. december 4-én.
Fotós életműve különleges helyet foglal el a magyar progresszív fotográfia történetében.
A hazai neoavantgárd fotográfia az 1960-as években a tiltott kategóriába esett. Ennek az irányvonalnak az egyik kiemelkedő képviselője Koncz Csaba. Erősen grafikai hatású fotókat készített. Gyakran játszott a mélységélességgel, amitől filozofikus, lírai hangulat járja át képeit.
A hatvanas évek közepétől rendszeresen állította ki fotóit. Tagja volt az avantgárd művészekből álló Muskátli-galerinek.
„1965-ben, az Építők Műszaki Klubjában Lőrinczy Györggyel és Nagy Zoltánnal közösen rendezett kiállításuk a magyar avantgárd fényképezés egyik legfontosabb eseménye volt. 1967-ben rendezte meg Horváth Istvánnal és Lőrinczy Györggyel Debrecenben a Műhely '67 című kiállítást. Legjobb képei a konkrét tárgy és a jelszerű képződmény léte között egyensúlyoznak, bár első ránézésre kalligrafikus tusrajzoknak is tűnhetnek. Koncz Csaba itthon olyannyira megelőzte korát, hogy jószerivel még ma sem érték utol, holott legalább két évtizede felhagyott a fényképezéssel." (Kincses Károly)
Koncz a hazai neoavantgárd fotóművészet első nemzedékének kiemelkedő alakja, aki társaival „kimozdította a magyar fotográfia 19. századi képfelfogását a helyéből, és elindította egy korszerű, modern, absztrakt, nem ábrázoló, hanem képet teremtő és a nézőt gondolkodásra késztető fotográfiai látásmód felé". (Szilágyi Sándor)
1967-ben elhagyta az országot, Nyugat-Európa több országában élt. 1992-ben hazatelepült, biokertészettel és hangszerkészítéssel foglalkozik.
Pörös Géza
Szerkesztő, filmtörténész Pécsett született 1949-ben. A Szombathelyi Tanárképző Főiskolán 1971-ben, az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1975-ben szerzett diplomát. 1977-től 1979-ig az ELTE Esztétika Tanszékén tudományos továbbképzési ösztöndíjasa volt.
Figyelemmel követte a magyar film innovatív és értékőrző törekvéseit. Kezdettől fogva tudósított a dokumentarista filmek úttörő törekvéseiről – pl. Budapesti iskola – és számos tanulmányt, illetve pályaképet írt a magyar újhullám reprezentáns alkotóinak munkáiról (Gaál István, Gábor Pál, Sára Sándor, Kósa Ferenc).
Korábban a Mozgó Kép felelős szerkesztője és a Duna Televízió Zrt. munkatársa (szerkesztő, szerkesztőségvezető, megbízott kulturális igazgató, majd igazgatóhelyettes, 2001-től kulturális igazgató, 2005–2011 műsorokért felelős alelnök). Filmes tárgyú cikkeket publikál a Filmkultúra, a Filmvilág, a Forrás, az Új Forrás és a Hitel folyóiratok hasábjain. Kötete jelent meg Gábor Pálról. A kilencvenes évektől a kortárs lengyel film talán legjobb hazai szakértője. Krzysztof Zanussiról készült monográfiájában a lengyel rendező teljes életművét bemutatja.