Szekeres Károly porcelán szakon végzett a Magyar Iparművészeti Főiskolán. A porcelánfestő szakmunkás tehetségét felismerve a Herendi Porcelánmanufaktúra támogatta tanulmányait. Kiváló minősítéssel végzett, majd visszatért Herendre és a közelben kialakított Városlődi Majolikagyár tervezőművésze, művészeti vezetője lett. Bár a diploma átvételétől nyugdíjazásáig a gyárban dolgozott, 1971 óta kiállító művész, tevékenységét számos díjjal ismerte el a szakma. Az összes hazai kerámiaművészeti kiállítás résztvevője volt és a legrangosabb nemzetközi tárlatokon szerepeltek munkái, Faenzán át Valaurisig.
Gopcsa Katalin művészettörténész így ír róla: „A használati edények készítése végigkíséri pályáján. A kezdeti időben nemcsak egyszerű vonalú karakteres barna edényeinek mázát, hanem technológiáját is ő alakította ki. Szekeres Károly építkezik a kerámiából: új meg új anyagokat, masszákat gyúr össze, a megfelelő formát keresve a gondolatnak."
Mesterével, Schrammel Imre keramikusművésszel együtt több színház homlokzati plasztikán dolgozott, a budapesti Nemzeti Színháztól a Veszprémi Petőfi Színházig. Autonóm munkáin kísérletező kedvvel társítja a különböző kerámia anyagokat: samottot porcelánnal, mindig más és más technikákkal. Szekeres Károly rendkívül sokoldalú alkotóművész: a porcelán készletektől és figuráktól az autonóm plasztikáktól a monumentális épületkerámiákig minden megtalálható gazdag életművében. Szülőfaluja, Zánka évekkel ezelőtt állandó kiállítást rendezett be munkáiból egy külön erre a célra felújított épületben.
Meggyőződésem, hogy Szekeres Károly teljes mértékben kiérdemelte az Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozat ez évi díját.