Nyolcvanadik évében jár a most 150 éves Csokonai Színház művészeti vezetője. A színház igazgatójaként háromszor volt korszakos személyiség Debrecenben. Brecht-, Shakespeare-, Ibsen-, Csehov-, Móricz-rendezései a hatvanas évek kiemelkedő színházi eseményeit jelentették. Két évtizeden át a Madách Színház rendezője; Albee-, Gogol-, Ibsen-, Németh László-előadásai színházának legerősebb vonulatát képviselték a hatvanas évek második felében, illetve a hetvenes években. Kitüntetett ügye volt a magyar klasszikus dráma (a Tragédiát négyszer rendezte, Katona Bánk-ját kétszer vitte színre) és a kortárs szerzők. Szabó Magda, Szakonyi, Illés Endre-ősbemutatók jelzik munkásságának kortársi igényű, teremtő ambícióját. 1988–1993 között a pécsi Nemzeti Színház igazgató-főrendezője volt. A színház és irodalom kapcsolatát a Magyar Televízió Krétarajzok sorozatában míves igénnyel mutatta be, melyhez hasonlót azóta sem láthattunk.
Négy évtizeden át a Színházművészeti Főiskola huszadik századi rendezéstörténetét tanította. Tanulmányírói munkássága igazolja: a magyar és az egyetemes színházi törekvések kivételes ismerője. Somló Istvánnal szerkesztője és részben fordítója volt a Színészek, rendezők című kötetnek. Színház ma című antológiája cenzúrázva jelenhetett meg. A magyar színháztörténet XX. századi történetének és az egyetemes színházi életnek az összefoglalása a Színházi emberek című könyve, amely a hazai szakirodalom egyedülálló munkája. Szerkesztője és részben írója a Színház és diktatúra a 20. században című antológiának, amely Amerikától a Szovjetunióig ívelő horizontban első összefoglalása a kelet-közép-európai színházi életben történt eseményeknek.
Kivételes adomány, s egyben életének, művészetének rangját erősíti mindig őrzött embersége és becsülete.