A vajdasági születésű Silling István nyelvjáráskutató, néprajzkutató, művelődéstörténész; a filológiai tudományok doktora. A szabadkai Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karának megalapításától, 2006 októberétől annak egyetemi tanára, az Irodalom, Nyelv és Kommunikáció Tanszék vezetője 2012-ig. Néprajzkutatói tevékenységéért a Magyar Néprajzi Társaság külföldi levelező tagjává választotta.
Kutatásának homlokterében a vajdasági magyar nyelvjárások állnak, valamint a sok archaikus elemet őrző laikus népi vallásosság, kiváltképpen az archaikus apokrif népi imádságok. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyarországi nemzetiségek és a határon túli magyar kisebbségek néprajzi értékeinek gyűjtése és megőrzése terén. A nyelvjárástan, a szellemi és tárgyi néprajz, a helytörténet és az irodalomtörténet terén végzett több évtizedes áldozatos gyűjtő- és tudományos kutatómunkája kiemelkedő.
Silling István életművének eddig kibontakozott szakasza a vidék emberi, nyelvi, kulturális, szakrális, szellemi, tárgyi értékei felismerésének, értékelésének és népszerűsítésének jegyében tárgyalja Nyugat-Bácska történelmi-kulturális hagyatékát, a vidéken élők törekvéseit, igyekezetét és eredményeit. A Silling István által rögzített falukép és tájhangulat, a konzerválódott szellemi javak felmutatása merőben más, mint amilyet a falukutatás korai nagy mozgalma festett szociográfiában.
Nem magasztal, nem dicsőit, inkább magához ölel mindent, ami kedves számára: a szeretett hitvest, a csodált természetet, az emberkéz alkotásainak megbecsült darabjait, a lélek épülését szolgáló világi megállókat.
Örömmel köszöntjük a nagyra becsült és körünkből annyira hiányzó Erdélyi Zsuzsanna akadémikus asszony munkásságát és emlékét megörökítő díj átadásakor.
A vajdasági születésű Silling István nyelvjáráskutató, néprajzkutató, művelődéstörténész; a filológiai tudományok doktora. A szabadkai Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karának megalapításától, 2006 októberétől annak egyetemi tanára, az Irodalom, Nyelv és Kommunikáció Tanszék vezetője 2012-ig. Néprajzkutatói tevékenységéért a Magyar Néprajzi Társaság külföldi levelező tagjává választotta.
Kutatásának homlokterében a vajdasági magyar nyelvjárások állnak, valamint a sok archaikus elemet őrző laikus népi vallásosság, kiváltképpen az archaikus apokrif népi imádságok. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyarországi nemzetiségek és a határon túli magyar kisebbségek néprajzi értékeinek gyűjtése és megőrzése terén. A nyelvjárástan, a szellemi és tárgyi néprajz, a helytörténet és az irodalomtörténet terén végzett több évtizedes áldozatos gyűjtő- és tudományos kutatómunkája kiemelkedő.
Silling István életművének eddig kibontakozott szakasza a vidék emberi, nyelvi, kulturális, szakrális, szellemi, tárgyi értékei felismerésének, értékelésének és népszerűsítésének jegyében tárgyalja Nyugat-Bácska történelmi-kulturális hagyatékát, a vidéken élők törekvéseit, igyekezetét és eredményeit. A Silling István által rögzített falukép és tájhangulat, a konzerválódott szellemi javak felmutatása merőben más, mint amilyet a falukutatás korai nagy mozgalma festett szociográfiában.
Nem magasztal, nem dicsőit, inkább magához ölel mindent, ami kedves számára: a szeretett hitvest, a csodált természetet, az emberkéz alkotásainak megbecsült darabjait, a lélek épülését szolgáló világi megállókat.
Örömmel köszöntjük a nagyra becsült és körünkből annyira hiányzó Erdélyi Zsuzsanna akadémikus asszony munkásságát és emlékét megörökítő díj átadásakor.