Lukács Sándor
Lukács Sándor 75
2022. október 27-én a Pesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaraszínpadán köszöntötték Lukács Sándor Jászai Mari- és Kossuth-díjas színművészt, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagját júliusban ünnepelt 75. születésnapja alkalmából a Színházművészeti Tagozat szervezésében. A családias hangulatú esten Nagy Viktor tagozatvezető beszélgetett a színművésszel, és az egybegyűltek az MMA Lukács Sándorról készített portréfilmjét is megtekinthették.
A születésnap ünnepség résztvevői, Lukács Sándor vendégei elsőként a művészről készített portréfilmet nézték meg. Keserű Judit – aki szintén részt vett az ünnepi esten – filmjében, a Benned és körötted című alkotásban Lukács Sándor elmondta többek között, hogy három meghatározó férfialak az életében az édesapja, Várkonyi Zoltán, a Vígszínház legendás igazgatója, rendező, aki a Vígszínházba szerződtette, és Kálnoky László költő. Művészi ars poéticája az „Igazat írni, igazul játszani", hiszen egyaránt tartja magát színművésznek és költőnek. A színészetet ugyanis, ami csoportos műfaj, tökéletesen kiegészíti a költészet, ami magányos műfaj. A számos film, televíziójáték és színpadi részletben bővelkedő portréfilmben pályatársak is méltatták az alázatos, felkészült, pontos, rendkívüli munkaetikájú, a fiatalok számára példakép Lukács Sándort, aki a polgári hagyományt megőrizve ember tudott maradni.
A filmvetítés után – Fesztbaum Béla színművész betegsége miatt – Nagy Viktor rendező beszélgetett az ünnepelttel, aki kifejezte köszönetét minden résztvevőnek, hiszen számára ajándék az együttlét. A beszélgetésben Párizzsal indult, hiszen Lukács Sándor már a Vígszínházba szerződött, amikor sor kerülhetett élete első külföldi útjára: Párizsba. A francia fővároshoz Alain Delon is kapcsolódik, hiszen állandó magyar hangja volt a sármőrnek. Szó esett Várkonyi Zoltánról is, aki izgalmas kisugárzású, karizmatikus ember volt, és egyszerű, gyakorlati instrukciókkal segítette a „fenséges karámjába gyűjtött" színészeket. Egy művész, egy író ember nem mehet el a dolgok mellett, így érintették Lukács Sándor művészi otthonának (50 éve a társulat tagja), a Vígszínháznak két komoly válságát is, valamint azt is, hogy kilencéves korában írta első versét 1956-ról. Ahogy a színművész-költő megfogalmazta, a színház segíti jobban a költészetet, amit átél, azt költészetébe transzformálni tudja, mégis kevés kimondottan színházi verse van. A beszélgetés e pontján Lukács Sándor felolvasta három költeményét: az Öreg bohóc, A sors tengerén és Az utolsó gyónás címűeket. A vers maga a gomolyogtatás, ahogy fogalmazott.
Az ünnepelt arra kérdésre, hogy nem tanítja-e a jövő színésznemzedékét, elmondta, hogy nagyon szívesen ad tanácsot a pályakezdő színészeknek, ha megkérdezik, de nem azért nem tanít, mert nem tudna, hanem mert nem szeret tanítani. Nagy Viktor azonban visszautalt mondataira, valamint a portréfilmben való jelenlétére, amely felér a tanítással. Majd a beszélgetés egy vallomással zárult, ha visszamehetne kilencéves korába, és lehetősége lenne kiigazítani a történetét, élete meghatározó pontjait, akkor is ugyanígy élné meg.
A pódiumon a Mélyálom című versének elmondása zárta az estet, majd Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke is köszöntötte az ünnepeltet, kifejtve, hogy minden elhangzott szóval mélyen egyetértett és nagyon inspirálónak élte meg az ünnepi estét.
Az ünnepelt arra kérdésre, hogy nem tanítja-e a jövő színésznemzedékét, elmondta, hogy nagyon szívesen ad tanácsot a pályakezdő színészeknek, ha megkérdezik, de nem azért nem tanít, mert nem tudna, hanem mert nem szeret tanítani. Nagy Viktor azonban visszautalt mondataira, valamint a portréfilmben való jelenlétére, amely felér a tanítással. Majd a beszélgetés egy vallomással zárult, ha visszamehetne kilencéves korába, és lehetősége lenne kiigazítani a történetét, élete meghatározó pontjait, akkor is ugyanígy élné meg.
A pódiumon a Mélyálom című versének elmondása zárta az estet, majd Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke is köszöntötte az ünnepeltet, kifejtve, hogy minden elhangzott szóval mélyen egyetértett és nagyon inspirálónak élte meg az ünnepi estét.
