A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozatának rendezvényére szeptember 30-án kerül sor a Pesti Vigadóban, melyet Sütő András, az MMA posztumusz tiszteleti tagja és Tamási Áron emlékére rendeznek meg.
   
„Énekelni - leszállhatatlanul. / Békehírt ararátlanul" – írta Illyés Gyula Lőttlábú madár című, Sütő Andrást köszöntő versében. Kisebbségi sorsban a költő, a művész jégvilágban bolyong, mert az emberi-nemzeti kivetettség sorsfájdalmának kifejezhetőségét is kutatja. Így élt és gondolkodott Tamási Áron, aki Amerikából hazatérve a szülődön-maradás égi-ördögi játékok poétájaként írta regényeit, esszéit, drámáit. Mesés-drámai, látomásos művészetének újabb stációja, amikor 1945 után a csonkolt hazában, Budapesten is belső emigrációban sem feledhette Erdély sorsát.
„A kép a legcáfolhatatlanabb beszéd" – ezt is Illyés Gyula írta jelzett versében, mert a virrasztó Tamási nyomán, Sütő András a kisebbségi jég-világ örökös kutatójaként is „sorompós századunkban" a Képet, a Metaforát kereste. Hogy a folytonos omlás-romlásban is, tragikus-biblikus, groteszk és költői hangoltsággal az Élet, a Megmaradás zöld ágát határon onnan-innen és túl röptesse az olvasóknak, a nézőnek. Ilyenképpen Tamási Áronnal vallotta: a földrajzi távolság és a politikai különbözőség sem szakíthat széjjel bennünket, mert: „Mind magyarok vagyunk!"
Összetartozásuk szép gondolatát fejezi ki Nagy László költő Naplójegyzete 1971 júniusából az Anyám könnyű álmot ígér megjelenésekor: „Akik keresik, meglelik egymást, Az erdélyiek könyvheti sátrából hirtelenül elkelt az a mű, ami után magam is kutattam. Írója is tüneményként viselkedett, pedig látni szerettem volna. Így később kedvemre jött az üzenet, hogy az erdélyiek szívesen várnak a Szabadság Szállóba.
– Belőled csak egyet nyomtattak, Sütő András, könyvedből pedig igen sok ezret, személyeddel a találkozás mégis könnyebb.
– Te is csak dugáru vagy nálunk, mint nemrég a nyloning – vette föl András a kesztyűt, a szív-alakút.
Pohár mellett kölcsönösen megegyeztünk, úgy tűnik, régóta ismerjük egymást. És: nem vagyok-e véletlenül közülük való, mert látnak olyan jegyet rajtam. Zöldselyem nyakkendőmre mutattam félszegen, mert ezt Tamási Áron viselte egykor. És elmondtam, ha poharamban igazi bor van, a selyem-nyelv csücske is kap néhány csöppöt: tessék, Áronka!…"
 
Közreműködik: Szélyes Imre színművész
 
Program
09.00–09.30: Érkező vendégek fogadása 10.10–10.40: Vidám siratók – Nagy Gábor, az MMA rendes tagja
10.40–10.55: Kávészünet
10.55–11.25: „Népdal-dráma" az 1950-es évekből – Tamási Áron és Lajtha László 11.25–11.55: Leszek, aki vagyok – Márkus Béla, az MMA levelező tagja
12.00–13.30: Ebédszünet
12.30–13.30: Az ebédszünetben, a Makovecz-teremben a Gyökér és vadvirág című film vetítése (Főszereplők: Kubik Anna, Zenthe Ferenc, Bubik István; R.: Bohák György, 1988)
13.30–14.00: Gyökér és vadvirág – Tamási Áron filmen – Kubik Anna, az MMA rendes tagja
14.00–14.30: Ördögök a Csíksomlyói passióban, továbbá Tamási és Sütő játékaiban – Medgyesy S. Norbert
14.30–15.00: Álomkommandó-drámaértelmezések – Cs. Nagy Ibolya
15.00–15.15: Kávészünet
15.15–15.45: Az andalúz tükör – Párhuzamok és érintkezések Tamási Áron és Frederico Garcia Lorca életében és műveiben – Jánosi Zoltán
15.45–16.15: Társak a gondban – Bertha Zoltán, az MMA levelező tagja
16.15–16.45: Bölcső és koporsó – Papp Endre
16.45–17.30: Kérdések – válaszok  
Az előadásokat számos, Tamási Áron és Sütő András munkáját megelevenítő film részlete is kíséri.

A meghívó innen tölthető le.
A rendezvény nyilvános, előzetes regisztrációhoz kötött, melyet itt lehet elérni. 

Helyszín: Pesti Vigadó, Makovecz terem (1051 Budapest, Vigadó tér 2. IV. emelet)
Időpont: 2016. szeptember 30., délelőtt 9.30 óra és délután 17.30 óra között