A Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti Tagozat díjazottja idén Kerényi Mária újságíró, zenekritikus, szerkesztő, fordító és Erdei Péter karnagy. Kerényi Mária a magyar zenei életben kifejtett, a legnemesebb művészeti értékekre és hagyományokra épülő zenekritikai munkásságát, rádiós zenei ismeretterjesztői és szerkesztői, valamint a magyar zeneművész-társadalom javát szolgáló közösségi munkáját ismerték el. Erdei Péter a magyarországi kórusélet kiemelkedő egyénisége, akinek a kecskeméti Kodály Intézetben Kodály Zoltán eszméi alapján megvalósuló oktatási munkáját, valamint a magyar kórusmuzsika magas művészi rangra emelését jutalmazták.
Kerényi Mária
A magyar újságírás nagyasszonya. Széles spektrumú életműve azonban sokkal gazdagabb annál, semhogy csupán az írott sajtóra szorítkozna.
Pályája énekesként indult: évekig tagja volt az Operettszínház, majd az Állami Operaház kórusának, de szólistaként is fellépett. Minden bizonnyal ennek is köszönhető jellegzetes, szép orgánuma és beszédstílusa, amelyet – szerkesztő-műsorvezetőként 40 éven át a Magyar Rádió mikrofonja előtt ülve – az egész ország jól ismerhetett.
Kerényi Mária életét és munkásságát a magas minőség, az értékek felfedezése és őrzése, valamint a mindenkori segíteni akarás jellemzi. A Mit üzen a Rádió? című érdekvédelmi műsorban dr. Szegő Tamással évtizedeken át, közel 800 adásban, emberek százainak gondját-baját oldották meg, nyújtottak hathatós segítséget. Alapító tagja és titkára volt a MÚOSZ Kulturális Szakosztályának, majd Zenekritikus tagozatának. Ennek szervezésében az Újságíró Klubban, havi rendszerességgel tehetséges pályakezdő muzsikusoknak adott lehetőséget a bemutatkozásra. E találkozásokból rádiófelvételek készültek, amelyek révén a fiatalok nagyobb nyilvánossághoz is jutottak. Kerényi Mária erős empátiával és alaposan felkészülve fordult riportalanyaihoz. Meghívott vendégei pályájának alakulását a későbbiek folyamán is figyelemmel kísérte, azt szívügyének tekintette, s a maga eszközeivel mindig segítette. A MÚOSZ-találkozások mellett elindítója és háziasszonya volt más sorozatoknak is az Óbudai Társaskörben, a Magyar Rádió Márványtermében, valamint a Kossuth Klubban, ahol szellemi életünk kiválóságaival folytatott beszélgetéseket. Ezek legjavából jelentette meg Életrajz helyett c. nagysikerű interjú-kötetét.
Kerényi Mária a magyar zenekultúrát számtalan hangversenykritikával, újság- és folyóiratcikkel gazdagította a Muzsika c. szaklapban – amelynek 20 éven át szerkesztője is volt –, majd az Új Magyarország és a Magyar Nemzet hasábjain. Kritikáiban nem rejtette véka alá a véleményét, de tapintatos bíráló volt, elsősorban a művészi értékekre fókuszált.
Könyvet írt Neményi Liliről és Jevgenyij Nyesztyerenkóról, lefordította Szergej Prokofjev életrajzát.
A Tolerancia-díj, a Magyar Rádiózásért Emlékdíj, a Magyar Lajos-díj, a Péterfi-plakett mellett az Aranytoll és a Pro Renovanda Hungariae kitüntetés birtokosa.
Amikor a Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti Tagozati díját Kerényi Mária veheti át, akkor az ő személyében a Tagozat egyúttal a szép magyar beszéd és a legnemesebb újságírói hagyományok szigorú erkölcsi alapokon működő képviselőjét jutalmazza.
Erdei Péter
Kerényi Mária
A magyar újságírás nagyasszonya. Széles spektrumú életműve azonban sokkal gazdagabb annál, semhogy csupán az írott sajtóra szorítkozna.
Pályája énekesként indult: évekig tagja volt az Operettszínház, majd az Állami Operaház kórusának, de szólistaként is fellépett. Minden bizonnyal ennek is köszönhető jellegzetes, szép orgánuma és beszédstílusa, amelyet – szerkesztő-műsorvezetőként 40 éven át a Magyar Rádió mikrofonja előtt ülve – az egész ország jól ismerhetett.
Kerényi Mária életét és munkásságát a magas minőség, az értékek felfedezése és őrzése, valamint a mindenkori segíteni akarás jellemzi. A Mit üzen a Rádió? című érdekvédelmi műsorban dr. Szegő Tamással évtizedeken át, közel 800 adásban, emberek százainak gondját-baját oldották meg, nyújtottak hathatós segítséget. Alapító tagja és titkára volt a MÚOSZ Kulturális Szakosztályának, majd Zenekritikus tagozatának. Ennek szervezésében az Újságíró Klubban, havi rendszerességgel tehetséges pályakezdő muzsikusoknak adott lehetőséget a bemutatkozásra. E találkozásokból rádiófelvételek készültek, amelyek révén a fiatalok nagyobb nyilvánossághoz is jutottak. Kerényi Mária erős empátiával és alaposan felkészülve fordult riportalanyaihoz. Meghívott vendégei pályájának alakulását a későbbiek folyamán is figyelemmel kísérte, azt szívügyének tekintette, s a maga eszközeivel mindig segítette. A MÚOSZ-találkozások mellett elindítója és háziasszonya volt más sorozatoknak is az Óbudai Társaskörben, a Magyar Rádió Márványtermében, valamint a Kossuth Klubban, ahol szellemi életünk kiválóságaival folytatott beszélgetéseket. Ezek legjavából jelentette meg Életrajz helyett c. nagysikerű interjú-kötetét.
Kerényi Mária a magyar zenekultúrát számtalan hangversenykritikával, újság- és folyóiratcikkel gazdagította a Muzsika c. szaklapban – amelynek 20 éven át szerkesztője is volt –, majd az Új Magyarország és a Magyar Nemzet hasábjain. Kritikáiban nem rejtette véka alá a véleményét, de tapintatos bíráló volt, elsősorban a művészi értékekre fókuszált.
Könyvet írt Neményi Liliről és Jevgenyij Nyesztyerenkóról, lefordította Szergej Prokofjev életrajzát.
A Tolerancia-díj, a Magyar Rádiózásért Emlékdíj, a Magyar Lajos-díj, a Péterfi-plakett mellett az Aranytoll és a Pro Renovanda Hungariae kitüntetés birtokosa.
Amikor a Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti Tagozati díját Kerényi Mária veheti át, akkor az ő személyében a Tagozat egyúttal a szép magyar beszéd és a legnemesebb újságírói hagyományok szigorú erkölcsi alapokon működő képviselőjét jutalmazza.
(Dobozy Borbála csembalóművész, az MMA levelező tagja)
Erdei Péter
A Zeneművészeti tagozat 2018. évi jutalmazottja 1944. december 8-án született Debrecenben református lelkész és énektanár édesanya második gyermekeként.
Gyermekkora egy részét Hajdúhadházon töltötte, zenei tanulmányait Debrecenben a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskolában végezte, Pongrácz Zoltán és Gulyás György voltak rá nagy hatással.
Felsőfokú tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta középiskolai énektanár és karvezető szakon 1963-tól.
Már diákkorában föltűnt kivételes tehetsége. Ennek volt köszönhető, hogy a főiskola elvégzése után meghívást kapott Amerikába a Wellesley-i, Boston melletti Kodály Intézet megalakításában való részvételre Denise Bacon tanárnő mellett.
Ez a négy év nagyon fontos volt a későbbiek szempontjából is. Hazatérése után Debrecenben helyezkedett el és óraadó lett a Zeneművészeti Főiskolán karvezetésből. 1974-ben került Kecskemétre, a Kodály Intézet vezetését bízták rá. Meg kellett szervezni az új intézményt, amely 1975 szeptemberében nyílt meg. Mindamellett, hogy az intézetet vezette Erdei Péter, ott részben helyben Kecskeméten vezetett, alakított énekkart, a Pedagógus énekkart magas szintre emelte.
Dolgozott a Debreceni Kodály kórussal is, annak vezetője is volt. Művészi munkájáért kitüntetést kapott, részben helyben Kecskeméten, részben pedig magasabb szintű kitüntetéseket. Így például Liszt Ferenc-díjat, Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjat, Érdemes Művész címet, Amerikában a Capital University-n (Columbus, Ohio-ban) tiszteletbeli doktorává avatták.
Erdei Péter nevéhez számos kortárs alkotás bemutatása kapcsolódik: Durkó Zsolt, Kocsár Miklós és mások alkotásai. Kiemelkedő teljesítmény volt az Arvo Pärt János-passiójának magyarországi bemutatója, melyet kecskeméti kórusával teljesített. Erdei Péter a Kodály Intézetet 2005-ig igazgatta, vezette, majd nemzetközi tekintélyt szerzett az intézménynek.
És hogy oktatómunkájáról is szóljunk néhány szót: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán a hetvenes évektől oktatott karvezetést. Mi sem jelzi jobban ennek az oktatómunkának a hatékonyságát, hogy a hivatásos énekkaraink közül a Nemzeti Énekkarnak, Rádió Énekkarnak is Erdei Péter tanítványa a vezetője.
További kórusterületen végzett munkáját is érdemes megemlíteni. Újjáalakította a Liszt Ferenc Kamarakórust, amelyet valamikor Párkai István alapított, aztán a vezetője volt a Zeneakadémia Alma Mater kórusának. Nagyszabású produkciók fűződtek a nevükhöz, többek között a Zrínyi szózatának előadása.
Gyermekkora egy részét Hajdúhadházon töltötte, zenei tanulmányait Debrecenben a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskolában végezte, Pongrácz Zoltán és Gulyás György voltak rá nagy hatással.
Felsőfokú tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta középiskolai énektanár és karvezető szakon 1963-tól.
Már diákkorában föltűnt kivételes tehetsége. Ennek volt köszönhető, hogy a főiskola elvégzése után meghívást kapott Amerikába a Wellesley-i, Boston melletti Kodály Intézet megalakításában való részvételre Denise Bacon tanárnő mellett.
Ez a négy év nagyon fontos volt a későbbiek szempontjából is. Hazatérése után Debrecenben helyezkedett el és óraadó lett a Zeneművészeti Főiskolán karvezetésből. 1974-ben került Kecskemétre, a Kodály Intézet vezetését bízták rá. Meg kellett szervezni az új intézményt, amely 1975 szeptemberében nyílt meg. Mindamellett, hogy az intézetet vezette Erdei Péter, ott részben helyben Kecskeméten vezetett, alakított énekkart, a Pedagógus énekkart magas szintre emelte.
Dolgozott a Debreceni Kodály kórussal is, annak vezetője is volt. Művészi munkájáért kitüntetést kapott, részben helyben Kecskeméten, részben pedig magasabb szintű kitüntetéseket. Így például Liszt Ferenc-díjat, Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjat, Érdemes Művész címet, Amerikában a Capital University-n (Columbus, Ohio-ban) tiszteletbeli doktorává avatták.
Erdei Péter nevéhez számos kortárs alkotás bemutatása kapcsolódik: Durkó Zsolt, Kocsár Miklós és mások alkotásai. Kiemelkedő teljesítmény volt az Arvo Pärt János-passiójának magyarországi bemutatója, melyet kecskeméti kórusával teljesített. Erdei Péter a Kodály Intézetet 2005-ig igazgatta, vezette, majd nemzetközi tekintélyt szerzett az intézménynek.
És hogy oktatómunkájáról is szóljunk néhány szót: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán a hetvenes évektől oktatott karvezetést. Mi sem jelzi jobban ennek az oktatómunkának a hatékonyságát, hogy a hivatásos énekkaraink közül a Nemzeti Énekkarnak, Rádió Énekkarnak is Erdei Péter tanítványa a vezetője.
További kórusterületen végzett munkáját is érdemes megemlíteni. Újjáalakította a Liszt Ferenc Kamarakórust, amelyet valamikor Párkai István alapított, aztán a vezetője volt a Zeneakadémia Alma Mater kórusának. Nagyszabású produkciók fűződtek a nevükhöz, többek között a Zrínyi szózatának előadása.
(Ittzés Mihály zenepedagógus, az MMA néhai tagja)