A Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozata „a Nagyharsányi csata
emlékhelye 2023" címmel hirdetett nyílt, építészeti tematikájú pályázatot. A pályázat
keretében innovatív építészeti-tájépítészeti eszközökkel megfogalmazott javaslattételt
vártunk egy magas színvonalú emlékpark kialakítására az 1687. évi nagyharsányi csata
emlékezetére.
A felhívásra 18 pályamű érkezett. A Bírálóbizottság többszöri áttekintés, majd vita és
elemzés után többségi szavazással döntött a díjazásra rendelkezésre álló teljes összeg
(bruttó 5.000.000 Ft) felhasználását javasolva.
Kiosztásra kerül 1 db I. díj 1.000.000 Ft díjazással, 2 db III. díj egyenként 600.000 Ft
díjazással, 1 db kiemelt elismerés 800.000 Ft díjazással, továbbá 5 db elismerés egyenként
400.000 Ft díjazással.
(II. díj nem kerül kiadásra)
A döntést követően a díjazásra és elismerésre javasolt pályaművekhez tartozó borítékok
felbontása következett, amelynek alapján a pályázat díjazottjai a következők:
I. díjban részesül bruttó 1.000.000 Ft díjazással:
a 18. sorszámú pályamű, szerzői: Sági Gergely, Ferenczi Natália Fanni, Székely
Dávid
III. díjban részesülnek bruttó 600.000 Ft díjazással:
a 6. sorszámú pályamű, szerzői: Chen Ming Rong, Szolga Kata
a 10. sorszámú pályamű, szerzője: Beke-Tóth Szilvia
Kiemelt elismerésben részesül bruttó 800.000 Ft díjazással:
a 17. sorszámú pályamű, szerzője: Dr. Greg András
Elismerésben részesülnek bruttó 400.000 Ft díjazással:
a 3. sorszámú pályamű, szerzői: Dr. Zilahi Péter, Gyüre Lilla Andrea
a 5. sorszámú pályamű, szerzői: Cseh András, Horváth Daniella
a 8. sorszámú pályamű, szerzői: Németh Zoltán, Szász Levente
a 11. sorszámú pályamű, szerzői: Gazdag Gábor, Kustor Karolina
a 12. sorszámú pályamű, szerzője: Kókai Noémi
A Bírálóbizottság összegző véleménye, javaslatai
Értékelés és ajánlás
A pályázók mindegyike átérezte és pályaművében megjelenítette az 1687-ben lezajlott
győztes nagyharsányi (más említésekben harsány-hegyi, szársomlyó-hegyi, vagy második
mohácsi) csata jelentőségét. A pályázatok bizonyítják, hogy a nemes szándékkal és erős
akarattal épített jelenlegi emlékmű továbbfejlesztése szükséges lenne. Javítani kell a
jelenlegi parkoló és az attól pár méterrel alacsonyabban elhelyezett emlékmű alárendelt
helyzetén és a keskeny telekből adódó kényszerhelyzeten. Tisztázni és javítani kell az
emlékmű és a táj, az emlékmű és a szoborpark kapcsolatát, a látogatók vezetését. A
pályaművek nagy része a szomszédos szőlők felé kívánatosnak tartja az emlékhely
területének a bővítését. Az egykori csatatér és az emlékmű vizuális kapcsolata
megteremtésének gondolata mindegyik tervben megjelenik. A Bírálóbizottság különösen
értékelte azt a két tervet, amelyik az emlékmű keresztjét a területen kívül, a síkon, illetve
a hegyen helyezte el. Díjazta azokat a terveket, amelyek a szoborpark felé megfelelő
gyalogos kapcsolatot adnak, ugyanakkor biztosítják a két, eltérő gondolatiságú objektum
önálló működését.
Bár az ötletpályázat célja nem a megvalósítás volt, a pályázatokban fogant értékes
gondolatok, a mohácsi csata 500. évfordulója közeledtében, feltétlen inspirációt adnak
ehhez.
A beérkezett pályaművek száma és magas színvonala alapján a Bírálóbizottság a
pályázatot eredményesnek nyilvánította.
A díjazott pályaművek részletes értékelése
(emelkedő sorszám szerint)
‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐
3. sorszámú pályamű
Dr. Zilahi Péter, Gyüre Lilla Andrea
elismerés
A terv készítője vallja, hogy „a tágan értelmezett környezetnek egy középülete van, amely a
teljes területet képes szolgálni. Szükségtelen tehát újabb nagymértékű beavatkozás." Ez a
gondolat mindenképpen kiemeli a munkát a többi pályamű közül. A keresztet méltó
pozícióba helyezi, megfelelő mértékű teret biztosít körülötte. Helyzetéből és méretéből
adódóan végre észlelhető lesz a távolból is a Villány és Siklós közt elhaladók számára. A
gyűrű tovább erősíti a jelenlétét, épületszerűvé teszi, ugyanakkor légiességet kölcsönöz az
emlékműnek. Az így kialakult kápolna minden magyarázat nélkül eléri a kívánt hatást: a
magasból drámaiságot kölcsönöznek a sírkövek, az út felől a kereszt dominál, belépve a
kompozícióba a fény átjárja azt, tekintetünket akaratlanul is felemeljük, a sokat emlegetett
kesergés helyett reménnyel tölti el az ide érkezőt. A nehéz, monolitikus oszlopok további
erőt sugároznak, a tervező által csupán megemlített didaktikus szerepük számtalan
módon érvényesíthető. A terv egyetlen hátránya talán a szűkszavúsága. Nem tesz
javaslatot az egész terület kezelésére, pedig annak drámaisága csak a tágabb környezet
kezelésével tud megvalósulni. A pályamű grafikai színvonala kiemelkedő,
megvalósíthatósága reális.
A pályaművet a bírálóbizottság elismerésben részesíti.
‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐
5. sorszámú pályamű
Cseh András, Horváth Daniella
elismerés
A pályamű a lehető legkisebb mértékben folyamodik a hagyományos értelemben vett
építés eszközéhez. Csupán jeleket helyez el a területen, ezzel határozva meg a
hangsúlyokat, az irányokat. A parkoló áttelepítése a keresztet méltó pozícióba emeli annak
áthelyezése nélkül, ugyanakkor a látogatókat könnyű sétára invitálja. Az új támfal
kialakítása szükségszerű, tovább erősíti a kereszt megjelenését a tájban. Kidolgozása
sematikus lett, nem kapott főszerepet a kompozícióban, a benne rejlő lehetőségeket a
tervező nem fejtette ki, a fókuszpontba az installációszerű építmények kerültek. A seregek
megjelenítése alapvetően jó gondolat, ugyanakkor drámaiságot csupán a törökök
szimbolizálására racionálisan elhelyezett szőlőkarók tudnak mutatni, a lineárisan
szervezett, didaktikus célból telepített póznák, keretek csak a járulékosan elhelyezett QR
kódok használatakor kapnak jelentéstartalmat, céljukat csak részben tudják elérni.
Szerkesztésük kissé zavaros, bizonytalanul állnak a tájban. A meglévő keresztet elkerüli a
lineáris vonalvezetés, a derékszögű váltás a domborzatot nem veszi figyelembe kellő
mértékben. Legkevésbé a parancsnoki sátor tölti be szerepét, szerkezete, anyaghasználata
az ideiglenességet sugallja, egy emlékmű meghatározó elemét célszerűbb lett volna
markánsabban szerkeszteni. A pályamű felvetései mindenképpen figyelemre méltók, a
terv megvalósíthatósága reális, részleteiben azonban gondosabb kidolgozást igényelt
volna. A tervet a bírálóbizottság elismerésben részesíti.
‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐
6. sorszámú pályamű
Chen Ming Rong, Szolga Kata
III. díj
Nagyon bátor s egyben nagyon elegáns terv. Itt minden mindennel összefügg: a táj
rendezése, az egyetlen épület megfogalmazása. Minden egymásból következik, egymást
erősítve: támfal, lépcső, kápolna, tisztások, meglévő emlékművek.
A koncepció igyekezett a kettős elvárásnak megfelelni:
- a szoborpark és az emlékhely funkcionális lehatárolására,
- ugyanakkor a táj egységének megtartására a legkisebb beavatkozással.
A parkoló áthelyezésével a központi épület immár mindkét oldalán zöldterületbe
ágyazódik. Megtartja az eredeti sétányt, mely mentén ritmust képező távolságtartással
helyezi el a tisztelet emlékéül készült 5 szobrot (melyek jelenleg egy vasbeton fal előtt
állnak). Ez a fal beépül az új épületbe. Harsányi kőből emelt támfalakkal folytatódik.
Ezekhez tapadnak az épület további elemei. A sétányt az épület végső eleme, a kápolna
zárja, viszont az épületen keresztül folytatódik. A lépcsőn feljutva meglévő terepszintre,
gyalogosan folytathatjuk sétánkat a szoborpark irányába.
Az épületről:
Fontos szempont volt, hogy egybefüggő épület legyen. Támfalak mögé süllyesztve, ne
zavarja a szoborpark felőli kilátást. Ugyanakkor teljesen fölnyílik a kilátás felé. A képzelet
immár a szelíd, dimbes-dombos szőlőkre vetíti a győztes csata színhelyét. A támfal
hordozza az információkat: leírásokat, netán üveggel takart korabeli metszeteket.
Ebből nő ki a kápolna, ami egy fedett nyitott tér, hátteret adva kültéri rendezvényeknek,
és amely mentén a lépcső a meglévő terepszintre vezet. Parapetje támfal magasságú,
kizárva a külvilágot, hogy elcsöndesedjünk, és csak az eget lássuk. A pályázó itt nem kívánt
egyéb funkciót kialakítani, mert ez önmagában egy EMLÉKMŰ.
Méretéből adódóan inkább egy átjárható szobor, szabadtéri események hátteréül.
„egy olyan végigsétálható kertet szerettünk volna létrehozni, ami mindig nyitott mindenki
számára, amiben a kápolna is mindenki számára elérhető"
A tervet a zsűri megosztott III. díjban részesítette.
‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐
8. sorszámú pályamű
Németh Zoltán, Szász Levente
elismerés
A terv nagyon határozott elveket követ:
- a környezetbe való minimális beavatkozás, ahol mégis, ott észrevétlen legyen.
- az emlékhely legyen szabadon átjárható, ezt szolgálja az alsó és felső sétány.
- a kiszolgáló funkciókat befogadó 'épület' ne zavarja az emlékpark egységét: rejtve a
szoborpark felől, ugyanakkor teljesen fölnyíljon a csatatér /szőlők felé.
A dél felől induló sétány kereszt utáni meghosszabbításával immár az egész emlékpark
bejárható. Erre fűződnek föl az egyes látványelemek. Lendületes íve a domborzat
rétegvonalait követi. Az egy szinttel följebb futó panoráma sétányról föltárul a hajdan volt
csatatér, ami immár békés, dimbes-dombos szőlőültetvény. A fölső sétány konzolos
túlnyújtása lehetőséget ad lent egy oszlopsoros kolonnád kialakítására. A terepszinten a
támfal mentén sorakoznak a kiszolgáló fedett funkciók, az követően pedig egy fedettnyitott,
körszelet alakú rendezvénytér, mely liturgikus célokra is alkalmas. Szellemes ötlet,
hogy a csatában részt vett nemzetek által adományozott – eltérő megfogalmazású –
szobrok kápolnaszerű falfülkékben lennének elhelyezve.
(Talán a „nemépületnek" is lehetnek metszetei, sokat segítene a megértésben.)
Szép gondolat, hogy keresztet a nemzetek által állított haranglábak gyűrűje vegye körül.
Valóban, a harangszó a győztesekért, emlékükre kondul. Bár az emlékhelyen a túl sok
relikvia a lényegest gyengítheti. Pályázó is ezt vallja máshol: „A víziónk egy olyan
terasz/közösségi tér létrehozása, ahol semmi sem gátolja a kilátást, így a látogató teljes
vizuális élményt élhet át, ha csupán a kereszt jelenik meg"
A pályaművet a bírálóbizottság elismerésben részesíti.
‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐
10. sorszámú pályamű
Beke‐Tóth Szilvia
III. díj
A pályázat figyelembe veszi a telek furcsa alakját, méreteit, elhelyezkedését, domborzati
viszonyait, és annak ellenére, hogy ezek sokszor „szorító tényezők", amelyek korlátai
lehetnek a formálásnak, mégis egységes és képletszerű kompozíciót hoz létre. A telepítés
vonalvezetése és az egész vonalmenti térfalsor határozott és geometrikus, ugyanakkor
érzékenyen követi a lágyan ívelő természeti- és gondolati ösvényt egyaránt. Ezt az
érzékeny és elemző megközelítést legjobban a mellékelt artisztikus akvarellek
érzékeltetik. Az első ránézésre szigorú-, merev- és tengelyes szerkesztés a részletekhez
közelítve – és ez történhetne a valóságban, a helyszínen sétálva is – humánussá- és
elmélyülésre késztetővé válik. Az aranyozott falfülkék, bélletek, a megcsillanó merevítő
kereszt-elemek a határozott támfal merevségét oldják, a távolról kemény és durva fekete
fal közelről már strukturált és cizellált, az égetett fa színeit és illatát árasztják –
személyessé téve az élményt. A fekete felület így már nem a gyász érzetét sugallja, hanem
egy győztes csata emlékének erős és „tűzben fogant" hátterét adja. A kompozíciót
„koronázó" elfordított „negatív kereszt" építménye alaprajzában-, nézetében- és
árnyékában is szimbolikus – méltó zárása az emlékező sétának. A gondolati, építészeti
csúcspont után az ösvény már lágyvonalúan folytatódik a domboldal természeti
környezetében és dicséretesen kapcsolódik a terület kialakult sétány-rendszerébe is.
A tervet a zsűri egyhangúlag támogatta és megosztott III. díjban részesítette.
‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐
11. sorszámú pályamű
Gazdag Gábor, Kustor Karolina
elismerés
A pályamű alkotója a pályázati kiírás szerinti programra kör alakú épület formájában
adott választ, melyet a helyszínen meglévő kereszt (csata emlékmű) köré szerkesztett. A
funkcionális egységeket excentrikus körök által határolt fémlemez tető szervezi jól
áttekinthető rendszerbe, fedett-nyitott kerengővel biztosítva védett megközelítésüket.
A kompozíció kiegyensúlyozott, túlzásoktól mentes, az építészeti megjelenés harmonikus,
az anyagválasztás átgondolt. A koncepciót vállaltan introvertált tervezői megközelítés
alakította a szellemi elmélyülés ösztönzésének igényéből indíttatva.
A magában álló emlékmű a gondosan megtervezett belső kert központi elemeként, a
vertikális kör-dinamikával kiegészülve a horizontálisan feltáruló dimenziók iránytűjeként
új jelentést, új tartalmat kap.
A fa-vályog átrium-ház, pavilonszerű gesztusaival, elegáns válasz a pályázati kiírás –
amúgy megengedően és rugalmasan megfogalmazott–funkcionális kritériumaira,
ugyanakkor – mint építészeti vállalás – biztonságos, óvatos; önmagán belül megoldja a
térkapcsolatokat, következetes és kiegyensúlyozott, de nem, vagy csak részben találja meg
az összhangot a környezetével, a csatamezővel.
A feltétlenül kiemelkedő pályaművet a bírálóbizottság elismerésben részesíti.
‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐
12. sorszámú pályamű
Kókai Noémi
elismerés
A pályázó a főúthoz közeli területre, keleti irányba javasolja a meglévő parkolók átépítését,
sok más pályázóhoz hasonlóan visszaadja a domboldalt a természetnek. A nagyméretű
keresztet mint emlékművet a szoborparkhoz vezető út első kanyarulatába helyezi át egy
L alakú épületbe, melynek egyik oldala a domboldalba süllyed. Az L alakú épület ékként
hasít ki a nagyméretű szőlőtáblából (mely török hadtestet szimbolizál) egy területet, ahol
a szőlőkarók megmagasítva és kereszttel ellátva jelentik a kereszténység
térvisszahódítását az adott korban.
A kápolna és fogadóépület elhelyezése és kialakítása pártolható, mint ahogy az
istentiszteleti helyre vezető hosszú folyosó kialakítása is. Érzékeny gesztus az öt ívvel
szerkesztett árkádsor, ugyanakkor az áttelepített latin kereszt a Villányi útról nézve – a
rávezető út magas falai miatt – immár csonka keresztként mutatkozik.
A bírálóbizottság a 12. számú pályaművet értékei miatt elismerésben részesíti.
‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐
17. sorszámú pályamű
Dr. Greg András
kiemelt elismerés
A pályázó nagyvonalúan él az ötletpályázat adta szabad gondolkodás lehetőségével. A
nagyszabású győzelem megörökítését nagyszabású térhasználattal javasolja
megvalósítani. Az emlékhely a táj legmarkánsabb alkotóelemét, a Szársomlyó hegyét
felhasználva valósulna meg javaslatában. A nemesacél keresztet uralkodó helyzetbe, a
hegy csúcsára helyezi, mintegy posztamensként értelmezve a hegyet. Ezáltal az egykori
csatatér egészéről látható, méltóságteljes pozícióba helyezve, a kereszt messzire láthatóan
hirdeti a keresztény seregek diadalát.
A kereszthez zarándokutat vezet a hegy gerincén, a szoborparkból indítva. Helyesen
értelmezi a szoborpark és az emlékhely szuverén, egymástól független és más típusú
elmélyülést igénylő sajátosságát. A csúcson, a kereszt tövében semleges építészeti
formálású kis kápolnát, imahelyet tervez. A kápolnából rálátás nyílik a csatatérre.
Alkalmas hely ez a keresztény Európa szellemiségétől idegen hatalom feletti győzelem ma
is tanulsággal szolgáló jelentőségének átgondolására.
A terület természeti értékei miatt fokozottan védett. A törvény szerint épületeket nem
szabad itt építeni. Ez a tény befolyásolta a zsűrit, hogy díjazásban nem, de magas szintű
szellemi értékei miatt a tervet kiemelt elismerésben részesíti.
‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐
18. sorszámú pályamű
Sági Gergely, Ferenczi Natália Fanni, Székely Dávid
I. díj
„És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, tágas térre állatod lábaimat." (31. zsoltár 9.
vers)
A pályázó két tablóján egy hármasságot állít elénk: írásos anyagot, absztrakt
helymegjelölő építmények rajzait, és pályázatának harmadik elemeként a Villány és
Beremend közt elterülő Alföld képét, grafikáját.
A pályázat szöveges részét 7 címszóra osztja, úgymint a „A hely", „A domborzat", „A
megfigyelőpont", „A táj", „Az út", „Az idő", „A jel."
„A táj" címszó alatt rögtön olvasható, hogy: „A csatatér leglenyűgözőbb karakterjegye
annak léptéke, a csak és kizárólag a táj távlatában értelmezhető tágassága." Fentiek miatt
a pályázó a Dráva felé eső síkságot, a valamikori csata helyét tartja – abszolút támogatható
módon – a fent említett jelentős tágasságnak, az emlékhely kialakítandó területének.
A terv legfőbb erénye tehát az emlékhely kiterjesztésének nagyvonalú gondolata. Ennek
érdekében a most rossz helyen lévő keresztet a sík vidékre teszi és „landart"
megfogalmazással a fénylő kereszt mellé több helyre fehér sávokat vizionál, melyek mint
délibáb jelennek meg a horizont alatt, s a valamikori csatába vonuló hadtestek emlékképei
lehetnek. A pályázó a mai kereszt helyének környezetét humanizálja, onnan a meglévő
parkolókat máshova telepíti és az így kialakuló természetes domboldalra egy
megfigyelőpontot javasol építeni, ami egy platóból és egy falból áll.
Ennek a megfigyelőpontnak táji kiválasztása telitalálat, a tervezett absztrakt építmény és
az ehhez igazodó további objektek, épített tetők javasolt kialakítása, formai megjelenítése,
anyaghasználata továbbtervezéskor pontosítandó.
A pályázat két lapon átívelő „plain-air"-je mindent visz. A grafika hitelesíti a teljes pályázati
gondolatot (ugyanakkor idézi a Műcsarnokban negyedszázada kiállított Péry Puci(Pauer
Gyula, Érmezei Zoltán és Rauschenberger János) Dráva-parti táj című nagyméretű
festmény-sorozatát).
A bírálóbizottság a 18. számú pályázatot a fentiek alapján I. díjban részesíti.
-----------------------------------------------------------------------------------------------
az MMA Építőművészeti Tagozat
„Nagyharsányi Csata Emlékhelye 2023" pályázatának Bírálóbizottsága