A Jánosi Együttes (Népművészet. Nemzeti Szalon 2018, Műcsarnok)
Zenei anyanyelvünk felfedeztetése a Jánosi Együttessel
Jánosi András a magyarországi táncházmozgalom indulásakor a Jánosi Együttes prímásaként kezdett foglalkozni a hangszeres magyar népzenével. Együttese egy több mint 250 éves magyarországi hangszeres hagyomány folytatója, amelynek legfőbb jellemzői a ritmusosság, a rögtönzés, az egyéni előadásmód. Műsoraikon a magyar tájak hagyományos népi táncmuzsikája mellett a 18–19. század magyar zenei hagyománya is megszólal. Jánosi Andrásék ötlete alapján született az a zenei sorozat, amely az MMA Népművészeti Tagozat programjaként a Pesti Vigadóban most hétről hétre meghallgatható, s amely a klasszikus zenében rejlő magyar népzenei források bemutatására vállalkozott.
A Magyar Művészeti Akadémia aktív szerepet vállal zenei anyanyelvünk ápolásában, a művészeti ágak és zenei műfajok közötti kapcsolatok feltárásában, összművészeti projektek megvalósításában. Ebbe jól illeszkedik az MMA székházában rendezendő koncertsorozat, hiszen rámutat a magyar népzene sokrétűségére, s évszázadokon át tartó erőteljes behatására a komolyzenei szerzők műveire.
A Jánosi András akadémikus alapította és vezetésével működő Jánosi Együttes célja ezeken az estéken a magyar zenei anyanyelv megjelenítése, neves klasszikus zeneszerzők magyar népzenei forrásainak bemutatása és megismertetése a zeneértő közönséggel, a népzene és a klasszikus zene összekapcsolódásának értő felfedeztetése.
A Jánosi Együttes tagjai:
Jánosi András – hegedű, Danhauser Zoltán – hegedű, Túri András – kontra, brácsa, Kiss Csaba – bőgő.
A Jánosi Együttes koncertjeinek helyszíne: a Pesti Vigadó (Bp. V., Vigadó tér 2.) Sinkovits Imre Kamaszínpada. A koncertekre a belépés minden alkalomra díjtalan, azonban előzetes regisztrációt igényel. Ezt online a Pesti Vigadó oldalán (vigado.hu) található adott programnál vagy személyesen a Vigadó földszinti jegypénztáránál lehet megtenni.
2018. szeptember 20. 19.00
ZENE HÚROS HANGSZEREKRE… DUDÁRA ÉS FURULYÁRA
A Jánosi Együttes a magyarországi táncházmozgalom megalapítói közé tartozik. Az Együttes első átütő sikerét az a színházi koncertműsora jelentette, amelyben Bartók néhány népzenei témájú művének forrásait vitte a közönség elé. A műsort, amelyet több éves kutatómunka előzött meg, a közönség és a kritika is lelkesedéssel fogadta. Ezt bizonyítja, hogy a bemutató (1981) óta számtalan változatban került színpadra itthon és külföldön egyaránt. A koncert Bartók Béla zeneszerzői pályáját egy döntő jelentőségű szemszögből tárja a közönség elé: a népzene szemszögéből. Bartók művészetének a népzenéhez fűződő kapcsolatáról gyakran hallhatunk, de míg Bartók zenéjének megismerésére számos lehetőségünk kínálkozik, a népzenét általában nem ismerjük meg eléggé ahhoz, hogy ez a kapcsolat magától értetődő legyen. A műsorban Bartók művei vagy azok részletei mellett megszólalnak a művek forrásául szolgáló népi dallamok, abban az előadásmódban, ahogyan Bartók is hallhatta azokat. A műsort Bartók-írások, levelek részletei egészítik ki.
2018. október 29. (hétfő) 19.00
MAGYAR RAPSZÓDIA – LISZT-FORRÁSOK
Liszt Ferenc ifjúkori álmai között szerepelt, hogy gyűjtőutakon ismerje meg a magyar nép zenei hagyományát. Ha e vágya nem vált is valóra, hallott daloló falusiakat, valamint a kor magyar zenei világát ismerő és alakító cigány muzsikusokat is játszani. Liszt stílusára erőteljes hatással volt a korabeli magyar zene, mely alatt talán első sorban a polgári és felsőbb társadalmi réteg által ismert népszerű, a cigány- és zsidóbandák játszotta repertoárra kell gondolnunk. Azonban a kortársak visszaemlékezései szerint nagy érdeklődéssel hallgatta például Gróf Teleki Sándor muzsikusának, Pócsi Lacinak a játékát is, akinek dallamai közül néhányat fel is dolgozott rapszódiáiban, amiről a zeneszerző weimari Liszt Múzeumban őrzött vázlatfüzete is tanúskodik. Rapszódiáinak forrásait az említett gazdag magyar zenei örökség dallamai, vagy az ezekből sarjadt dallamok korabeli változatai, stilizációi jelentették. Ezekből hallható válogatás a koncerten.
► Részletes műsor
2018. november 6. (kedd) 19.00
„RONDO ALL' ONGARESE"
(Haydn és a magyar zenei hagyomány)
Joseph Haydn 1761-től 1790-ig Magyarországon élt és dolgozott az Eszterházy család zenei életének egyik irányítójaként. Itteni szolgálatának idején kezdte a magyar nemesség egy része a már-már elfeledett hagyományos magyar táncokat divatoztatni. A táncok zenei kíséretének feladatát kezdetben – a kor európai divatjának megfelelően – képzett uradalmi vonószenészek látták el, akik azonban később, a vonósegyüttesek iránt megnőtt sajátos igényt már nem tudták kielégíteni. Ez hívta életre az uradalmakban szolgáló vonós triók, kvartettek mintájára a vonós cigánybandákat. Azt, hogy Haydn hallotta az uradalmi vonósegyüttesek, valamint a cigánybandák játékát és hogy a tőlük hallott, vagy kéziratos kottagyűjteményekből megismert tánczenei hagyomány nagy hatással volt rá, a műveiben szereplő jelentős számú korabeli magyar táncdallam igazolja. Ezekből hallható válogatás a műsorban, olyan formában, hogy a Haydn-művek megfelelő részletei mellett csendülnek fel a bennük feldolgozott korabeli dallamok, dallamváltozatok.
► Részletes műsor
2018. november 27. (kedd) 19.00
RÉGI MAGYAR TÁNCOK
(A XVIII. századi magyar táncok ma is élő öröksége)
A helyenként még ma is élő, magyar falusi tánczenei hagyomány sejteti, milyen gazdag tánc- és zenei élet lehetett Magyarországon az elmúlt századok során. A korábbi, többnyire táncainkra vonatkozó feljegyzések mellett, a 18. századtól megszaporodó dallamlejegyzések is ezt támasztják alá. A 19. század első harmadáig ezernél is többre tehető a lejegyzett magyar táncok száma. A dallamok népzenei összehasonlítása igazolja, hogy a korábbi századokban élő és országszerte ismert zenei és tánchagyományt őrizte meg falvaink népe. Sajátos történeti oka van annak, hogy régi táncaink öröksége épp Erdélyben maradhatott meg a legépebb formában – nyomait azonban másutt is felfedezhetjük. Lajtha László nyugatmagyarországi gyűjtései, a Csallóközben, Felvidéken, illetve Szatmárban fölbukkanó dallamok bizonyítják, hogy bár lényegesen kisebb számban, de más vidékek hagyományában is fellelhető a 18. századi tánchagyomány. A műsor alapja az a két évtizede tartó kutatómunka, amelynek során körülbelül kétezer 18. századi, illetve ma is hallható táncdallam összehasonlítására került sor. E munka során huszonnyolc, a mai tánchagyományban is fellelhető táncnak sikerült a 18. században is már meglévő formáját felfedezni. Az Együttes műsora ebből az anyagból ad válogatást.
(Az előadás anyagából részletek hallhatók az Együttes következő CD-lemezein: 77 Magyar tánc (1730–1810) – 1997. HUNGAROTON HCD 18228; Kossuth izenete eljött… – 1998. HIRIPI HIPCD 198)
► Részletes műsor
2018. december 17. (hétfő) 19.00
AZ ÓPERENCIÁS TENGEREN TÚL…
(A „magyar barokk zene" megidézése)
Magyarország Mátyás király haláláig Európa egyik nagyhatalma volt. Mátyás uralkodását (1458–1490) Magyarországon véres, gyászos századok követték: a török hódoltság, a Habsburg elnyomás. Európa más tájain ezalatt az időszak alatt teljesedett ki a reneszánsz, kezdett virágozni a könyvnyomtatás, majd kialakult a barokk művészeti nyelvezete, míg Magyarország a létéért, függetlenségéért küzdött. Miközben Itália földjén Monteverdi, Corelli, Vivaldi, német földön Schütz, Bach és kortársaik munkája nyomán kivirágzott a barokk zenekultúra, Magyarországon a zenei alkotótevékenység jobbára a táncdallamok tömegének lejegyzésére és ezáltal az utókor számára való megmentésére korlátozódott. Önkéntelenül fölmerülhet bennünk a gondolat: vajon milyen műzene teremhetett volna e – mondhatjuk – kivételesen gazdag hangszeres (tánc-)zenei közkincs talaján békésebb, elnyomástól mentes századokban? Ma már láthatjuk, el nem veszett e zenei kincs. A néphagyomány táncmuzsikaként őrizte meg a XVII–XVIII. században is már lejegyzett magyar táncdallamok jelentős részét. Olyan dallamanyagról van szó, amely gazdagságában, változatosságában, ritmikai világát tekintve nem marad el más európai népek hasonló zenei hagyományától. Nem régi dallamkincsünk hiányosságai vagy alkalmatlansága okozta, hogy magyar földön nem szolgált táplálójául a kibontakozó honi műzenei nyelvezetnek. Más népek zeneszerző fiai szívesen merítettek zenei hagyományunkból. Eddigi ismereteink szerint, csupán a legismertebbek közül Bach, Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Brahms és Berlioz is dolgozott fel magyar dallamokat. A későn kibontakozó magyar műzenei nyelvezetben keresendő tehát a hiba forrása, amely a küzdelmes századok során formálatlan, műveletlen maradt, s e lemaradás késői pótlásakor az alappillérek mértékéül a nyugati zenét tekintette, nem pedig az akkorra már csak porosodó kéziratokból, vagy a falvak egyszerű népétől megismerhető magyar zenei örökséget. Műsorával a Jánosi Együttes arra vállalkozik, hogy egyrészt a régi magyar kéziratos gyűjtemények, másrészt a XVII–XVIII. század zenei világába gyökerező népi táncdallamok alapján megidézi a meg nem született XVII–XVIII. századi magyar műzenét.
► Részletes műsor
A Jánosi András akadémikus alapította és vezetésével működő Jánosi Együttes célja ezeken az estéken a magyar zenei anyanyelv megjelenítése, neves klasszikus zeneszerzők magyar népzenei forrásainak bemutatása és megismertetése a zeneértő közönséggel, a népzene és a klasszikus zene összekapcsolódásának értő felfedeztetése.
A Jánosi Együttes tagjai:
Jánosi András – hegedű, Danhauser Zoltán – hegedű, Túri András – kontra, brácsa, Kiss Csaba – bőgő.
A Jánosi Együttes koncertjeinek helyszíne: a Pesti Vigadó (Bp. V., Vigadó tér 2.) Sinkovits Imre Kamaszínpada. A koncertekre a belépés minden alkalomra díjtalan, azonban előzetes regisztrációt igényel. Ezt online a Pesti Vigadó oldalán (vigado.hu) található adott programnál vagy személyesen a Vigadó földszinti jegypénztáránál lehet megtenni.
2018. szeptember 20. 19.00
ZENE HÚROS HANGSZEREKRE… DUDÁRA ÉS FURULYÁRA
A Jánosi Együttes a magyarországi táncházmozgalom megalapítói közé tartozik. Az Együttes első átütő sikerét az a színházi koncertműsora jelentette, amelyben Bartók néhány népzenei témájú művének forrásait vitte a közönség elé. A műsort, amelyet több éves kutatómunka előzött meg, a közönség és a kritika is lelkesedéssel fogadta. Ezt bizonyítja, hogy a bemutató (1981) óta számtalan változatban került színpadra itthon és külföldön egyaránt. A koncert Bartók Béla zeneszerzői pályáját egy döntő jelentőségű szemszögből tárja a közönség elé: a népzene szemszögéből. Bartók művészetének a népzenéhez fűződő kapcsolatáról gyakran hallhatunk, de míg Bartók zenéjének megismerésére számos lehetőségünk kínálkozik, a népzenét általában nem ismerjük meg eléggé ahhoz, hogy ez a kapcsolat magától értetődő legyen. A műsorban Bartók művei vagy azok részletei mellett megszólalnak a művek forrásául szolgáló népi dallamok, abban az előadásmódban, ahogyan Bartók is hallhatta azokat. A műsort Bartók-írások, levelek részletei egészítik ki.
2018. október 29. (hétfő) 19.00
MAGYAR RAPSZÓDIA – LISZT-FORRÁSOK
Liszt Ferenc ifjúkori álmai között szerepelt, hogy gyűjtőutakon ismerje meg a magyar nép zenei hagyományát. Ha e vágya nem vált is valóra, hallott daloló falusiakat, valamint a kor magyar zenei világát ismerő és alakító cigány muzsikusokat is játszani. Liszt stílusára erőteljes hatással volt a korabeli magyar zene, mely alatt talán első sorban a polgári és felsőbb társadalmi réteg által ismert népszerű, a cigány- és zsidóbandák játszotta repertoárra kell gondolnunk. Azonban a kortársak visszaemlékezései szerint nagy érdeklődéssel hallgatta például Gróf Teleki Sándor muzsikusának, Pócsi Lacinak a játékát is, akinek dallamai közül néhányat fel is dolgozott rapszódiáiban, amiről a zeneszerző weimari Liszt Múzeumban őrzött vázlatfüzete is tanúskodik. Rapszódiáinak forrásait az említett gazdag magyar zenei örökség dallamai, vagy az ezekből sarjadt dallamok korabeli változatai, stilizációi jelentették. Ezekből hallható válogatás a koncerten.
► Részletes műsor
2018. november 6. (kedd) 19.00
„RONDO ALL' ONGARESE"
(Haydn és a magyar zenei hagyomány)
Joseph Haydn 1761-től 1790-ig Magyarországon élt és dolgozott az Eszterházy család zenei életének egyik irányítójaként. Itteni szolgálatának idején kezdte a magyar nemesség egy része a már-már elfeledett hagyományos magyar táncokat divatoztatni. A táncok zenei kíséretének feladatát kezdetben – a kor európai divatjának megfelelően – képzett uradalmi vonószenészek látták el, akik azonban később, a vonósegyüttesek iránt megnőtt sajátos igényt már nem tudták kielégíteni. Ez hívta életre az uradalmakban szolgáló vonós triók, kvartettek mintájára a vonós cigánybandákat. Azt, hogy Haydn hallotta az uradalmi vonósegyüttesek, valamint a cigánybandák játékát és hogy a tőlük hallott, vagy kéziratos kottagyűjteményekből megismert tánczenei hagyomány nagy hatással volt rá, a műveiben szereplő jelentős számú korabeli magyar táncdallam igazolja. Ezekből hallható válogatás a műsorban, olyan formában, hogy a Haydn-művek megfelelő részletei mellett csendülnek fel a bennük feldolgozott korabeli dallamok, dallamváltozatok.
► Részletes műsor
2018. november 27. (kedd) 19.00
RÉGI MAGYAR TÁNCOK
(A XVIII. századi magyar táncok ma is élő öröksége)
A helyenként még ma is élő, magyar falusi tánczenei hagyomány sejteti, milyen gazdag tánc- és zenei élet lehetett Magyarországon az elmúlt századok során. A korábbi, többnyire táncainkra vonatkozó feljegyzések mellett, a 18. századtól megszaporodó dallamlejegyzések is ezt támasztják alá. A 19. század első harmadáig ezernél is többre tehető a lejegyzett magyar táncok száma. A dallamok népzenei összehasonlítása igazolja, hogy a korábbi századokban élő és országszerte ismert zenei és tánchagyományt őrizte meg falvaink népe. Sajátos történeti oka van annak, hogy régi táncaink öröksége épp Erdélyben maradhatott meg a legépebb formában – nyomait azonban másutt is felfedezhetjük. Lajtha László nyugatmagyarországi gyűjtései, a Csallóközben, Felvidéken, illetve Szatmárban fölbukkanó dallamok bizonyítják, hogy bár lényegesen kisebb számban, de más vidékek hagyományában is fellelhető a 18. századi tánchagyomány. A műsor alapja az a két évtizede tartó kutatómunka, amelynek során körülbelül kétezer 18. századi, illetve ma is hallható táncdallam összehasonlítására került sor. E munka során huszonnyolc, a mai tánchagyományban is fellelhető táncnak sikerült a 18. században is már meglévő formáját felfedezni. Az Együttes műsora ebből az anyagból ad válogatást.
(Az előadás anyagából részletek hallhatók az Együttes következő CD-lemezein: 77 Magyar tánc (1730–1810) – 1997. HUNGAROTON HCD 18228; Kossuth izenete eljött… – 1998. HIRIPI HIPCD 198)
► Részletes műsor
2018. december 17. (hétfő) 19.00
AZ ÓPERENCIÁS TENGEREN TÚL…
(A „magyar barokk zene" megidézése)
Magyarország Mátyás király haláláig Európa egyik nagyhatalma volt. Mátyás uralkodását (1458–1490) Magyarországon véres, gyászos századok követték: a török hódoltság, a Habsburg elnyomás. Európa más tájain ezalatt az időszak alatt teljesedett ki a reneszánsz, kezdett virágozni a könyvnyomtatás, majd kialakult a barokk művészeti nyelvezete, míg Magyarország a létéért, függetlenségéért küzdött. Miközben Itália földjén Monteverdi, Corelli, Vivaldi, német földön Schütz, Bach és kortársaik munkája nyomán kivirágzott a barokk zenekultúra, Magyarországon a zenei alkotótevékenység jobbára a táncdallamok tömegének lejegyzésére és ezáltal az utókor számára való megmentésére korlátozódott. Önkéntelenül fölmerülhet bennünk a gondolat: vajon milyen műzene teremhetett volna e – mondhatjuk – kivételesen gazdag hangszeres (tánc-)zenei közkincs talaján békésebb, elnyomástól mentes századokban? Ma már láthatjuk, el nem veszett e zenei kincs. A néphagyomány táncmuzsikaként őrizte meg a XVII–XVIII. században is már lejegyzett magyar táncdallamok jelentős részét. Olyan dallamanyagról van szó, amely gazdagságában, változatosságában, ritmikai világát tekintve nem marad el más európai népek hasonló zenei hagyományától. Nem régi dallamkincsünk hiányosságai vagy alkalmatlansága okozta, hogy magyar földön nem szolgált táplálójául a kibontakozó honi műzenei nyelvezetnek. Más népek zeneszerző fiai szívesen merítettek zenei hagyományunkból. Eddigi ismereteink szerint, csupán a legismertebbek közül Bach, Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Brahms és Berlioz is dolgozott fel magyar dallamokat. A későn kibontakozó magyar műzenei nyelvezetben keresendő tehát a hiba forrása, amely a küzdelmes századok során formálatlan, műveletlen maradt, s e lemaradás késői pótlásakor az alappillérek mértékéül a nyugati zenét tekintette, nem pedig az akkorra már csak porosodó kéziratokból, vagy a falvak egyszerű népétől megismerhető magyar zenei örökséget. Műsorával a Jánosi Együttes arra vállalkozik, hogy egyrészt a régi magyar kéziratos gyűjtemények, másrészt a XVII–XVIII. század zenei világába gyökerező népi táncdallamok alapján megidézi a meg nem született XVII–XVIII. századi magyar műzenét.
► Részletes műsor
