Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnököt kalauzolja a kiállításon Zoran Jankovic, Ljubljana polgármestere (Fotó: Miha Mally /Ljubljanski Grad)
Már több mint 13 ezer látogató
Bő egy hónap alatt 13 ezer látogatója volt a Magyar Művészeti Akadémia nagyszabású kiállításának Ljubljanában. A kiállítást szlovéniai látogatása során – a kortárs művészet iránt érdeklődő orosz miniszterelnök – Dmitrij Medvegyev is megtekintette.
Mint korábban hírül adtuk, a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának mintegy 33 művésze mutatja be alkotásait a ljubljanai várban a 2015. július 1-jén megnyílt kiállításon. A Szomszédolás / Sosed sosedu tárlatot a Szlovén–Magyar Cserekiállítás keretén belül rendezték meg; fővédnöke Áder János köztársasági elnök.
Július 26–27-én hivatalos látogatásra érkezett Dmitrij Medvegyev, Oroszország miniszterelnöke a szlovén fővárosba, ahol kulturális programként a város polgármesterével, Zoran Jankovićcsal megtekintette az MMA kiállítását.
A kiállításról számottevően tudósított a sajtó, illetve szerepelt a szlovén állami televízió kulturális műsorában is.
http://www.ljubljanskigrad.si/sl/dogodki/2015/julij/projekt-ljubljana-budimpesta-sosed-sosedu/
http://prireditve.rtvslo.si/prireditev/sosed-sosedu/102636/
A kiállítás viszonzásaként a Műcsarnok 2015 augusztusában Szlovén kapcsolat összefogó címmel ‒ pár nap eltéréssel ‒ négy kiállítást nyit meg. A szlovén festészetet bemutató kiállításhoz – időben a középkortól napjainkig ívelően, különböző kulturális környezetben, mégis közös történelmi térben alkotó, művészi hatásukban, fogadtatásukban egyaránt fontos három művész – Aquila János, Zala György és Jože Plečnik tárlata társul. A szlovén és a magyar államelnök védnökségével megvalósuló kiállítások szeptember végéig látogathatók.
A ljubljanai tárlatot még augusztus 30-ig nézhetik meg az érdeklődők.
A ljubljanai kiállítás koncepciójáról, sikerességének okairól Barabás Mártont, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagját, a kiállítás kurátorát kérdeztük:
– Mit gondol, miért volt ilyen sikeres ez a magyar kiállítás Ljubljanában? Mi segített megtalálni a közös hangot a szlovén közönséggel?
– A ljubljanai vár a szlovén főváros első számú nevezetessége. A vár rekonstrukciója során kiállításra alkalmas tereket alakítottak ki. A helyi közönség a kiállítások miatt jár ide, a turisták pedig a történelmi tereket és a kiállításokat együtt keresik fel. Tehát eleve adott volt, hogy akik felmennek a várba, azok a vár több mint felét kitevő kiállítótérbe is bemennek. Hogy ezen túl mi lehetett a kiállításunk sikerének az oka, azt a helyiektől kellene megkérdezni. Remélem, hogy a helyhez és az MMA képzőművészeti tagozatához méltó anyagot sikerült kivinnünk Szlovéniába.
– Mi alapján válogatta ki épp ezeket a műveket, művészeket? Mi a kiállítás a koncepciója?
– A kiállítás előkészítésére kiutazhattam Ljubljanába. Nemcsak az alaprajz állt tehát a rendelkezésemre, de fotók mellett jegyzeteket is készíthettem, korábbi kiállítások tapasztalatairól beszélhettem a szlovén kollégákkal. Egy korábbi, szintén külföldről érkezett anyag kapcsán hangzott el, hogy a rendezők nem vették kellően figyelembe a hely adta lehetőségeket és kevés volt a bemutatott mű. Igyekeztem a kiállításunkat feszesre venni, tartalék műveket is vittünk magunkkal. Végül valamennyi kiutaztatott kép és szobor be lett mutatva.
A képzőművészeti tagozat tagjainak többségétől válogattam műveket. Nem kerültek az anyagba köztéri szobrok és az azokhoz készített vázlatok, holott jelentős szobrász kollégák a tagjai a tagozatnak itthon és határainkon túl is. A helyi Szépművészeti Múzeum két XIX. századi épülettömbje közé épített modern üvegcsarnokban lehetne ezeket a műveket egy másik kiállításon bemutatni.
(Az első szlovéniai utam során hívott fel Szepes Hédi művészettörténész, hogy egy másik kiállítás rendezésére kapott megbízást. Ezen fiatal művészek munkáit mutatják majd be. Így lehetővé válik, hogy a helyi érdeklődők, a művész-szakma, és művészettörténészek több kiállításból kapjanak képet a szomszéd ország művészetéről.)
Végül 32 művész vett részt a kiállításon. Egy-egy művésztől igyekeztem lehetőleg több művet kiválogatni. Tehát nem szabadbeadásos tárlat szerveződött. Kihasználtam a szokatlanul nagy belmagasságot (az egyik terem 8 méter magas), vagy a kisebb termek láncolatszerű sorát az egymást erősítő, kamarakiállításhoz hasonló műegyüttesek bemutatásra.
Négy közelmúltban látott kiállításról válogattam. Csáji Attila Műcsarnokban rendezett életmű-kiállításáról, Veress Sándor Pesti Vigadó-beli összegző tárlatáról, Szabados Árpád Liget Galériában bemutatott fotóiból és az erzsébeti Gaál Imre Galériában rendezett kiscsoportos tárlatról, ahol Orosz István és Gyulai Líviusz munkáit láttam együtt. Több mint 12 műterembe is eljutottam.
A Balaton-felvidéken Filep Sándor és Somogyi Győző műtermébe, Szentendrén Csíkszentmihályi Róberthez és Farkas Ádámhoz, Leányfalun Kugler Flórián gyűjtőhöz, aki Földi Péter és Kárpáti Tamás műveit adta kölcsön a kiállításra. Földi szobraira korábban nem gondoltam, de a katalógusban már látott két nagy képet a két plasztika igen jól értelmezte, segítette. Helyi, műtermi válogatást igényelték a kisebb méretű művekből összeállított műtárgyegyüttesek. Elekes Károly és Szemadám György képeit a szerzőkkel egyetértésben válogattam ki, törekedve a belső párhuzamok bemutatására, feltárására. Ilyen egymást erősítő összefüggéseket kerestem rokon törekvésű művészek bemutatásánál is. Így kerültek egymás mellé Bohus Zoltán és Csáji Attila művei, vagy Orosz István és Gyulai Líviusz grafikái.
A ljubljanai várban raboskodott Batthyány Lajos. Prutkay Péternél találtam egy szép kollázst, amin a miniszterelnök Petőfi Sándor és mások társaságában, még a forradalom dicsőséges pillanataiban szerepel. Somogyi Győző az 1846-os Pest-Budát megidéző grafikája is a hely szelleméhez kötődő mű. Néprajzi-szakrális ihletettségű fotó Haris László Csíkszentdomokos határában készült fotója. A kiállítótér nagy belmagassága lehetővé tette nagyméretű művek bemutatását. Így választhattam Szőcs Miklós Tui Orphelisk című több mint 4 méteres szobrát, Kovács Péter, Jovián György, Szabados Árpád, Szurcsik József nagyméretű vásznait. Ezeknek egy részét műteremben, más részüket e-mailen küldött fotók alapján találtam meg. Bukta Imre három képét a Godot Galériától kaptuk kölcsön.
A kiállításnak része az egy-egy művésztől többnyire két-két reprót tartalmazó katalógus is, amit Alapfy László grafikus tervezett. Módom volt vele folyamatosan konzultálni, a hangsúlyok finom hangolását megtenni. A katalógus előszavát Szabó Noémi fiatal művészettörténész írta. Azon kevesek közé tartozik, aki jól ismeri a tagozat művészeinek nagyobb részét, ugyanakkor képes volt a kiállított műveket tágabb művészettörténeti-kultúrtörténeti összefüggésbe is elhelyezni.
Július 26–27-én hivatalos látogatásra érkezett Dmitrij Medvegyev, Oroszország miniszterelnöke a szlovén fővárosba, ahol kulturális programként a város polgármesterével, Zoran Jankovićcsal megtekintette az MMA kiállítását.
A kiállításról számottevően tudósított a sajtó, illetve szerepelt a szlovén állami televízió kulturális műsorában is.
http://www.ljubljanskigrad.si/sl/dogodki/2015/julij/projekt-ljubljana-budimpesta-sosed-sosedu/
http://prireditve.rtvslo.si/prireditev/sosed-sosedu/102636/
A kiállítás viszonzásaként a Műcsarnok 2015 augusztusában Szlovén kapcsolat összefogó címmel ‒ pár nap eltéréssel ‒ négy kiállítást nyit meg. A szlovén festészetet bemutató kiállításhoz – időben a középkortól napjainkig ívelően, különböző kulturális környezetben, mégis közös történelmi térben alkotó, művészi hatásukban, fogadtatásukban egyaránt fontos három művész – Aquila János, Zala György és Jože Plečnik tárlata társul. A szlovén és a magyar államelnök védnökségével megvalósuló kiállítások szeptember végéig látogathatók.
A ljubljanai tárlatot még augusztus 30-ig nézhetik meg az érdeklődők.
– Mit gondol, miért volt ilyen sikeres ez a magyar kiállítás Ljubljanában? Mi segített megtalálni a közös hangot a szlovén közönséggel?
– A ljubljanai vár a szlovén főváros első számú nevezetessége. A vár rekonstrukciója során kiállításra alkalmas tereket alakítottak ki. A helyi közönség a kiállítások miatt jár ide, a turisták pedig a történelmi tereket és a kiállításokat együtt keresik fel. Tehát eleve adott volt, hogy akik felmennek a várba, azok a vár több mint felét kitevő kiállítótérbe is bemennek. Hogy ezen túl mi lehetett a kiállításunk sikerének az oka, azt a helyiektől kellene megkérdezni. Remélem, hogy a helyhez és az MMA képzőművészeti tagozatához méltó anyagot sikerült kivinnünk Szlovéniába.
– Mi alapján válogatta ki épp ezeket a műveket, művészeket? Mi a kiállítás a koncepciója?
– A kiállítás előkészítésére kiutazhattam Ljubljanába. Nemcsak az alaprajz állt tehát a rendelkezésemre, de fotók mellett jegyzeteket is készíthettem, korábbi kiállítások tapasztalatairól beszélhettem a szlovén kollégákkal. Egy korábbi, szintén külföldről érkezett anyag kapcsán hangzott el, hogy a rendezők nem vették kellően figyelembe a hely adta lehetőségeket és kevés volt a bemutatott mű. Igyekeztem a kiállításunkat feszesre venni, tartalék műveket is vittünk magunkkal. Végül valamennyi kiutaztatott kép és szobor be lett mutatva.
A képzőművészeti tagozat tagjainak többségétől válogattam műveket. Nem kerültek az anyagba köztéri szobrok és az azokhoz készített vázlatok, holott jelentős szobrász kollégák a tagjai a tagozatnak itthon és határainkon túl is. A helyi Szépművészeti Múzeum két XIX. századi épülettömbje közé épített modern üvegcsarnokban lehetne ezeket a műveket egy másik kiállításon bemutatni.
(Az első szlovéniai utam során hívott fel Szepes Hédi művészettörténész, hogy egy másik kiállítás rendezésére kapott megbízást. Ezen fiatal művészek munkáit mutatják majd be. Így lehetővé válik, hogy a helyi érdeklődők, a művész-szakma, és művészettörténészek több kiállításból kapjanak képet a szomszéd ország művészetéről.)
Végül 32 művész vett részt a kiállításon. Egy-egy művésztől igyekeztem lehetőleg több művet kiválogatni. Tehát nem szabadbeadásos tárlat szerveződött. Kihasználtam a szokatlanul nagy belmagasságot (az egyik terem 8 méter magas), vagy a kisebb termek láncolatszerű sorát az egymást erősítő, kamarakiállításhoz hasonló műegyüttesek bemutatásra.
Négy közelmúltban látott kiállításról válogattam. Csáji Attila Műcsarnokban rendezett életmű-kiállításáról, Veress Sándor Pesti Vigadó-beli összegző tárlatáról, Szabados Árpád Liget Galériában bemutatott fotóiból és az erzsébeti Gaál Imre Galériában rendezett kiscsoportos tárlatról, ahol Orosz István és Gyulai Líviusz munkáit láttam együtt. Több mint 12 műterembe is eljutottam.
A Balaton-felvidéken Filep Sándor és Somogyi Győző műtermébe, Szentendrén Csíkszentmihályi Róberthez és Farkas Ádámhoz, Leányfalun Kugler Flórián gyűjtőhöz, aki Földi Péter és Kárpáti Tamás műveit adta kölcsön a kiállításra. Földi szobraira korábban nem gondoltam, de a katalógusban már látott két nagy képet a két plasztika igen jól értelmezte, segítette. Helyi, műtermi válogatást igényelték a kisebb méretű művekből összeállított műtárgyegyüttesek. Elekes Károly és Szemadám György képeit a szerzőkkel egyetértésben válogattam ki, törekedve a belső párhuzamok bemutatására, feltárására. Ilyen egymást erősítő összefüggéseket kerestem rokon törekvésű művészek bemutatásánál is. Így kerültek egymás mellé Bohus Zoltán és Csáji Attila művei, vagy Orosz István és Gyulai Líviusz grafikái.
A ljubljanai várban raboskodott Batthyány Lajos. Prutkay Péternél találtam egy szép kollázst, amin a miniszterelnök Petőfi Sándor és mások társaságában, még a forradalom dicsőséges pillanataiban szerepel. Somogyi Győző az 1846-os Pest-Budát megidéző grafikája is a hely szelleméhez kötődő mű. Néprajzi-szakrális ihletettségű fotó Haris László Csíkszentdomokos határában készült fotója. A kiállítótér nagy belmagassága lehetővé tette nagyméretű művek bemutatását. Így választhattam Szőcs Miklós Tui Orphelisk című több mint 4 méteres szobrát, Kovács Péter, Jovián György, Szabados Árpád, Szurcsik József nagyméretű vásznait. Ezeknek egy részét műteremben, más részüket e-mailen küldött fotók alapján találtam meg. Bukta Imre három képét a Godot Galériától kaptuk kölcsön.
A kiállításnak része az egy-egy művésztől többnyire két-két reprót tartalmazó katalógus is, amit Alapfy László grafikus tervezett. Módom volt vele folyamatosan konzultálni, a hangsúlyok finom hangolását megtenni. A katalógus előszavát Szabó Noémi fiatal művészettörténész írta. Azon kevesek közé tartozik, aki jól ismeri a tagozat művészeinek nagyobb részét, ugyanakkor képes volt a kiállított műveket tágabb művészettörténeti-kultúrtörténeti összefüggésbe is elhelyezni.
