Bicskei Zoltán laudációjában elmondta, hogy Mispál Attilával találkozásaik alkalmával rendszerint a film alapkérdéseiről folytatnak eszmecserét. Arról, hogy mi a fényírás, arról, hogy a fotó az ősatyja a filmnek, csak épp a fotó kimerevíti az időt, ugyanakkor a fotó és a film esetében is egy gép közvetítésével készül az alkotás. Hamvas Bélát idézte: a jövőben nem lesz ideológia, a mozgókép tölti majd be a szerepét. A pozitív látomás pedig Bunuelé, aki úgy fogalmazott, hogy nincs egyetlen más művészeti ág sem, amely ennyire közeli rokona volna az álomnak. Ő maga is az elragadottság, a látomás, a képzelet és a költészet irányát követi filmkészítéskor, éppúgy, mint Mispál Attila. A magyar film egyik legjelentősebb ága a költői film, a tiszta imagináció műfaja, mely mindig újrateremti önmagát a képzelet és költészet által. Mispál Attila alkatilag költői filmes. Filmjeinek szereplői metafizikus szinten, a létezés szintjén magányosak. Az istenhiány láthatóvá lesz filmjeiben. Szomjúhozza a fényt, ezt keresi minden villanásban és tekintetben. Végül méltatta az akadémikus eddigi életművének egyik legjelentősebb alkotását, a Csillaghálóban című, öt részes Pilinszky-sorozatot.
Mispál Attila film- és televíziós rendező akadémiai székfoglaló előadása A gondolkodó látásról - Weöres Sándor szimfóniáihoz társított alkotói megfontolások és önéletrajzi motívumok címet kapta. A rendező köszönetet mondott a méltató szavakért, az akadémikusi ajánlásáért és jelezte: előadását arra a háromféleképpen megfogalmazott filmetűd-performanszra alapozta, amely 18 éve a budapesti Bárka Színház akkori igazgatója, Seress Zoltán felkérésére jött létre Weöres Sándor Szimfóniák című versciklusának ihletésére.
A rendező felolvasta a mozgóképen látható filmrészlet pontos leiratát. Közben a gondolkodó látásról beszélve felvázolta, hogy ha csak halljuk a leírást, máshogy asszociálunk, mint ha utána videón megtekintjük a filmetűdöt, amely pontosan azt mutatja, amit felolvasni hallottunk, mégis sokkal többet ad. A hanggal társított mozgókép a kép mélyén rejtező gondolatokat új kontextusba helyezi. A megfeszített Megváltó szobrocskája, a színésznő hangja (aki jelen esetben a rendező felesége, Újhelyi Kinga), a képen látható víz, mind-mind külön gondolatsorokat indít el a nézőben. Mispál Attila az etűdök operatőrét, fő alkotótársát is megnevezte: Vépy Zoltánnal a Faludi Ferenc Akadémia filmszemléjén ismerkedett meg. Ezután az 1996-os alapítású Bárka Színházról mesélt, melynek első hét évében házi filmese volt, és ahol működött filmklub és forgatókönyvíró műhely is. Majd még egyszer levetítette a filmetűdöt. Ezúttal más volt a képen látható víz színe, mint korábban, ám minden egyéb képelem ugyanaz maradt. S hogy miért? Mert erős utalás történik Weöres Sándor versszövegében a kék, a fekete, és a vörös színre. Ő pedig a színeket konkretizálta és hangsúlyozta a filmetűdökben, hogy a versszöveget finoman kiemelje eredeti kontextusából, ugyanakkor annak fő tartalmi elemeit ne sértse. Ezen a ponton megint kitérőt tett: a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó tanáraként egy alkalommal Krysztof Kieslowski Veronika kettős élete című filmjével tesztelte hallgatói figyelmét, vajon észreveszik-e, hogy a főszereplő halálakor egy fényfolt emelkedik fölfelé a testből, ami egy misztikus gondolat: a halál pillanatában a lélek elválik a testtől és vizuálisan fényként ragadható meg. Hiába voltak a katolikus egyetem hallgatói, a fényfolt észrevétlen maradt számukra. „Valójában nem a szemem, hanem a bennem lakozó gondolat mélysége határozza meg, hogy mennyit és pontosan mit látok. Ahol figyelem van, ott szeretet van." – összegezte.
Haris László, az MMA elnökségi tagja a székfoglaló előadást megköszönve Weöres Sándor szavait idézte 1970-ből. A költő arra a felvetésre, hogy a művészetből meg is kéne élni, így válaszolt: „az igazi művész is szereti a pénzt, szeretne pénzért dolgozni és sokat keresni, csak épp nem ér rá."