A magyar kultúra napja a Duna Palotában
Január 22-e a magyar kultúra napja, annak emlékére, hogy Kölcsey ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát 1823-ban. A Duna Palota – a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával – 2014-ben január 19-én, vasárnap, ünnepelte meg e jeles napot, az esttel nemzeti kultúránk sokszínűsége mellett tanúskodva.
A magyar kultúra napi ünnepi estre a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület, a Magyar Művészeti Akadémia, a Duna Palota és a Bánffy György Kulturális Szalon jóvoltából került sor a Duna Palotában, amelynek gazdag kínálatában több művészeti ágazat – a költészet, a zene- és a táncművészet is – képviseltette magát.
Sőt, az iparművészet is, mivel a rendezvényhez kapcsolódott Pannonhalmi Zsuzsa, Ferenczy Noémi-díjas keramikus „Pannon" című kiállításának megnyitója a Falk Miksa Teremben. Takács Bence Ervin a megnyitót Sajó Sándor „magyarnak lenni büszke gyönyörűség" gondolatával vezette be, lezárásként pedig Falusi Márton „Fagytak poklaid" című versét szavalta el. Bíró Ildikó, a Duna Palota igazgatója köszöntőjében a fáradhatatlan szervező, pályatársait is ösztönző, sokszínű művészről elmondta, hogy figyelmet szentel évezredes hagyományainknak, örökségünknek, gyökereinknek és nemzeti identitásunknak, vagyis mindannak, amit kultúrának nevezünk.
Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke kiállítási megnyitó beszédében szólt arról, hogy a hazai iparművészetet a magyar művészeti élet nem méltányolja kellőképpen. A gobelin-, a kerámia-, az üveg-, a zománcművészet vagy a bútortervezés – az olyan világméretű személyiségek, mint például Schrammel Imre, ellenére – beleszorul a mindennapokba. Fekete György ezt mégis a legnagyobb dolognak tartja: reggeltől estig mindenki találkozik a művészek olyan alkotásaival, mint például az ékszer, a ruha, a tipográfia, vagy az edényzet. Kifejezte azt is, hogy büszke a 13 ágban tevékenykedő mintegy 3100 hazai iparművészre. Pannonhalmi Zsuzsát úgy jellemezte, hogy munkáiban nem fedezhetők fel utánzások, pedig rengeteg fajta megmunkálással dolgozik. Készített például domborművet, szószéket, úrasztalt, emlékoszlopot, portrét, címert, napórát, ivókutat. „Vidéki művésznek" is nevezte, abban az értelemben, hogy művei nem nagyvárosi, hanem kerti, kisvárosi léptékűek.
A megnyitón közreműködött Gál Anikó fuvolán, Nagy Márta zongorán.
Ezután következett a műsoros est. Bíró Ildikó, a Duna Palota igazgatója beszédében kifejtette, hogy minden közösség kultúráját az határozza meg, milyen értéket követ, de az ahhoz vezető út is fontos. A szociológiai meghatározással szemben véleménye szerint a kultúra az, ami megtartja a társadalmat. Az ember emberhez való viszonya a kultúrából épül, és a kultúrát építi. A Duna Palota – az egykori lipótvárosi kaszinó – vezetőjeként munkatársaival az örökségül kapott értékek megőrzésén fáradozik.
Első műsorszámként a Duna Szimfonikus Kamarazenekar játszotta el Erkel Ferenc „Hunyadi László" című operájából a Palotást, valamint Brahms 5. magyar táncát.
"A Magyar Kultúra Napjának" dátuma Fekete György javaslatára lett január 22., a Himnusz születésének időpontja. A nemzet versét Rubold Ödön, Jászai Mari-díjas színművész szavalta el, majd Császár Angela érdemes művész Nagy Gáspár „Költészeti bolyongások" című esszéjét adta elő, mely a Himnusz kapcsán Kölcsey, Petőfi, Illyés Gyula és Kormos István, valamint a saját pályáját kötötte össze a 48. életévvel való játék segítségével.
Az est során ünnepi beszédet mondott Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, melyet a kultúra lényegéről való elmélkedéssel kezdett. Megállapította, hogy a kultúra elsajátítandó, célja az értékképzés, melynek állomásai: az oktatás a tudomány és a művészet.
A kultúra és a nemzet viszonyában hangsúlyozta a stratégia fontosságát, felismerve a nemzet kultúrája (az egyetemes) és a nemzeti kultúra (az egyetemes kultúrán belül a magyar) különválasztásának szükségességét. Ezután annak történeti okait vizsgálta, hogy Kelet-Közép-Európában miért jelentősebb az értelmiség szerepvállalása. Megállapította, hogy a humán értelmiség jobban, a reális és műszaki értelmiség kevésbé része a nemzet karakterének. E kérdés kapcsán felmerül a rendszerváltás hiányossága is: 1990-ben nem a nemzeti jövőkép kimunkálásán fáradoztak, hiányzott a szellemi képzelet a szabad kormányzáshoz. A kormányoknak a „lehetséges" eszközeit és ütemét kell meghatároznia, a mai politika heroikus erőfeszítéseket tesz a történelmi hátrány ledolgozása érdekében. Ezt követően Fekete György kifejezte, hogy a kultúra szerepvállalóinak adakozónak kell lenniük. Az ország, tágabban a nemzet jövőképének rátalálásában speciális szerepet kell vállalnia a kultúrának, intézményes működésével kell a tehetségek gondozását elősegítenie. A nemzeti kultúra és a nemzet kultúrája között a helyes arány alapfeltétele, hogy az előbbit pozitív megkülönböztetés illesse meg.
A beszédet követően Kolti Helga színművész József Attila „A Dunánál", Császár Angela pedig Buda Ferenc „Himnusz haza" című versét szavalta el.
Az idén ünnepeljük Lavotta János, és Tihanyi János születésének 250., Egressy Béni születésének 200. évfordulóját, ennek alkalmából Horváth Anikó és Elek Szilvia zongoraművészek négykezes átiratban Lavotta János három darabját adták elő.
A szünet után Kovács Nóri énekes lépett színpadra. Saját mezőségi népdalgyűjtéseiből adott elő előbb kíséret nélkül, majd zenekarral. Az est utolsó műsorszáma három világhírű magyar néptáncegyüttes, a Juhász Zsolt Harangozó-díjas koreográfus vezette Duna Művészegyüttes, a Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas, érdemes művész vezette Honvéd Táncszínház és a Mihályi Gábor Harangozó-díjas koreográfus által vezetett Magyar Állami Népi Együttes közös fellépése volt. A nagyszabású, látványos, a reformkori nemesi bálok világát vagy egy fergeteges falusi lakodalmat éppúgy, mint a háború vagy a kivándorlás gondolatát megidézni képes táncszínházi előadás kiválóan alkalmas volt a magyar kultúra sokszínűségének érzékeltetésére.
Sőt, az iparművészet is, mivel a rendezvényhez kapcsolódott Pannonhalmi Zsuzsa, Ferenczy Noémi-díjas keramikus „Pannon" című kiállításának megnyitója a Falk Miksa Teremben. Takács Bence Ervin a megnyitót Sajó Sándor „magyarnak lenni büszke gyönyörűség" gondolatával vezette be, lezárásként pedig Falusi Márton „Fagytak poklaid" című versét szavalta el. Bíró Ildikó, a Duna Palota igazgatója köszöntőjében a fáradhatatlan szervező, pályatársait is ösztönző, sokszínű művészről elmondta, hogy figyelmet szentel évezredes hagyományainknak, örökségünknek, gyökereinknek és nemzeti identitásunknak, vagyis mindannak, amit kultúrának nevezünk.
Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke kiállítási megnyitó beszédében szólt arról, hogy a hazai iparművészetet a magyar művészeti élet nem méltányolja kellőképpen. A gobelin-, a kerámia-, az üveg-, a zománcművészet vagy a bútortervezés – az olyan világméretű személyiségek, mint például Schrammel Imre, ellenére – beleszorul a mindennapokba. Fekete György ezt mégis a legnagyobb dolognak tartja: reggeltől estig mindenki találkozik a művészek olyan alkotásaival, mint például az ékszer, a ruha, a tipográfia, vagy az edényzet. Kifejezte azt is, hogy büszke a 13 ágban tevékenykedő mintegy 3100 hazai iparművészre. Pannonhalmi Zsuzsát úgy jellemezte, hogy munkáiban nem fedezhetők fel utánzások, pedig rengeteg fajta megmunkálással dolgozik. Készített például domborművet, szószéket, úrasztalt, emlékoszlopot, portrét, címert, napórát, ivókutat. „Vidéki művésznek" is nevezte, abban az értelemben, hogy művei nem nagyvárosi, hanem kerti, kisvárosi léptékűek.
A megnyitón közreműködött Gál Anikó fuvolán, Nagy Márta zongorán.
Ezután következett a műsoros est. Bíró Ildikó, a Duna Palota igazgatója beszédében kifejtette, hogy minden közösség kultúráját az határozza meg, milyen értéket követ, de az ahhoz vezető út is fontos. A szociológiai meghatározással szemben véleménye szerint a kultúra az, ami megtartja a társadalmat. Az ember emberhez való viszonya a kultúrából épül, és a kultúrát építi. A Duna Palota – az egykori lipótvárosi kaszinó – vezetőjeként munkatársaival az örökségül kapott értékek megőrzésén fáradozik.
Első műsorszámként a Duna Szimfonikus Kamarazenekar játszotta el Erkel Ferenc „Hunyadi László" című operájából a Palotást, valamint Brahms 5. magyar táncát.
"A Magyar Kultúra Napjának" dátuma Fekete György javaslatára lett január 22., a Himnusz születésének időpontja. A nemzet versét Rubold Ödön, Jászai Mari-díjas színművész szavalta el, majd Császár Angela érdemes művész Nagy Gáspár „Költészeti bolyongások" című esszéjét adta elő, mely a Himnusz kapcsán Kölcsey, Petőfi, Illyés Gyula és Kormos István, valamint a saját pályáját kötötte össze a 48. életévvel való játék segítségével.
Az est során ünnepi beszédet mondott Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, melyet a kultúra lényegéről való elmélkedéssel kezdett. Megállapította, hogy a kultúra elsajátítandó, célja az értékképzés, melynek állomásai: az oktatás a tudomány és a művészet.
A kultúra és a nemzet viszonyában hangsúlyozta a stratégia fontosságát, felismerve a nemzet kultúrája (az egyetemes) és a nemzeti kultúra (az egyetemes kultúrán belül a magyar) különválasztásának szükségességét. Ezután annak történeti okait vizsgálta, hogy Kelet-Közép-Európában miért jelentősebb az értelmiség szerepvállalása. Megállapította, hogy a humán értelmiség jobban, a reális és műszaki értelmiség kevésbé része a nemzet karakterének. E kérdés kapcsán felmerül a rendszerváltás hiányossága is: 1990-ben nem a nemzeti jövőkép kimunkálásán fáradoztak, hiányzott a szellemi képzelet a szabad kormányzáshoz. A kormányoknak a „lehetséges" eszközeit és ütemét kell meghatároznia, a mai politika heroikus erőfeszítéseket tesz a történelmi hátrány ledolgozása érdekében. Ezt követően Fekete György kifejezte, hogy a kultúra szerepvállalóinak adakozónak kell lenniük. Az ország, tágabban a nemzet jövőképének rátalálásában speciális szerepet kell vállalnia a kultúrának, intézményes működésével kell a tehetségek gondozását elősegítenie. A nemzeti kultúra és a nemzet kultúrája között a helyes arány alapfeltétele, hogy az előbbit pozitív megkülönböztetés illesse meg.
A beszédet követően Kolti Helga színművész József Attila „A Dunánál", Császár Angela pedig Buda Ferenc „Himnusz haza" című versét szavalta el.
Az idén ünnepeljük Lavotta János, és Tihanyi János születésének 250., Egressy Béni születésének 200. évfordulóját, ennek alkalmából Horváth Anikó és Elek Szilvia zongoraművészek négykezes átiratban Lavotta János három darabját adták elő.
A szünet után Kovács Nóri énekes lépett színpadra. Saját mezőségi népdalgyűjtéseiből adott elő előbb kíséret nélkül, majd zenekarral. Az est utolsó műsorszáma három világhírű magyar néptáncegyüttes, a Juhász Zsolt Harangozó-díjas koreográfus vezette Duna Művészegyüttes, a Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas, érdemes művész vezette Honvéd Táncszínház és a Mihályi Gábor Harangozó-díjas koreográfus által vezetett Magyar Állami Népi Együttes közös fellépése volt. A nagyszabású, látványos, a reformkori nemesi bálok világát vagy egy fergeteges falusi lakodalmat éppúgy, mint a háború vagy a kivándorlás gondolatát megidézni képes táncszínházi előadás kiválóan alkalmas volt a magyar kultúra sokszínűségének érzékeltetésére.
Műsor:
Magyar Kultúra Napja 2014
2014. január 19. este 6 órakor a Színházteremben
Ünnepi műsor és kiállítás
A vendégeket köszönti: Bíró Ildikó, a Duna Palota igazgatója
Ünnepi beszédet mond: Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke
Közreműködik:
Császár Angela érdemes művész
a Duna Művészegyüttes | Művészeti vezető: Juhász Zsolt Harangozó-díjas koreográfus
a Duna Szimfonikus Kamarazenekar | Művészeti vezető: Szklenár Ferenc
Elek Szilvia zongoraművész
a Honvéd Táncszínház | Művészeti vezető: Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas, érdemes művész
Horváth Anikó zongoraművész
Kolti Helga színművész
Kovács Nóri énekes
a Magyar Állami Népi Együttes | Művészeti vezető: Mihályi Gábor Harangozó-díjas koreográfus
Rubold Ödön Jászai Mari-díjas színművész
Takács Bence előadóművész
Az ünnepség részeként, 17 órakor Pannonhalmi Zsuzsa Ferenczy Noémi-díjas keramikus kiállítását
nyitja meg Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke a Falk Miksa teremben.
MEGHÍVÓ letöltése
January 16, 2014
