Szilágyi Varga Zoltán méltatása során Szemadám György kifejtette: nagy értéket tulajdonít a magyar animációs filmművészetnek. Mint fogalmazott, kétféle arculata van a rajzfilmnek. Az egyik az animáció, amely a művészi alkotásokat fedi, a másikat pedig az amerikai angolban cartoon-nak mondják, amely a képregényekből kifejlődő populáris stílust jelöli. Ez utóbbi stílusba sorolhatók azok a rajzfilmek, amelyek elől a gyermekeket még feszítővassal sem lehet eltávolítani – mondta Szemadám György. A hazai rajzfilmkultúra kezdetei kapcsán kifejtette: „az aczéli kultúrpolitika kemény kézzel bánt azokkal a magyarországi képzőművészekkel, akik nonfiguratív képeket festettek. A hatalom akkori birtokosai szerint ezekből a művészekből valamilyen lázadás sugárzott". Szemadám György szerint a „képzőművészet mintegy nyolcvan százaléka az aczéli hármas felosztás tűrt kategóriájába került. Éppen ezért irigyeltük azokat a művész-társainkat, akik a Pannónia Filmstúdióban megtalálták a menedéket nyújtó szigetet. A magyar rajzfilmművészet képzőművész vénája és múltja meghatározó, elég ha csak Orosz Istvánra, Gyulai Líviuszra vagy Jankovics Marcell önálló mozgóképi alkotásaira tekintünk. Amikor Szilágyi Varga Zoltán alkotásait nézem, akkor nem tudom felismerni ezt az irányvonalat. Szemlátomást egy olyan rajzfilmművész, aki a képzőművészet világából jött. Végtelenül tehetséges ember" – mondta. Ezt követően levetítették Szilágyi Varga Zoltán néhány filmjét. A résztvevők így többek között megnézhették a még Romániában készített Monológ című alkotást, de láthatták az Origó, a Mansfeld Péter emlékére, a Túlsó part, a Jókedvű örmény temetése és az Éjszakai kultúrtörténeti hadgyakorlat című animációs filmeket is.