Sok történetet ismerhetünk a Gulág szigetvilágról – magyarul is, magyarokról is. Ám a mi Árkásánk (Árpádunk) párját ritkító Odüsszeiát teljesített, valódi hungarikumot hozott létre. Szinte akaratlanul. Csak megérezte már igen korán, hogy a legszörnyűbb ideológia mentén prosperáló kultusz és terror árnyékában is él és létezik valamiféle kultúra. Melyről semmit se tudott! Melynek elsajátításához, alapos ismeretéhez nem kötelező közutálatként elsajátította magas szinten a nyelvet. Klasszikusokat, s kortársakat jegyzetelt, olvasott önszorgalomból. Minden távlatos cél nélkül. Ezt a napi kötelező robot után, csont és bőrként, hullafáradtan nem tudta volna megvalósítani. De isteni szerencséjére, rádöbbent kivételes szür-naturalista készségére: fotó-realista portrérajzoló adottságára! Ehhez se volt semmiféle előképzettsége, skólája, ám a megélhetés aranyfedezetévé vált, társainak is. Hogy hogyan s miként, hány meg hány köztörvényessel, őrrel, s sorstársaival került ekként kapcsolatba, s hogy mi mindent kapott ezért, a túléléshez, s az olvasási szenvedelméhez – erről is vall ebben a csaknem egy évtizedig forgatott filmjében. Ám az igazi, nem várt csoda drámai hazatérése után érte: azt tapasztalta, hogy a kötelező idegen nyelv poétái szinte teljesen hamisan és gyengén vannak nyelvünkre átültetve. S akkor meglátogatta alapmunkájával a kor klasszikus kiadóját…
Galgóczy Árpád vallomásaiból kiderül, miként lett szerencsés utazásának hála az Orosz Barátság Rend, Puskin emlékérem megkülönböztetett tulajdonosa. S az is, miért hálás sorsának, hogy annak idején átadták az ideiglenesen hazánkban állomásozó nagyhatalom szerveinek. Ennek a végzetes véletlennek köszönhetjük mi is, hogy olyan ablakot nyitott nekünk, s az utánunk érkezőknek is erre a költészetre, mely eladdig nem volt, s Nélküle se lett volna.

Gulyás Gyula filmrendező