A Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti Tagozata kerek születésnapos akadémikusait köszöntötte 2024. november 17-én az MMA székházában, a Pesti Vigadóban. Az ünnepeltek idén kilencen voltak: Baráti Kristóf hegedűművész, Bogányi Gergely zongoraművész, Kovács Zoltán zeneszerző, Kassai István zongoraművész, Lantos István zongoraművész, Márkos Albert kolozsvári hegedűművész, Reményi Attila zeneszerző, Szecsődi Ferenc hegedűművész és Szőnyiné Szerző Katalin zenetörténész.

Köszöntőjében Seres Gerda, az esemény háziasszonya elmondta: az est főhajtás az alkotók élete, munkássága előtt, ugyanakkor a folytonosságot is felvillantja, hiszen sok esetben egykori növendékek játszanak a színpadon. A mester-tanítvány kapcsolódás az ünnepeltek életművében is nyomon követhető volt: a hatvanöt esztendős Kassai István elkötelezettje a magyar romantikus zeneirodalomnak, számos alkotás – köztük Erkel, Mosonyi, Hubay és Weiner-mű – lemezfelvételét készítette el nagy gondossággal. Szőnyiné Szerző Katalin kutatásának fő területe a 19. századi magyar zenetörténet, azon belül a zenei hungarizmusok, nemzeti dallamaink története, Erkel, Liszt és a magyarországi Liszt-kör, Mihalovich Ödön munkássága, utóbbiról – mint élete egyik legkalandosabb szellemi vállalkozásáról – az idei könyvhétre megjelent tanulmánykötetében olvashatunk.

Weiner Leó Divertimento No. 2. című műve Szőnyiné Szerző Katalin és Kassai István tiszteletére csendült fel az Anima Musicae kamarazenekar előadásában.

Boros Misi és Bogányi Gergely tíz évvel ezelőtt ismerkedtek meg, hét éve állnak szoros mester-tanítvány kapcsolatban, ami azért is különleges, mert az ötvenedik születésnapját ünneplő Kossuth-díjas zongoraművészt egyébként nem tanít. Ám ezúttal kivételt tett: számos közös koncert és lemezfelvétel áll mögöttük – Boros Misi szerint hasonlóan gondolkodnak a zenéről, és még a zenei lélegzetvételük is megegyezik. Az ifjú zongoraművész Mendelssohn Variations sérieuses című darabjával köszöntötte Bogányi Gergelyt.

„Kovács Zoltán Adagietto című vonószenekari műve bizonyára többet elmond az ötvenöt esztendős, Erkel Ferenc-díjas zeneszerzőről, mint a száraz életrajzi adatok" – vezette fel Seres Gerda az ünnepelt alkotását, majd hozzátette: Kovács Zoltán gazdag zeneszerzői munkássága mellett a Magyar Állami Operaház fagott szólamvezetőjeként dolgozik. Az Adagiettót Bánfalvi Béla és a Budapesti Vonósok felkérésére írta csaknem harminc évvel ezelőtt. A cím természetesen utal Mahler V. szimfóniájának lassú tételére, bár annak inkább szellemiségére, semmint konkrét zenei nyelvezetére: a kompozíció alapvetően harmonikus, idilli világot mutat.

Lantos István Kossuth-díjas zongoraművész életében az előadóművészi és a pedagógiai hivatás szorosan összefonódott: hangversenykörútjainak és rádiófelvételeinek tapasztalatait pedagógiai munkájában gyümölcsöztette, a tanítva-tanulás eredményeit pedig előadói gyakorlatában kamatoztatta. 1994 és 1997 között a Zeneakadémia rektora volt, regnálása idején indult meg többek között az egyetem zenetudományi PhD képzése, illetve a művészetdoktori (DLA) program előkészítése. Számos kiváló, egykori növendéke közül Ránki Fülöp zongoraművész köszöntötte Bach f-moll zongoraversenyével a hetvenöt éves nemzet művészét.

A hatanöt esztendős Reményi Attila 1986-ban írta hegedűművész feleségének, Reményi Gyöngyinek a Szonátát.  A szólóművet még abban az évben bemutatták Győrben – a hely az Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, zenetanár szülővárosa és inspirációs forrása is egyben. Az egytételes kompozíció a hagyományos 3 részes formát követi. Zenei nyelvezete a barokk korszaktól ível át a 20. századi bartókos hangzásvilágig. Reményi Attila művét Sztathatosz Sebestyén hegedűművész előadásában hallhattuk.

Tóth Péter zeneszerző kimondottan tanártársa, barátja, Szecsődi Ferenc hegedűművész számára írta Az elfelejtett verbunk című művet, amellyel két Szecsődi-tanítvány köszöntötte a hetvenéves mestert: Sztathatosz Sebestyén és Tóth Kristóf hegedűművész. Az elfelejtett verbunk egyre gyorsuló tempójú duó, amely arra tesz kísérletet, hogy a 18. századi népies dallamvilágot idéző témát huszadik századi esztétikával fogalmazza újra.


Baráti Kristóf hegedűművész repertoárja széles skálát ölel fel Bachtól Bartókig. A Kossuth-díjas hegedűművész kifinomult technikai tudásának, elmélyültségének és virtuozitásának köszönhetően a világ legnagyobb hangversenytermeiben is magával ragadja a közönséget. Az utóbbi években figyelme egyre inkább a karmesterség felé fordul: a Concerto Budapest hangversenyén karmesterként és hegedűművészként is színpadra áll majd januárban. Negyvenötödik születésnapja alkalmából Vivaldi d-moll kettősversenye hangzott el az Anima Musicae és Sztathatosz Sebestyén, valamint Tóth Kristóf előadásában.

Puccini Krizantémok című vonósnégyesével köszöntötték Márkos Albert hegedűművészt, akinek hitvallása szerint az ismeretlen, kifürkészhetetlen dimenziókat – és egymást is –leginkább a zenén keresztül tudjuk megközelíteni. A zene a mindenség anyanyelve, a magasba vezető végtelen létra – vallja a decemberben nyolcvanadik születésnapját ünneplő művész. S mi a leghőbb vágya? Hogy bár egyetlen fokának részévé válhatna! Életének meghatározó része volt a Kolozsvári Állami Filharmónia, amelynek először muzsikusaként, majd koncertmestereként tevékenykedett csaknem húsz éven át, miközben számos kamara-formációban állt színpadra, és szólistaként is megcsillogtatta képességeit.

A kerek születésnapos akadémikusok koncertjén Juhász Judit, az MMA szóvivője zárszavában külön megköszönte Ruff Bélának, a Zeneművészeti Tagozat titkárának elhivatott munkáját.

Tóth I.
Fotó: Nyirő Simon