Csikós Attila Épített varázslat című akadémiai székfoglaló előadásában „egy a műszaki ismeretek és a művészet határmezsgyéi között ingadozó építőművész-tervezőként" mutatkozott be. „Építészként talán könnyebb a helyzetem, hiszen a tervező kezében futnak össze a szálak, ő az első, a meghatározó ember – mondta el Csikós Attila. – Ha viszont egy színháznak, operának tervezek díszletet-látványt, egy csapat tagjaként dolgozom, és csak akkor jön létre a »varázslat«, ha látomásomat jól fordítom le a technika nyelvére, statikára, anyagokra, díszletfestésre, világításra. Ha a csapat minden egyes tagja hibátlanul végzi el a munkáját, akkor jön létre az a látványvilág, amelyet megálmodtam, és amely a művet és az előadást egyaránt alázatosan szolgálja."
Visszaemlékezett a pályakezdés éveire, amikor díszletmunkásként helyezkedett el a József Attila Színházban. Ez volt az egyik legérdekesebb színház Budapesten a 60-as években, nagyszerű színészekkel, köztük olyanokkal, akik 1956-os „bűneik" miatt ekkoriban kerültek ki a börtönből (Bárdy György, Sinkovits Imre, Darvas Iván). „A zsinórpadlásra osztottak be, ez volt a beavatás: gyakorlatilag én voltam az ellensúly. A társulattal utaztam a tájelőadásokra is, ültünk a teherautó platóján a dermesztő télben, pufajkában, sokszor Mohácsig, vittük a zongorát meg a díszleteket. Előadás után pakolás, aztán haza, reggelre belepett minket a hó. Pihenésképen beállítottuk a délelőtti előadást. Jó iskola volt, nem könyvből tanultam a színházat!" Az Egyetemi Színpadnál tervezőként eltöltött évekre visszapillantva külön kiemelte Ruszt József rendező nevét, mint pályája egyik legfontosabb mentorát. „1965 tavaszán meghívást kaptunk Franciaországból, Nancy-ból, ahol a háború utáni első Egyetemi Színpadok Világtalálkozóját rendezték. Több mint 30 országból érkeztek a résztvevők, mi a különdíjat kaptuk Csokonai: Karnyóné és a két szeleburdiak című, Ruszt József rendezte előadására, amelynek díszletét én terveztem. Óriási siker volt. És maga az utazás, a találkozás a nemzetközi diáksereggel – felejthetetlen."
A díjkiosztás után egy osztrák kolléga azzal fordul hozzá, hogy a Bayreuthi Ünnepi Játékok színházi gyakorlattal rendelkező kisegítőket keres, és érdekelné-e a munka. 8 évet dolgozott asszisztensként Bayreuthban, ebben a munkakörben, némi szünettel, ugyanis 1969-ben már szerződést kapott az Állami Operaháztól, mint műteremvezető és megbízott tervező. Ezek a nagyszerű tanulóévek meghatározó jelentőségűek voltak egész életpályáján. Első operaházi díszlettervezését Verdi Trubadur című operájához készítette, amit további 75 opera és balett bemutató követett. Emellett száznál több szabadtéri és arénaprodukció, az Aida, a Carmen, Hunyadi László, az Álarcosbál, a Trubadur, a Háry János, a Spartacus, a Salome és a Jézus Krisztus Superstar. 2008-ban Szörényi Levente és Bródy János István, a király című rockoperája jubileumi előadásának díszletét tervezte. A hazai prózai színházakban 1968-tól mintegy 90 bemutatóra tervezett díszletet a Nemzeti Színházban, a Vígszínházban, a Pesti Színházban, a Madách Színházban, többek között Az ügynök halála és a Vágy villamosa, az Oliver, a Shakespeare királydrámák vagy a János király és az V. Henrik című előadásokét.
Aichiben 2005-ben a világkiállítás német kiállítási pavilonját, 2010-ben pedig a sanghaji világkiállítás német pavilonjának kastélyéttermét tervezte.