Ksenija Škrilec, a Szlovén Köztársaság budapesti nagykövete
Szlovén kapcsolat a Műcsarnokban
Augusztus 6-án Mesterek és mestereik ‒ Hagyomány és folytonosság a szlovén festészetben címmel nyílt kiállítás a Műcsarnokban, amely a szlovén festészetbe enged betekintést az 1920-as évektől máig. A kiállítás egy csereprogram keretében jött létre, melynek másik eseménye, a Magyar Művészeti Akadémia képzőművészeit bemutató tárlat július 1-jén nyílt meg a ljubljanai várban.
A mostani kiállítás létrejöttét a ljubljanai Képzőművészeti Akadémián tanító Branko Suhy és dr. Jožef Muhovič festőművészek kezdeményezték, akik a manuális képalkotás szellemi erejében bízva a festészeti hagyomány folytonosságát hangsúlyozzák, ennek jegyében rendezték kiállításaikat az elmúlt években Ljubljanában (Ljubljanai vár), Zágrábban (Mimara Múzeum), Bécsben (Künstlerhaus), Velencében (Accademia di Belle Arti di Venezia) és másutt is.
A kiállítást szlovén részről Anton Peršak, a Szlovén Köztársaság Kulturális Minisztériumának államtitkára, Ksenija Škrilec, a Szlovén Köztársaság budapesti nagykövete, illetve Lázár Beáta, a Galéria - Múzeum Lendva igazgatója, magyar részről dr. Hoppál Péter, kultúráért felelős államtitkár nyitotta meg. A kiállítás védnökei: Borut Pahor, a Szlovén Köztársaság elnöke és Áder János, Magyarország köztársasági elnöke.
A Szlovén kapcsolat keretében augusztus 11-én három további kapcsolódó tárlat nyílik a Műcsarnokban.
Az Aquila János a középkori freskófestészet Őrség–Muraköz–Stájerország háromszögében alkotó kiemelkedő alakjának állít emléket. Johannes Aquilának két önarcképe is ismert a késő Anjou-korból – ezeket az önarcképeket a kiállítás kurátora, Kerny Terézia úgy értékeli, mint az első fennmaradt, névvel jegyzett művészportrékat. Életrajza mindmáig homályos, nem került elő rá vonatkozóan konkrét levéltári adat. Ma ismert legkorábbi munkájából, a veleméri (Vas megye) Szentháromság-templom egyik ‒ mára már elpusztult ‒ falképének 1378-as évszámából következtetve valamikor a XIV. század közepén születhetett. A Műcsarnok termeiben megjelenik a veleméri templom makettje, amelyben a látogatók megfigyelhetik hogyan készült egy középkori freskó, emellett a hazai gyűjteményekből (Magyar Nemzeti Galéria, Forster Központ, soproni Storno-gyűjtemény) összeválogatott anyagból az Aquila-életmű kutatástörténetének különleges mozzanatai is áttekinthetővé válnak. A kiállítást Móser Zoltánnak az Aquila-freskók részleteit bemutató fotókiállítása kíséri.
Zala György (1858–1937) ‒ a közterek klasszikusa A Zala György életművét bemutató kiállítás ‒ Szatmári Gizella kurátori munkájának eredményeként ‒ különös hangsúlyt fektet a művész Hősök terének arculatát meghatározó alkotótevékenységére. Zala jelképrendszere alapjául a görög-római kultúrát és művészetet választotta a historizáló felfogás szellemében, ennek nagyrészt kész eszköztára pedig – egyértelmű utalásaival az elterjedt klasszikus műveltségre is alapozva – további összefüggések kidolgozásában segítette. Zala György, akiről Elek Artúr azt írta, hogy „nagy tehetség, csak nem jó korban született", mindenben a klasszikust, az időtlent, a változatlant, az örök érvényűt kereste.
A Jože Plečnik (1872–1957) ‒ a karszti ember című kiállítás a legjelentősebb 20. századi szlovén építész munkásságát ismerteti. Plecnik emblematikus alakja a szlovén fővárosnak, Ljubljana modern építészetét napjainkig befolyásolja komplex városépítészeti terveivel ‒ például a központi városi temetőkomplexum, a Zale kialakításával. 1911-től tíz éven át a prágai Iparművészeti iskola tanára volt, 1920-ban pedig az újonnan alakult Csehszlovákia szimbolikus akropoliszának (Hradzsin) rendezése, majd az államelnöki rezidencia kialakítása is a nevéhez fűződik. Egyetemes jelentőségű tevékenysége eltérő kulturális hatások, építészeti hagyományok összekapcsolásán alapul. A kiállítás az alkotó szakmai életútjának kronológiáját köti össze az életmű topográfiai feldolgozásával. A tárlat ‒ Hadik András kurátor elképzelései alapján ‒ az építész alkotásainak felvonultatásával, valamint működése helyszíneinek felvillantásával Plečnik személyes alkotói portréját is igyekszik megrajzolni.
A kiállítást szlovén részről Anton Peršak, a Szlovén Köztársaság Kulturális Minisztériumának államtitkára, Ksenija Škrilec, a Szlovén Köztársaság budapesti nagykövete, illetve Lázár Beáta, a Galéria - Múzeum Lendva igazgatója, magyar részről dr. Hoppál Péter, kultúráért felelős államtitkár nyitotta meg. A kiállítás védnökei: Borut Pahor, a Szlovén Köztársaság elnöke és Áder János, Magyarország köztársasági elnöke.
A Szlovén kapcsolat keretében augusztus 11-én három további kapcsolódó tárlat nyílik a Műcsarnokban.
Az Aquila János a középkori freskófestészet Őrség–Muraköz–Stájerország háromszögében alkotó kiemelkedő alakjának állít emléket. Johannes Aquilának két önarcképe is ismert a késő Anjou-korból – ezeket az önarcképeket a kiállítás kurátora, Kerny Terézia úgy értékeli, mint az első fennmaradt, névvel jegyzett művészportrékat. Életrajza mindmáig homályos, nem került elő rá vonatkozóan konkrét levéltári adat. Ma ismert legkorábbi munkájából, a veleméri (Vas megye) Szentháromság-templom egyik ‒ mára már elpusztult ‒ falképének 1378-as évszámából következtetve valamikor a XIV. század közepén születhetett. A Műcsarnok termeiben megjelenik a veleméri templom makettje, amelyben a látogatók megfigyelhetik hogyan készült egy középkori freskó, emellett a hazai gyűjteményekből (Magyar Nemzeti Galéria, Forster Központ, soproni Storno-gyűjtemény) összeválogatott anyagból az Aquila-életmű kutatástörténetének különleges mozzanatai is áttekinthetővé válnak. A kiállítást Móser Zoltánnak az Aquila-freskók részleteit bemutató fotókiállítása kíséri.
Zala György (1858–1937) ‒ a közterek klasszikusa A Zala György életművét bemutató kiállítás ‒ Szatmári Gizella kurátori munkájának eredményeként ‒ különös hangsúlyt fektet a művész Hősök terének arculatát meghatározó alkotótevékenységére. Zala jelképrendszere alapjául a görög-római kultúrát és művészetet választotta a historizáló felfogás szellemében, ennek nagyrészt kész eszköztára pedig – egyértelmű utalásaival az elterjedt klasszikus műveltségre is alapozva – további összefüggések kidolgozásában segítette. Zala György, akiről Elek Artúr azt írta, hogy „nagy tehetség, csak nem jó korban született", mindenben a klasszikust, az időtlent, a változatlant, az örök érvényűt kereste.
A Jože Plečnik (1872–1957) ‒ a karszti ember című kiállítás a legjelentősebb 20. századi szlovén építész munkásságát ismerteti. Plecnik emblematikus alakja a szlovén fővárosnak, Ljubljana modern építészetét napjainkig befolyásolja komplex városépítészeti terveivel ‒ például a központi városi temetőkomplexum, a Zale kialakításával. 1911-től tíz éven át a prágai Iparművészeti iskola tanára volt, 1920-ban pedig az újonnan alakult Csehszlovákia szimbolikus akropoliszának (Hradzsin) rendezése, majd az államelnöki rezidencia kialakítása is a nevéhez fűződik. Egyetemes jelentőségű tevékenysége eltérő kulturális hatások, építészeti hagyományok összekapcsolásán alapul. A kiállítás az alkotó szakmai életútjának kronológiáját köti össze az életmű topográfiai feldolgozásával. A tárlat ‒ Hadik András kurátor elképzelései alapján ‒ az építész alkotásainak felvonultatásával, valamint működése helyszíneinek felvillantásával Plečnik személyes alkotói portréját is igyekszik megrajzolni.
