Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja akadémiai székfoglaló előadásának teljes címe: Két francia testvér-opera – Rameau és Leclair operák bemutatása Magyarországon a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar előadásában.

A XVIII. századi francia zenetörténet két kiemelkedő remekművéről, Jean-Philippe Rameau Hippolütosz és Aricia valamint Jean-Marie Leclair Szkülla és Glaukusz című operájáról van szó. Magyarországon először mindkettőt 2011 és 2013 tavaszán koncertszerűen adták elő a Müpában, majd Rameau művét 2013-ban a Magyar Állami Operaházban állították színpadra Káel Csaba rendezésében a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar közreműködésével. A két együttes 1990-ben, illetve 1991-ben született, és megérett az idő e remekművek tolmácsolásához. „Idén különlegesen aktuális, hogy fejet hajtsunk Rameau és Leclair zeneszerzői zsenialitása előtt, ugyanis idén ősszel lesz haláluk 250. évfordulója" – jegyezte meg a zeneművész.

Rameau (1683–1764) Dijonban, Leclair pedig (1697–1764) Lyonban látta meg a napvilágot. Rameau jogot tanult, majd a zene felé fordult és Milánóban folytatott tanulmányokat, visszatérve Franciaországba templomi orgonista és csembalista lett. Operát először 50 éves korában komponált, a Hippolütosz és Aricia bemutatója 1733 októberében volt a párizsi operában és „földrengést" okozott a francia zenei életben. André Campra (1660–1744) fontos francia operaszerző azt mondta Rameau művéről, hogy „Ebben a darabban annyi zene van, ami nekem tíz operára elegendő lenne – ez az ember el fog homályosítani mindannyiunkat." A Mercure de France című korabeli lap pedig a pejoratív baroque szót használta Rameau operájára.

Leclair 19 évesen a lyoni opera táncművésze volt, majd a torinói színház balettmestere. Torinóban hegedűórákat vett Giovanni Battista Somistól. Leclair nagyszerű hegedűs lett, játékában összegezte az olaszos virtuozitást a francia táncossággal. A művész 49 évesen Franciaország és egész Európa legünnepeltebb hegedűvirtuóza volt, 48 hegedű-szonáta és 12 concerto szerzője váratlanul öt felvonásos tragédie lyrique-t komponált a párizsi opera számára. A Szkülla és Glaukusz mérsékelt sikert aratott Párizsban és elfelejtődött. Modern kori újrafelfedezője Sir John Eliot Gardiner. Az ő vezényletével csendült fel Londonban a Leclair-opera csaknem 240 évvel születése után.

Vashegyi György beszélt az előadásokban résztvevő Purcell Kórusról és az Orfeo Zenekarról, s elmondta: olyan műhelyt akartak létrehozni, amely lehetővé teszi elsősorban barokk, Magyarországon ritkán vagy éppen soha nem játszott remekművek előadását a korabeli előadói elvek alapján. Néhány éve angol, olasz és német barokk repertoárt igyekeztek összeállítani, majd a bécsi klasszika következett, később a német koraromantika, különösen Mendelssohn zenéje.

A két együttes Gesualdótól Gyöngyösi Leventéig mintegy 140 művet mutatott be legalább 45 ősbemutatóval – jegyezte meg.

Karmesteri munkáját elsősorban Sir Eliot Gardiner brit dirigens példája inspirálta. Ennek nyomán született meg két évvel ezelőtt a teljesen elfeledett Étienne-Nicolas Méhul 1790-es években írt Hadriánusz című operájának újkori világpremierje és az opera lemezfelvétele a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar előadásában – összegezte Vashegyi György.