Párbeszéd a magyar előadó-művészet fejlődéséért
Kétnapos szakmai konferencia Veszprémben
Befejeződött a „Párbeszéd a magyar előadó-művészet fejlődéséért" című kétnapos szakmai konferencia, amelyet a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatának kezdeményezésére és támogatásával hívott életre a Veszprémi Petőfi Színház.
Befejeződött a „Párbeszéd a magyar előadó-művészet fejlődéséért" című kétnapos szakmai konferencia, amelyet a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatának kezdeményezésére és támogatásával hívott életre a Veszprémi Petőfi Színház.
A konferencia színháztörténeti jelentőséggel bírt, mivel ehhez hasonló nagyszabású, széleskörű, a szakma szinte minden területét érintő párbeszédet még sohasem tartottak Magyarországon.
A Hangvilla Multifunkcionális Közösségi Térben zajló konferencia célja az volt, hogy áttekintést adjon az előadó-művészeti terület aktuális problémáiról, megvitassa azokat és megvizsgálja a lehetséges megoldásokat. A cél érdekében a konzultációra az előadó-művészeti terület kiváló szakemberei, intézményvezetők, gazdasági vezetők, a szakigazgatás képviselői, művészek és szakpolitikusok kaptak meghívást. A 170 regisztrált résztvevő hat szekcióban vitatta meg többek között az előadóművészek és a műszaki személyzet foglalkoztatásának speciális kérdéseit, a művészi életpályamodell kialakításáról és a képzési rendszer helyzetéről szóló elképzeléseket. Külön témakörként foglalkozott a tanácskozás a színházak finanszírozásának helyzetével, a szakmai érdekképviseletek lehetőségeivel, a bábszínházak, gyermekszínházak, szabadtéri színházak és a színházi fesztiválok helyzetével.
Módosítani kell az előadó-művészeti törvényt
A konferencia augusztus 28-án délelőtt kezdődött. A szekciókban zajló megbeszéléseket követő délutáni megnyitón Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója köszöntőjében kiemelte: a konferencia is jelzi, tényleg van esély arra, hogy együtt megfogalmazzák, hol tart a szakma, hová szeretnének eljutni és mit is kellene tenni a céljaik elérése érdekében.
Porga Gyula Veszprém polgármestere hangsúlyozta azt, hogy a veszprémi Hangvilla széleskörű összefogás eredményeként épülhetett meg, olyan emberek, szervezetek fogtak össze, akik sok dologban különböznek, mégis megtalálták azt a közös pontot, ami összekötötte őket, amiért érdemes volt egy nagyot álmodniuk. A magyar színházi szakma képviselői pedig most ezen a helyen hasonló céllal találkoztak, ezért is örül annak, hogy a város adhat otthont ennek a rendezvénynek.
Halász János, a Magyar Művészeti Akadémia Felügyelő Testületének az elnöke elmondta: jókor és jó helyzetben jött létre az MMA égisze alatt ez a találkozás, hiszen a kormányzat kultúrpolitikájának kidolgozásánál párbeszédre épülve tudják képviselni a kulturális terület szereplőinek az álláspontját, elképzeléseit. A konferencia témái, a megoldásra váró problémák is azt mutatták, hogy a színházi szakmának meg kell tennie az előadó-művészeti törvény második, nagyobb lélegzetű módosítását, amely kiterjedhet többek között a finanszírozási, támogatási, és fenntartói kérdésekre, valamint a foglalkoztatásra. Hozzáfűzte, hogy hasonló egyeztetési sorozatot el tudna képzelni a határon túli színházak helyzetéről, a függetlenek és a hagyományos színházak, szervezetek együttműködéséről, a befogadás ügyéről. A veszprémi rendezvény is azt mutatja, hogy van erre igénye és fogadókészsége a szakmának.
A szakmai találkozón előadást tartott Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója, Marton László, a Vígszínház főrendezője, egyetemi tanár és dr. Gyimesi László a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének főtitkára.
Szekcióvezetőként további konferencia-előadásokat tartott Fekete Péter, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója, a Vidéki Színházigazgatók Egyesületének az elnöke; Hegedűs D. Géza, a MASZK Egyesület elnöke; dr. Kriza Zsigmond, a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója; Solymosi Tamás, a Magyar Nemzeti Balett igazgatója; Csóti József, a Vígszínház gazdasági igazgatója; Novák János, a Kolibri Színház igazgatója, az ASSITEJ Magyar Központjának az elnöke és Gedeon József, a Gyulai Várszínház igazgatója, a Szabadtéri Színházak Szövetségének az elnöke.
A találkozó összegző előadásán Kriza Zsigmond, a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. ügyvezetője elmondta: megoldásra váró feladatként jelölték meg a színházak pénzügyi támogatásainak megnyugtató rendezését, a művészek életpályamodelljének kialakítását. Szeretnék azt, hogy a táncosoknál 22 év, színészeknél pedig 30 éve legyen a szolgálati idő. A szabadtéri színházak helyzetét tárgyaló szekcióban elhangzott, hogy ezek a műhelyek fontosak a városmarketing szempontjából. Különösen nagy hangsúlyt kellene fektetni az egyes színházak programjainak összehangolására.
Kriza Zsigmond kitért arra, hogy egyre nagyobb problémát jelent a színházi háttérszakmák veszélybe kerülése, kihalása, a központi műhelyek megszűnésével égető kérdéssé válik az utánpótlás megfelelő képzése és anyagi megbecsülése. A díszlet-és jelmeztervezők szinte csak vállalkozóként dolgoznak, alig akad köztük olyan, akit állandó szerződéssel alkalmaznának a színházak. Ez is bizonytalanná teszi az ő helyzetüket. Erről is szó esett a találkozón. Összegzésként úgy látják, ahhoz, hogy megoldásokat találjanak a problémáikra, szükségszerűnek látszik előadó-művészeti törvény második módosítása.
„A jelenben a múltra építve dolgozzuk ki a jövőt"
A konferencia mérlegét az augusztus 29-én tartott sajtótájékoztatón vonták meg. Ezen részt vett Dr. Kucsera Tamás Gergely a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára is. Emlékeztetett arra, hogy az MMA-nak már egyesületi létformájában is tagja volt két színészóriás Tolnay Klári és Sinkovits Imre. A köztestületté alakulást követően arra törekedtek, hogy egy olyan színházművészeti tagozat jöjjön létre, amelyben a tagok az előadó-művészet minden területét képviselik. Köszönetet mondott Oberfrank Pálnak, amiért a tagozat által kezdeményezett szakmai párbeszédnek a Veszprémi Petőfi Színház otthont adott. A konferencia olyan nemzeti és egyetemes színháztörténeti szellemi értékek megőrzésének szándékával jött létre, amelyek ápolása a köztestületnek is feladata.
Oberfrank Pál az összes résztvevőt a párbeszéd főszereplőjének nevezte, mivel a magyar színháztörténetben eddig nem volt példa arra, hogy a szakma képviselői találkozzanak és megvitassák hivatásuk gyakorlásának megoldatlan problémáit. Azért találkoztak, hogy elkezdődhessen az a közös munka, amelynek eredményeképpen konszenzus születik és a közeljövőben letehetik konkrét javaslataikat a döntéshozók elé, akiknek közreműködésével az előadó-művészeket érintő törvények születnek majd.
Marton Éva a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatának vezetője felidézte azokat a napokat, amikor ennek a konferenciának a megrendezése még csak gondolat volt. Nagy eredménynek nevezte, hogy a művészek végre elkezdtek beszélni és gondolkozni a saját sorsukról. A jelenlévőktől azt kérte, hogy a számos megoldatlan kérdés közül mindenekelőtt a kisnyugdíjas művészek élethelyzete lebegjen a szemük előtt. „A jelenben a múltra építve dolgozzuk ki a jövőt" – javasolta a megjelent művészeknek.
A III. Országos Színházi Évadnyitó
A konferencia zárásaként rendezték meg a III. Országos Színházi Évadnyitót a Veszprémi Petőfi Színházban. Dr. Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár köszöntőjében úgy fogalmazott: a jó színház megbecsüli a nézőket. Hangsúlyozta: a magyar állam 49 színházat normatív, 116 társulatot pedig pályázati úton támogat. Ez a szféra nagyságrendileg ötezer főnek ad munkát, több mint négymillió kőszínházi nézőt kiszolgálva. Az államtitkár szerint egyre több nézőt kell bevonni a kultúrába, és ennek legfontosabb helyszíne a színház. Dr. Hoppál Péter köszönetet mondott az intézmények vezetőinek, hiszen gondos gazdái a területnek, és emlékeztetett arra, a közeljövő feladatai közé tartozik az előadó-művészeti törvény felülvizsgálata, a munkafeltételek javítása.
Az országos színházi évadnyitón a Veszprémi Petőfi Színház szinte egész társulata fellépett, Eperjes Károly művészeti vezető verset mondott, a műsort Kéri Kitty és Trokán Anna vezette, a színház építésének történetét archív film idézte fel. Az eseményen közreműködött a Mendelssohn Kamarazenekar Kováts Péter művészeti vezető irányításával, valamint a felsőörsi Snétberger Zenei Tehetség Központ több növendéke.
A Hangvilla Multifunkcionális Közösségi Térben zajló konferencia célja az volt, hogy áttekintést adjon az előadó-művészeti terület aktuális problémáiról, megvitassa azokat és megvizsgálja a lehetséges megoldásokat. A cél érdekében a konzultációra az előadó-művészeti terület kiváló szakemberei, intézményvezetők, gazdasági vezetők, a szakigazgatás képviselői, művészek és szakpolitikusok kaptak meghívást. A 170 regisztrált résztvevő hat szekcióban vitatta meg többek között az előadóművészek és a műszaki személyzet foglalkoztatásának speciális kérdéseit, a művészi életpályamodell kialakításáról és a képzési rendszer helyzetéről szóló elképzeléseket. Külön témakörként foglalkozott a tanácskozás a színházak finanszírozásának helyzetével, a szakmai érdekképviseletek lehetőségeivel, a bábszínházak, gyermekszínházak, szabadtéri színházak és a színházi fesztiválok helyzetével.
Módosítani kell az előadó-művészeti törvényt
A konferencia augusztus 28-án délelőtt kezdődött. A szekciókban zajló megbeszéléseket követő délutáni megnyitón Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója köszöntőjében kiemelte: a konferencia is jelzi, tényleg van esély arra, hogy együtt megfogalmazzák, hol tart a szakma, hová szeretnének eljutni és mit is kellene tenni a céljaik elérése érdekében.
Porga Gyula Veszprém polgármestere hangsúlyozta azt, hogy a veszprémi Hangvilla széleskörű összefogás eredményeként épülhetett meg, olyan emberek, szervezetek fogtak össze, akik sok dologban különböznek, mégis megtalálták azt a közös pontot, ami összekötötte őket, amiért érdemes volt egy nagyot álmodniuk. A magyar színházi szakma képviselői pedig most ezen a helyen hasonló céllal találkoztak, ezért is örül annak, hogy a város adhat otthont ennek a rendezvénynek.
Halász János, a Magyar Művészeti Akadémia Felügyelő Testületének az elnöke elmondta: jókor és jó helyzetben jött létre az MMA égisze alatt ez a találkozás, hiszen a kormányzat kultúrpolitikájának kidolgozásánál párbeszédre épülve tudják képviselni a kulturális terület szereplőinek az álláspontját, elképzeléseit. A konferencia témái, a megoldásra váró problémák is azt mutatták, hogy a színházi szakmának meg kell tennie az előadó-művészeti törvény második, nagyobb lélegzetű módosítását, amely kiterjedhet többek között a finanszírozási, támogatási, és fenntartói kérdésekre, valamint a foglalkoztatásra. Hozzáfűzte, hogy hasonló egyeztetési sorozatot el tudna képzelni a határon túli színházak helyzetéről, a függetlenek és a hagyományos színházak, szervezetek együttműködéséről, a befogadás ügyéről. A veszprémi rendezvény is azt mutatja, hogy van erre igénye és fogadókészsége a szakmának.
A szakmai találkozón előadást tartott Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója, Marton László, a Vígszínház főrendezője, egyetemi tanár és dr. Gyimesi László a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének főtitkára.
Szekcióvezetőként további konferencia-előadásokat tartott Fekete Péter, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója, a Vidéki Színházigazgatók Egyesületének az elnöke; Hegedűs D. Géza, a MASZK Egyesület elnöke; dr. Kriza Zsigmond, a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója; Solymosi Tamás, a Magyar Nemzeti Balett igazgatója; Csóti József, a Vígszínház gazdasági igazgatója; Novák János, a Kolibri Színház igazgatója, az ASSITEJ Magyar Központjának az elnöke és Gedeon József, a Gyulai Várszínház igazgatója, a Szabadtéri Színházak Szövetségének az elnöke.
A találkozó összegző előadásán Kriza Zsigmond, a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. ügyvezetője elmondta: megoldásra váró feladatként jelölték meg a színházak pénzügyi támogatásainak megnyugtató rendezését, a művészek életpályamodelljének kialakítását. Szeretnék azt, hogy a táncosoknál 22 év, színészeknél pedig 30 éve legyen a szolgálati idő. A szabadtéri színházak helyzetét tárgyaló szekcióban elhangzott, hogy ezek a műhelyek fontosak a városmarketing szempontjából. Különösen nagy hangsúlyt kellene fektetni az egyes színházak programjainak összehangolására.
Kriza Zsigmond kitért arra, hogy egyre nagyobb problémát jelent a színházi háttérszakmák veszélybe kerülése, kihalása, a központi műhelyek megszűnésével égető kérdéssé válik az utánpótlás megfelelő képzése és anyagi megbecsülése. A díszlet-és jelmeztervezők szinte csak vállalkozóként dolgoznak, alig akad köztük olyan, akit állandó szerződéssel alkalmaznának a színházak. Ez is bizonytalanná teszi az ő helyzetüket. Erről is szó esett a találkozón. Összegzésként úgy látják, ahhoz, hogy megoldásokat találjanak a problémáikra, szükségszerűnek látszik előadó-művészeti törvény második módosítása.
„A jelenben a múltra építve dolgozzuk ki a jövőt"
A konferencia mérlegét az augusztus 29-én tartott sajtótájékoztatón vonták meg. Ezen részt vett Dr. Kucsera Tamás Gergely a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára is. Emlékeztetett arra, hogy az MMA-nak már egyesületi létformájában is tagja volt két színészóriás Tolnay Klári és Sinkovits Imre. A köztestületté alakulást követően arra törekedtek, hogy egy olyan színházművészeti tagozat jöjjön létre, amelyben a tagok az előadó-művészet minden területét képviselik. Köszönetet mondott Oberfrank Pálnak, amiért a tagozat által kezdeményezett szakmai párbeszédnek a Veszprémi Petőfi Színház otthont adott. A konferencia olyan nemzeti és egyetemes színháztörténeti szellemi értékek megőrzésének szándékával jött létre, amelyek ápolása a köztestületnek is feladata.
Oberfrank Pál az összes résztvevőt a párbeszéd főszereplőjének nevezte, mivel a magyar színháztörténetben eddig nem volt példa arra, hogy a szakma képviselői találkozzanak és megvitassák hivatásuk gyakorlásának megoldatlan problémáit. Azért találkoztak, hogy elkezdődhessen az a közös munka, amelynek eredményeképpen konszenzus születik és a közeljövőben letehetik konkrét javaslataikat a döntéshozók elé, akiknek közreműködésével az előadó-művészeket érintő törvények születnek majd.
Marton Éva a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatának vezetője felidézte azokat a napokat, amikor ennek a konferenciának a megrendezése még csak gondolat volt. Nagy eredménynek nevezte, hogy a művészek végre elkezdtek beszélni és gondolkozni a saját sorsukról. A jelenlévőktől azt kérte, hogy a számos megoldatlan kérdés közül mindenekelőtt a kisnyugdíjas művészek élethelyzete lebegjen a szemük előtt. „A jelenben a múltra építve dolgozzuk ki a jövőt" – javasolta a megjelent művészeknek.
A III. Országos Színházi Évadnyitó
A konferencia zárásaként rendezték meg a III. Országos Színházi Évadnyitót a Veszprémi Petőfi Színházban. Dr. Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár köszöntőjében úgy fogalmazott: a jó színház megbecsüli a nézőket. Hangsúlyozta: a magyar állam 49 színházat normatív, 116 társulatot pedig pályázati úton támogat. Ez a szféra nagyságrendileg ötezer főnek ad munkát, több mint négymillió kőszínházi nézőt kiszolgálva. Az államtitkár szerint egyre több nézőt kell bevonni a kultúrába, és ennek legfontosabb helyszíne a színház. Dr. Hoppál Péter köszönetet mondott az intézmények vezetőinek, hiszen gondos gazdái a területnek, és emlékeztetett arra, a közeljövő feladatai közé tartozik az előadó-művészeti törvény felülvizsgálata, a munkafeltételek javítása.
Az országos színházi évadnyitón a Veszprémi Petőfi Színház szinte egész társulata fellépett, Eperjes Károly művészeti vezető verset mondott, a műsort Kéri Kitty és Trokán Anna vezette, a színház építésének történetét archív film idézte fel. Az eseményen közreműködött a Mendelssohn Kamarazenekar Kováts Péter művészeti vezető irányításával, valamint a felsőörsi Snétberger Zenei Tehetség Központ több növendéke.
2014. augusztus 28.
