–  Korábban a kulturális diplomáciában, illetve a nemzetközi hungarológia területén dolgozott idehaza és külföldön, így gazdag tapasztalatokat szerezhetett kultúránk külföldi bemutatásában, a határokon átnyúló kapcsolatépítésben. Mindebből mit és hogyan lehet kamatoztatni az MMA szempontjából?
 
–  Valóban, ezeket a területeket az ezredforduló óta kutattam, szerveztem és műveltem különböző pozíciókban. A legtöbb szakmára igaz lehet, hogy minél többet dolgozik valaki a „terepen", annál inkább megbizonyosodhat arról, elméleti konstrukciók helyett néhány könnyen belátható, praktikus alapigazság a siker valódi kulcsa. Meggyőződésem szerint a magyar művészi teljesítményt jól beágyazott külföldi szakmai partnerrel összefogva érdemes bemutatni, továbbá nagyobb a fogadókészség és a külföldi közönség öröme, ha a magyar művészek helyi kiválóságokkal közösen hoznak létre új értéket, vagy ha a magyar művész a helyi kultúrára is reflektál.
Ezen elvek mellett persze vannak olyan fókuszok is, amelyek az MMA számára fontosak. Prioritás például akadémikusaink, köztestületi tagjaink, ösztöndíjasaink és díjazottjaink külföldi bemutatkozásának elősegítése, ami nagyságrendileg kétezer elismert kortárs művészt jelent, de ez korántsem jelenti azt, hogy kizárólag őket támogatnánk. Az is magától értetődő, hogy Magyarország kiemelt külföldi megjelenéseihez mi is csatlakozunk, az idei évben ilyen aktualitás a Török–Magyar Kulturális Évad és soros uniós elnökségünk, amihez számos isztambuli, ankarai, brüsszeli művészeti programmal járultunk hozzá. Legfontosabb partnerünk a külföldi magyar kulturális központok, az ún. Liszt Intézetek hálózata, velük a Kulturális és Innovációs Minisztériummal 2022-ben megkötött együttműködési megállapodás keretei között működünk együtt. Történelmi adottság, hogy az úgynevezett magyar–magyar kapcsolatok ápolása is nemzetközi dimenziót kapott a Kárpát-medencében. A határon túli együttműködésben új lehetőségeket nyitottak azok a két éve megalakult regionális munkacsoportjaink, amelyek székhelye az országhatár közelében található, Győrben, Miskolcon, Debrecenben, Szegeden és Pécsett. A romániai művészeti kapcsolatok intenzívebb ápolása érdekében pedig Erdélyi Bizottságot tervezünk felállítani. A földrajzi szempontok közé tartozik, hogy a jövőben kiemelt figyelmet kívánunk fordítani a közép-európai régióra.
 
–  Az általános szempontok mellett említsünk meg néhány konkrét külföldi programot, amelyek az MMA szervezésében vagy támogatásával valósultak meg a közelmúltban.
 
– Nehéz csupán néhányat említeni, az őszi eseményekből szemezgetve is kirajzolódik a programok sokszínűsége. Az isztambuli magyar intézet számára összeállított kiállításunk 24 kortárs alkotónak, az MMA Képzőművészeti Tagozatának és ösztöndíjasainak a munkáit mutatja be. Ezzel párhuzamosan látható A tűz művészete című üveg- és kerámiaművészeti kiállítás a Török és Iszlám Művészet Múzeumában. A Győri Balett előadását is támogattuk Ankarában, Velekei László koreográfiájához Balázs János szólaltatta meg Liszt Ferenc és Kodály Zoltán zongoraműveit. Brüsszelben a Liszt Ferenc Zeneakadémia fiatal tehetségeinek koncertjei követik egymást, itt a Szegedi Kortárs Balett bemutatkozását támogattuk, ami táncprodukció mellett kerekasztal-beszélgetésből és jelmezkiállításból állt.
Az idén százéves berlini Collegium Hungaricumban Lakner László akadémikus védnökségével tettük lehetővé egy őszi retrospektív kiállítás és a kapcsolódó zenei programok megvalósítását, többek között Juhász Zoltán akadémikus, Jávorkai Sándor és Jávorkai Ádám ösztöndíjasaink részvételével. Márai Sándor halálának 35. évfordulójára emlékezve Hirtling István irodalmi estje Pozsonyban hangzott el, Párizsban pedig Márai-kamarakiállításra, kerekasztal-beszélgetésre és felolvasóestre került sor. Szintén Párizsban A. Szabó Magda mutatta be az MMA Kiadónál megjelent Gara László emlékezete című kétnyelvű kötetet. Orosz István grafikáit a Bucharest Graphic Days fesztiválon láthatta a közönség, Rabóczky Judit szobrászművész kiállítását pedig két szófiai helyszínen, a Vaska Emanuilova Galériában és a Liszt Intézetben. Kós András jubileumi életmű-kiállítása a kolozsvári Bánffy-palota után a Székely Nemzeti Múzeumban látható, a Romani Design divatbemutatója, kiállítása és workshopja szintén Sepsiszentgyörgyön vált valóra az ottani Liszt Intézettel együttműködve.
Az őszi zenei programok közül említhető még a Martzy Johanna-emlékhangverseny Temesváron, a Bágyi Balázs Quartet fellépése a Jazzkaar fesztiválon Tallinnban, a Tatros zenekar koncertjei és táncháza a Finnugor Rokon Népek Napjához kapcsolódva Helsinkiben. A Kodály Intézet zenepedagógusok számára akkreditált módszertani képzései Szlovéniában arattak szakmai elismerést Ljubljanában, Cerknicában és Lendván. A távolabb megvalósult események közé tartozott Káel Norbert zongoraművész fellépése Tokióban a Magyar Fesztiválon, vagy Berecz András és Berecz István estje New Yorkban, a helyi magyar közösség örömére.
Decemberi programjaink közül kiemelném Ránki Dezső és Klukon Edit koncertjeit Pozsonyban és Galántán, Sebestyén Márta és Andrejszki Judit adventi koncertjét Brüsszelben, a Szent Efrém Férfikart, akik Brüsszel után Párizsban is fellépnek. Nagy öröm, hogy többéves előkészítés után Rómában megnyílhat a Magyar Kárpitművészek Egyesületének reprezentatív tárlata.
 
– Végül felelevenítené friss személyes tapasztalatait, terveit e kapcsolatépítésben?
 
– Nemrég tértem vissza Kolozsvárról, ahol az Erdélyi Magyar Fesztiválok Szövetségének éves munkaértekezletén és a Magyar Tudomány Napja Erdélyben című rendezvénysorozat ünnepélyes megnyitásán vettem részt, és tájékoztatást adtam erdélyi terveinkről. Szívet melengető volt a kedves fogadtatás és az a várakozás, amely az MMA aktívabb jelenlétét övezi. Hasonlóan pozitív élményekkel tértem vissza Prágából, ahol Kósa Klára, Kósa Judit és egy igen fiatal tehetség, Klinkó Zita kiállításának megnyitóján vettem részt. Pár nappal Prága után pedig a bécsi Collegium Hungaricumban tárgyalok a jövőre esedékes Klebelsberg 150 emlékév közös megünnepléséről.
 
Gózon Ákos