Nagy Árpád Pika és Maurits Ferenc – az MMA Képzőművészeti Tagozatának díja
Nagy Árpád magas szakmai színvonalú, rendkívül határozott karakterű művészetének igazi tanulsága: ha már nem lehet lázadni és új eszmék szerint élni, mert az előttünk járó generációk már mindent letaroltak, akkor legalább kifejezni, megfogalmazni, néven nevezni kell a dolgokat, s ellentmondani a személyiséget felszámoló kísértésnek, a gonosznak.
A délvidéki képzőművészet rajz alapú. Abban is a vonal önálló élete a hangadó, talán éppen az Alföld képének mására és hatására. Ebből a közegből építkezik Maurits Ferenc, aki művészetében a zsigerek démoni mélységéig hatol le, és rendkívül sajátos vonalhálóival a lélek bugyrait emeli napvilágra.
Nagy Árpád Pika
Nagy Árpád Pika 1950-ben született, Erdőszengyelen, Erdélyben.
1961-69 között a marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Líceumban tanult, 1969-től 1972-ig a marosvásárhelyi Architektúra Technikum diákja volt, 1974-1978 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem festő karán folytatta tanulmányait, ahol Abodi Nagy Béla volt a mestere.
1978-ban diplomázott, majd ezután a marosvásárhelyi Nemzeti Színház díszlettervezőjeként dolgozott 1989-ig.
A marosvásárhelyi évek első időszakában (1979-80), fiatal pályatársaival megalapították a Marosvásárhelyi Műhely (MAMŰ) Baráti Társaságot, amely rövid idő alatt, a fiatal helyi művészgeneráció szakmai szervező fórumává vált.
Már a 80-as évek elején, a Ceausescu diktatúra keményedésével, az erdélyi magyar értelmiségiek körében elkezdődött a kivándorlás. Több alkotó Magyarországra emigrálásával (1984) a MAMŰ Társaság felbomlott.
1989-ben Nagy Árpád is áttelepült Magyarországra. Itt tagja lett a MAOE-nak, majd 1990-ben alapító tagja a Magyarországon újra alakult MAMŰ Társaság Kulturális Egyesületnek, amely mára már országos lefedettségű, több mint kettőszáz tagot számláló művészeti egyesületté nőtte ki magát, és amely közel 25 éve, Budapesten a VII. kerületben önálló kiállítóhelyet működtet.
Még ugyanebben az évben barátaival, Elekes Károllyal és Krizbai Sándorral létrehozták a PANTENON alkotócsoportot, amely négy évig ebben a felállásban működött, számtalan kiállítással mutatkozva be a hazai és külföldi közönségnek.
1998-ban csatlakozott a Block Csoporthoz, amelyben azóta is aktívan ténykedik. 1990-ben alapító tagja a Block-Art Kulturális Egyesületnek, amely egyesület a Nagykáta melletti Erdőszőlőn-egy elhagyott régi iskolaépület rendbe hozatala után- Nemzetközi Művésztelepet működtet már több mint tíz éve.
A művésztelep vezetését Pika Nagy Árpád látja el, ahol év közben fiatal pályakezdő képzőművészek használhatják a műtermeket, és évente egyszer két hétre 25-30 hazai és külföldi művész kap meghívást egy alkotótáboron való részvételre.
Ennek eredményeként több mint 300 darabból álló kortárs műtárgy gyűjtemény sikerült létrehozni, amely folyamatosan bővül.
Áttelepedése óta folyamatos oktatói tevékenységet is folytat, tanított a Budapesti Elő-Tér Művészeti Iskolában, az Óbudai Művészeti Szakközépben, az Egri Tanárképző Főiskolán, a Budapesti Képzőművészeti Egyetem Regionális Tehetségkutató Programján.
Az alkotói és művészetszervezői tevékenysége mellett, művészeti írói, kritikai tevékenysége is fontos.
A nyolcvanas években kibontakozó, alkotói pályájának első felét a konceptualizmus szellemisége hatja át. Elekes Károllyal és Garda Aladárral olyan közös programot fogalmaztak meg, amely a Land-art, az akcionizmus és a közösségi alkotói megnyilvánulások jegyében fogant.
Munkahelyek:
2014 – 2015 Budapest- Rákospalotai Múzeum, mb. múzeumvezető
2008 – 2012 Esterházy Károly Főiskola, Eger / a grafika szak tanára /
2000 – 2016 Magyar Képzőművészeti Főiskola „Tehetségkutató Központjának" / felvételi előkészítő tanára
1997 – 2000 Óbudai Képzőművészeti Szakközép Iskola grafika szakának tanára
1991 – 1997 az „Elő Tér" Művészeti Iskola rajztanára / Almássy Téri Szabadidőközpont
1978 – 1989 a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház díszlettervezője
1978 – 1989 az „Apolló" rajzszakkör tanára, Marosvásárhely
Díjak:
2009 – Munkácsy Mihály-díj
2008 – A Római Magyar Akadémia ösztöndíja
2002 – Kunstschtifftung szakmai ösztöndíj, Stuttgart
Egyéni kiállítások:
2016 – „Godotra várva", Művésztelepi Galéria, Szolnok
2015 – „Megjött Godot" MAMŰ Galéria, Budapest
2014 – „Generációk" Adeline Galéria, Budapest
2012 – „Valós, vagy virtuális?" MAMŰ Galéria, Budapest
2011 – „Tíz plusz tíz", MAMŰ Galéria, Budapest
2010 – Egyéni tárlat, Csokonai Kulturális Központ Galériája, Budapest
2009 – „Egyszer volt,…" Templom Galéria, Eger
2008 – „Hihetetlen történet" MAMŰ Galéria, Budapest
2008 – Csokonai Művelődési Központ Galériája, Budapest
2007 – „Látszat" –MMG Galéria, Budapest
2006 – „Túloldal" –MAMÚ Galéria, Budapest
2005 – „tenksz missz E. U." – MAMŰ Galéria, Budapest
2003 – „Protézis" – Haus Ungarn, Stuttgart
2002 – „Second hand" – MAMŰ Galéria, Budapest
1999 – „Keep the contact" – Fészek Galéria, Budapest
1998 – „Új generáció" – MAMŰ Galéria, Budapest
1997 – „Félbeszakadt kísérlet" – Művésztelepi Galéria, Szentendre
1996 – „Arcok és maszkok" – Merlin Galéria, Budapest
1995 – „Szürkület előtt közvetlenül" – MAMŰ Galéria, Budapest
1994 – „Céltalan" – Városi Galéria, Kisújszállás
1993 – „Én" – Műterem Galéria, Budapest
Maurits Ferenc
(Újvidék, 1945. máj. 4.)
1960-1965: újvidéki Iparművészeti Középiskola grafikai szak. 1966-1983: az Új Symposion grafikai szerkesztője. 1983-tól a Forum Kiadó műszaki szerkesztője; 1984-től a Híd grafikai szerkesztője. 1968: a Szocialista Ifj. Szövetség díja; 1972: könyvillusztrációért Aranytoll plakett (Belgrád); 1973: az Újvidéki Szalon díja; 1979: Forum Képzőművészeti Díj; 1983: az 5. Jugoszláv Portrékiállítás díja rajz kategóriában (Tuzla); a Jugoszláv Portrégaléria vásárlási díja (Tuzla); 1983-1988: a belgrádi nemzetközi könyvvásár elismerései könyvillusztráció kategóriában; 1989: Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díj. 1961: az Ifjúság Szava mellékletében, a Symposionban jelentek meg rajzai; 1966-tól műszaki szerkesztőként ő alakította ki az Új Symposion arculatát. Az 1960-as évek közepétől emberi formái robotokra hasonlítanak. 1970-ben megjelent a Piros Frankenstein c. verseket és rajzokat tartalmazó kötete, amelyben egyenértékűek a szövegek és a rajzok. Az illusztráció, mint műfaj szerves része munkásságának. Sajátos vonalvezetésű, egyéni koloritású formavilágot alakít ki, melynek legfontosabb eleme a rezgő vonal, ezekkel a "drámai", nyugtalanságról tanúskodó vonalakkal rajzolja portréit, tájait. 1997-ben megjelent műve, a Balkáni mappa három sorozatát mutatja be: a Hommage à Danilo Kiš, Párizsi napló, Boszniai látképek.
Egyéni kiállítások:
1966, 1984 • Képzőművészeti Találkozó, Szabadka
1967 • Grafikai Kollektíva Galériája, Belgrád
1970 • Ifj. Tribün, Újvidék
1972 • Kolarac Népegyetem Galériája, Belgrád
1973, 1977 • Radivoj Cirpanov Népegyetem Galériája, Újvidék
1974 • OZK G., Priština
1975, 1983 • Vajdasági Képzőművészek Egyesületének Képtára, Újvidék
1978 • Forum G., Zágráb
1979 • Forum Klub, Újvidék
1980 • Doroszló • Szenteleky-napok, Szivác • Képzőművészeti Ősz Galéria, Zombor • Ifj. Tribün, Újvidék
1981/82 • Franzer Galéria, Szabadka
1984 • Spektar G., Zágráb
1985 • Cvijeta Zuzoric Képtár, Belgrád • Kisgaléria, Topolya
1990 • Városi Képtár, Baja
1993 • Budapest Galéria Lajos u., Budapest • Veszprém
1994 • Szeged • Győr • Budapest
1996 • Kecskemét
1998 • Kass Galéria, Szeged
Művek közgyűjteményekben:
- Modern Művészetek Képtára, Újvidék
- Jugoszláv Portrégaléria, Tuzla
- Modern Művészetek Múzeum, Belgrád
- Képzőművészeti Találkozó, Szabadka
- Városi Múzeum, Zenta
- Az Écskai és a Topolya Művészetelep gyűjteménye
A délvidéki képzőművészet rajz alapú. Abban is a vonal önálló élete a hangadó, talán éppen az Alföld képének mására és hatására. Ebből a közegből építkezik Maurits Ferenc, aki művészetében a zsigerek démoni mélységéig hatol le, és rendkívül sajátos vonalhálóival a lélek bugyrait emeli napvilágra.
Nagy Árpád Pika
Nagy Árpád Pika 1950-ben született, Erdőszengyelen, Erdélyben.
1961-69 között a marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Líceumban tanult, 1969-től 1972-ig a marosvásárhelyi Architektúra Technikum diákja volt, 1974-1978 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem festő karán folytatta tanulmányait, ahol Abodi Nagy Béla volt a mestere.
1978-ban diplomázott, majd ezután a marosvásárhelyi Nemzeti Színház díszlettervezőjeként dolgozott 1989-ig.
A marosvásárhelyi évek első időszakában (1979-80), fiatal pályatársaival megalapították a Marosvásárhelyi Műhely (MAMŰ) Baráti Társaságot, amely rövid idő alatt, a fiatal helyi művészgeneráció szakmai szervező fórumává vált.
Már a 80-as évek elején, a Ceausescu diktatúra keményedésével, az erdélyi magyar értelmiségiek körében elkezdődött a kivándorlás. Több alkotó Magyarországra emigrálásával (1984) a MAMŰ Társaság felbomlott.
1989-ben Nagy Árpád is áttelepült Magyarországra. Itt tagja lett a MAOE-nak, majd 1990-ben alapító tagja a Magyarországon újra alakult MAMŰ Társaság Kulturális Egyesületnek, amely mára már országos lefedettségű, több mint kettőszáz tagot számláló művészeti egyesületté nőtte ki magát, és amely közel 25 éve, Budapesten a VII. kerületben önálló kiállítóhelyet működtet.
Még ugyanebben az évben barátaival, Elekes Károllyal és Krizbai Sándorral létrehozták a PANTENON alkotócsoportot, amely négy évig ebben a felállásban működött, számtalan kiállítással mutatkozva be a hazai és külföldi közönségnek.
1998-ban csatlakozott a Block Csoporthoz, amelyben azóta is aktívan ténykedik. 1990-ben alapító tagja a Block-Art Kulturális Egyesületnek, amely egyesület a Nagykáta melletti Erdőszőlőn-egy elhagyott régi iskolaépület rendbe hozatala után- Nemzetközi Művésztelepet működtet már több mint tíz éve.
A művésztelep vezetését Pika Nagy Árpád látja el, ahol év közben fiatal pályakezdő képzőművészek használhatják a műtermeket, és évente egyszer két hétre 25-30 hazai és külföldi művész kap meghívást egy alkotótáboron való részvételre.
Ennek eredményeként több mint 300 darabból álló kortárs műtárgy gyűjtemény sikerült létrehozni, amely folyamatosan bővül.
Áttelepedése óta folyamatos oktatói tevékenységet is folytat, tanított a Budapesti Elő-Tér Művészeti Iskolában, az Óbudai Művészeti Szakközépben, az Egri Tanárképző Főiskolán, a Budapesti Képzőművészeti Egyetem Regionális Tehetségkutató Programján.
Az alkotói és művészetszervezői tevékenysége mellett, művészeti írói, kritikai tevékenysége is fontos.
A nyolcvanas években kibontakozó, alkotói pályájának első felét a konceptualizmus szellemisége hatja át. Elekes Károllyal és Garda Aladárral olyan közös programot fogalmaztak meg, amely a Land-art, az akcionizmus és a közösségi alkotói megnyilvánulások jegyében fogant.
Munkahelyek:
2014 – 2015 Budapest- Rákospalotai Múzeum, mb. múzeumvezető
2008 – 2012 Esterházy Károly Főiskola, Eger / a grafika szak tanára /
2000 – 2016 Magyar Képzőművészeti Főiskola „Tehetségkutató Központjának" / felvételi előkészítő tanára
1997 – 2000 Óbudai Képzőművészeti Szakközép Iskola grafika szakának tanára
1991 – 1997 az „Elő Tér" Művészeti Iskola rajztanára / Almássy Téri Szabadidőközpont
1978 – 1989 a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház díszlettervezője
1978 – 1989 az „Apolló" rajzszakkör tanára, Marosvásárhely
Díjak:
2009 – Munkácsy Mihály-díj
2008 – A Római Magyar Akadémia ösztöndíja
2002 – Kunstschtifftung szakmai ösztöndíj, Stuttgart
Egyéni kiállítások:
2016 – „Godotra várva", Művésztelepi Galéria, Szolnok
2015 – „Megjött Godot" MAMŰ Galéria, Budapest
2014 – „Generációk" Adeline Galéria, Budapest
2012 – „Valós, vagy virtuális?" MAMŰ Galéria, Budapest
2011 – „Tíz plusz tíz", MAMŰ Galéria, Budapest
2010 – Egyéni tárlat, Csokonai Kulturális Központ Galériája, Budapest
2009 – „Egyszer volt,…" Templom Galéria, Eger
2008 – „Hihetetlen történet" MAMŰ Galéria, Budapest
2008 – Csokonai Művelődési Központ Galériája, Budapest
2007 – „Látszat" –MMG Galéria, Budapest
2006 – „Túloldal" –MAMÚ Galéria, Budapest
2005 – „tenksz missz E. U." – MAMŰ Galéria, Budapest
2003 – „Protézis" – Haus Ungarn, Stuttgart
2002 – „Second hand" – MAMŰ Galéria, Budapest
1999 – „Keep the contact" – Fészek Galéria, Budapest
1998 – „Új generáció" – MAMŰ Galéria, Budapest
1997 – „Félbeszakadt kísérlet" – Művésztelepi Galéria, Szentendre
1996 – „Arcok és maszkok" – Merlin Galéria, Budapest
1995 – „Szürkület előtt közvetlenül" – MAMŰ Galéria, Budapest
1994 – „Céltalan" – Városi Galéria, Kisújszállás
1993 – „Én" – Műterem Galéria, Budapest
Maurits Ferenc
(Újvidék, 1945. máj. 4.)
1960-1965: újvidéki Iparművészeti Középiskola grafikai szak. 1966-1983: az Új Symposion grafikai szerkesztője. 1983-tól a Forum Kiadó műszaki szerkesztője; 1984-től a Híd grafikai szerkesztője. 1968: a Szocialista Ifj. Szövetség díja; 1972: könyvillusztrációért Aranytoll plakett (Belgrád); 1973: az Újvidéki Szalon díja; 1979: Forum Képzőművészeti Díj; 1983: az 5. Jugoszláv Portrékiállítás díja rajz kategóriában (Tuzla); a Jugoszláv Portrégaléria vásárlási díja (Tuzla); 1983-1988: a belgrádi nemzetközi könyvvásár elismerései könyvillusztráció kategóriában; 1989: Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díj. 1961: az Ifjúság Szava mellékletében, a Symposionban jelentek meg rajzai; 1966-tól műszaki szerkesztőként ő alakította ki az Új Symposion arculatát. Az 1960-as évek közepétől emberi formái robotokra hasonlítanak. 1970-ben megjelent a Piros Frankenstein c. verseket és rajzokat tartalmazó kötete, amelyben egyenértékűek a szövegek és a rajzok. Az illusztráció, mint műfaj szerves része munkásságának. Sajátos vonalvezetésű, egyéni koloritású formavilágot alakít ki, melynek legfontosabb eleme a rezgő vonal, ezekkel a "drámai", nyugtalanságról tanúskodó vonalakkal rajzolja portréit, tájait. 1997-ben megjelent műve, a Balkáni mappa három sorozatát mutatja be: a Hommage à Danilo Kiš, Párizsi napló, Boszniai látképek.
Egyéni kiállítások:
1966, 1984 • Képzőművészeti Találkozó, Szabadka
1967 • Grafikai Kollektíva Galériája, Belgrád
1970 • Ifj. Tribün, Újvidék
1972 • Kolarac Népegyetem Galériája, Belgrád
1973, 1977 • Radivoj Cirpanov Népegyetem Galériája, Újvidék
1974 • OZK G., Priština
1975, 1983 • Vajdasági Képzőművészek Egyesületének Képtára, Újvidék
1978 • Forum G., Zágráb
1979 • Forum Klub, Újvidék
1980 • Doroszló • Szenteleky-napok, Szivác • Képzőművészeti Ősz Galéria, Zombor • Ifj. Tribün, Újvidék
1981/82 • Franzer Galéria, Szabadka
1984 • Spektar G., Zágráb
1985 • Cvijeta Zuzoric Képtár, Belgrád • Kisgaléria, Topolya
1990 • Városi Képtár, Baja
1993 • Budapest Galéria Lajos u., Budapest • Veszprém
1994 • Szeged • Győr • Budapest
1996 • Kecskemét
1998 • Kass Galéria, Szeged
Művek közgyűjteményekben:
- Modern Művészetek Képtára, Újvidék
- Jugoszláv Portrégaléria, Tuzla
- Modern Művészetek Múzeum, Belgrád
- Képzőművészeti Találkozó, Szabadka
- Városi Múzeum, Zenta
- Az Écskai és a Topolya Művészetelep gyűjteménye