Kubička Kucsera Klára és Tóth Vilmos – a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti díja
A Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Díjában részesült Kubička Kucsera Klára, Emil Belluš Életműdíjas és Pro Cultura Hungarica Díjas besztecebányai művészet- és építésztörténész, kiváló kapcsolatteremtő személyiség, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria Építészeti gyüjteményének és a besztercebányai Hudec László Központ megalkotója, valamint Tóth Vilmos építész, a Délvidék magyar építészeti hagyományát folytató, műhelyteremtő építészeti tevékenységéért.
Laudáció Kubička Kucsera Klára, besztercebányai művészet- és építésztörténész díjához
Kubička Kucsera Klára 1987-ben alapította meg a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában az ország első építészeti gyüjteményét. Első szlovákiai elnöke volt 1992-1998 között a DOCOMOMO-nak (a modern építészet alkotásait védő világszervezetnek) és vezetője és szervezője volt a IV. nemzetközi konferenciájának 1996-ban. Jelen volt a Csehszlovákiai (1993 után Szlovákiai) Magyar Képzőművészek Társulata alapitásánál 1989 végén, aktívan résztvett munkájában és jellegének kialakításában. A szlovákiai organikus építészet kíváló ismerője.
Az utóbbi évek munkáját a besztercebányai Hudec László Építészközpont megalkotásának szentelte, amely idén nyitotta meg kapuit a közönség számára. Ezt egy szlovák – angol - magyar nyelvü monográfia előzte meg Hudec László építész nyomában címmel. Mindezt tekintetbe véve az elmúlt napokban a Szlovák Építész Szövetség az Emil Belluš Életműdíjjal tüntette ki több évtizedes tagját. Ezelőtt 2001-ben a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjét, 2006-ban a pozsonyi Madách Posonium Kiadó művészeti életművét méltató díjat, 2014-ben életműve elismeréseként a szlovák Kulturális Minisztérium Andrej Kmeť-díját kapta meg műemlékvédelmi munkásságáért, 2017-ben a Pro Cultura Hungarica Díjat vette át.
Ezek a tények már önmagában arról tanúskodnak, hogy Kubička Kucsera Klára nem csak egy elismert szakember, hanem egy kíváló kapcsolatteremtő személyiség is, akinek nagyon sok tisztelője van a szlovák-magyar határ mindkét oldalán – nemcsak az építészet, de más művészeti ágazatok terén is. Óriási terjedelmű művészettörténelmi tudományos és ismeretterjesztő munkát tud maga után, ami mellett megszámlálhatatlan mennyiségű építészeti és más művészeti rendezvényt és szervezői munkát valósított meg.
Kubička Kucsera Klára a szlovákiai magyar kultúrát térképező és érintő kutatásai, publikációi és rendezvényei annál értékesebbek, hogy az élete javarészét Besztecebányán – jóformán tiszta szlovák közegben élte le. Munkásságával sikerült ehez a közösséghez is közelebb hozni építészetünk és kultúránk kimagasló értékeit.
Tóth Vilmos építőművész, okleveles építészmérnök
Bánságban, Magyarszentmihályon, az egykori Jugoszláviában született, 1953-ban. A Belgrádi Építészeti Egyetem elvégzése és a Jugoszláv Néphadseregben letöltött sorkatonai szolgálat után, 1989-ben telepedett le tágabb szülőföldjén, Magyarkanizsán (Kanizja, ma Szerbia). Azóta itt él és dolgozik. Kutatta és megismerte a környék népi építészetét és a Dél-Alföld polgári építészeti örökségét. „Elejétől fogva törekedtem arra, hogy az általam tervezett házak beleilleszkedjenek a környezetükbe, úgy látványban, mint arányaikkal. Vonzott a népi és a polgári építészet, az eklektikus házak, ezek vettek körül, bármerre jártam a Vajdaságban," vallja önéletrajzában. A kilencvenes években megismerkedett Makovecz Imrével, s ez a kapcsolat segítette pályáján. Építészetében sikeresen folytatja a múlt századforduló építészetének – a nemzeti hagyományon alapuló - gondolatiságát. Neve szélesebb körben is ismertté vált a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet megtervezésével, amelyik épület az említett törekvés jegyében fogant (2003). 2017-ben szentelték föl nagyszabású alkotását, a több mint húsz évig épített Lisieauxi Kis Szent Teréz Emléktemplomot, szintén Zentán. A kisváros léptékét tartja magyarkanizsai Művelődési háza (2005). A vernakuláris építészeti hagyomány folytatása az oromhegyesi faluház épülete (2007). A tájba illeszkedés sikeres példája, az alföldi pusztán, Mokrinban, a Túzok Természetvédelmi látogató központ épülete (2007-2012). Mindemellett Kanizsán főépítész, több környező település tervtanácsának volt és a Szabadkai Építészeti Egyetem tanácsának jelenlegi tagja.
Laudáció Kubička Kucsera Klára, besztercebányai művészet- és építésztörténész díjához
Kubička Kucsera Klára 1987-ben alapította meg a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában az ország első építészeti gyüjteményét. Első szlovákiai elnöke volt 1992-1998 között a DOCOMOMO-nak (a modern építészet alkotásait védő világszervezetnek) és vezetője és szervezője volt a IV. nemzetközi konferenciájának 1996-ban. Jelen volt a Csehszlovákiai (1993 után Szlovákiai) Magyar Képzőművészek Társulata alapitásánál 1989 végén, aktívan résztvett munkájában és jellegének kialakításában. A szlovákiai organikus építészet kíváló ismerője.
Az utóbbi évek munkáját a besztercebányai Hudec László Építészközpont megalkotásának szentelte, amely idén nyitotta meg kapuit a közönség számára. Ezt egy szlovák – angol - magyar nyelvü monográfia előzte meg Hudec László építész nyomában címmel. Mindezt tekintetbe véve az elmúlt napokban a Szlovák Építész Szövetség az Emil Belluš Életműdíjjal tüntette ki több évtizedes tagját. Ezelőtt 2001-ben a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjét, 2006-ban a pozsonyi Madách Posonium Kiadó művészeti életművét méltató díjat, 2014-ben életműve elismeréseként a szlovák Kulturális Minisztérium Andrej Kmeť-díját kapta meg műemlékvédelmi munkásságáért, 2017-ben a Pro Cultura Hungarica Díjat vette át.
Ezek a tények már önmagában arról tanúskodnak, hogy Kubička Kucsera Klára nem csak egy elismert szakember, hanem egy kíváló kapcsolatteremtő személyiség is, akinek nagyon sok tisztelője van a szlovák-magyar határ mindkét oldalán – nemcsak az építészet, de más művészeti ágazatok terén is. Óriási terjedelmű művészettörténelmi tudományos és ismeretterjesztő munkát tud maga után, ami mellett megszámlálhatatlan mennyiségű építészeti és más művészeti rendezvényt és szervezői munkát valósított meg.
Kubička Kucsera Klára a szlovákiai magyar kultúrát térképező és érintő kutatásai, publikációi és rendezvényei annál értékesebbek, hogy az élete javarészét Besztecebányán – jóformán tiszta szlovák közegben élte le. Munkásságával sikerült ehez a közösséghez is közelebb hozni építészetünk és kultúránk kimagasló értékeit.
Tóth Vilmos építőművész, okleveles építészmérnök
Bánságban, Magyarszentmihályon, az egykori Jugoszláviában született, 1953-ban. A Belgrádi Építészeti Egyetem elvégzése és a Jugoszláv Néphadseregben letöltött sorkatonai szolgálat után, 1989-ben telepedett le tágabb szülőföldjén, Magyarkanizsán (Kanizja, ma Szerbia). Azóta itt él és dolgozik. Kutatta és megismerte a környék népi építészetét és a Dél-Alföld polgári építészeti örökségét. „Elejétől fogva törekedtem arra, hogy az általam tervezett házak beleilleszkedjenek a környezetükbe, úgy látványban, mint arányaikkal. Vonzott a népi és a polgári építészet, az eklektikus házak, ezek vettek körül, bármerre jártam a Vajdaságban," vallja önéletrajzában. A kilencvenes években megismerkedett Makovecz Imrével, s ez a kapcsolat segítette pályáján. Építészetében sikeresen folytatja a múlt századforduló építészetének – a nemzeti hagyományon alapuló - gondolatiságát. Neve szélesebb körben is ismertté vált a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet megtervezésével, amelyik épület az említett törekvés jegyében fogant (2003). 2017-ben szentelték föl nagyszabású alkotását, a több mint húsz évig épített Lisieauxi Kis Szent Teréz Emléktemplomot, szintén Zentán. A kisváros léptékét tartja magyarkanizsai Művelődési háza (2005). A vernakuláris építészeti hagyomány folytatása az oromhegyesi faluház épülete (2007). A tájba illeszkedés sikeres példája, az alföldi pusztán, Mokrinban, a Túzok Természetvédelmi látogató központ épülete (2007-2012). Mindemellett Kanizsán főépítész, több környező település tervtanácsának volt és a Szabadkai Építészeti Egyetem tanácsának jelenlegi tagja.