Gazda József és Tóth László – az MMA Irodalmi Tagozatának Illyés Gyula-díja
A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának Illyés Gyula díjában részesült Gazda József erdélyi magyar író, művészeti író, szociográfus, tankönyvíró, tanár, művelődésszervező a magyarok sorstragédiájának hiteles ábrázolásáért, aki számos könyvében örökítette át az utókor számára népének történetét. Emellett Tóth László költő, író, műfordító, szerkesztő irodalmi életművéért, és a magyar irodalom, könyv- és folyóirat kiadás területén a Felvidéken és az anyaországban kifejtett, több évtizedes áldozatos munkájáért kapta e díjat.
Gazda József életrajza
Kézdivásárhely, 1936. április 8.
Erdélyi magyar író, művészeti író, szociográfus, tankönyvíró, tanár, művelődésszervező. Gazda László helytörténész öccse, Gazda Klára néprajzkutató bátyja, Olosz Ella textilművész férje.
Tisztviselő szülők gyermekeként született. A középiskolát Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégiumban végezte (1953), a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelet (1958). Részt vett az 1956-os kolozsvári diákmegmozdulásokban, egyik szervezője volt a Házsongárdi temetőben tartott halottak napi zarándoklatnak. 1958-tól Székelykocsárdon, 1961-től a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, majd 1964-től a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceumban tanított, innen vonult nyugalomba 40 évi tanári szolgálat után 1998-ban. 1961-ben összeházasodott Olosz Ella (1937-1993) textilművésszel, gyermekeik: Zoltán (1962), István (1963), Árpád (1966), Enikő (1968).
1956-tól kezdett művészettörténeti és kritikai írásokat publikálni a romániai magyar sajtóban. Első könyvei képzőművész-monográfiák voltak. Nyugat-európai, ázsiai és afrikai utazásai élményeit művészeti útikönyvekben foglalta össze. 1970-től kezdett hangfelvételeket készíteni idős emberek elbeszélt visszaemlékezéseiből, és a sok évtizeden át végzett gyűjtésből számos szociográfiai könyve született. Ezek megírásakor műfajt teremtett. A visszaemlékezéseket apró részekre bontotta, és ezeket témák szerint csoportosítva, mozaikként rakta össze a 20. század elmesélt történetét. Kovásznán diákszínpadot hozott létre, mely az általa rendezett előadásokkal húsz év alatt közel 600-szor állt közönség elé Erdély-szerte. 1990-ben megalapította a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesületet, mely a névadó Kőrösi Csoma Sándor emlékének az ápolását tűzte ki céljául. Az általa vezetett egyesület évente megrendezi Kovásznán és Csomakőrösön a Csoma-napokat. A rendezvény keretében szervezett tudományos konferencia előadásait 1998-tól évről-évre konferenciakötetben adja ki.
Díjak, elismerések:
• Bethlen Gábor-díj (1994)[2][3]
• A Székelyföld folyóirat díja (2000)
• Wlassics Gyula-díj (2001)
• Sütő András-díj (2010)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2011)
• Tamási Áron-díj (2013)[2]
• Háromszék kultúrájáért díj (2014)
• Magyar Örökség díj (2014)
• Magyar művészetért díj (2016)
Tóth László életrajza
Budapest, 1949. szeptember 26.
József Attila-díjas (1994) magyar költő, író, műfordító, szerkesztő. 1954-1986 között Csehszlovákiában élt. Közben 1969-1975 között a Csallóköz, 1975-1981 között az Irodalmi Szemle újságírója, szerkesztője volt. 1983-1985 között a komáromi Magyar Területi Színház dramaturgja volt. 1986-ban visszatért Magyarországra. 1992-1993 között a Széphalom Könyvműhely kiadóvezetője valamint a Világszövetség szerkesztője volt. 1994-től az Iskolakultúra olvasószerkesztője. 1997-2000, majd 2002–2004 között a Kalligram Könyvkiadó budapesti irodavezetője volt. 1990-ben Regio címmel kisebbségtudományi lapot, 1998-ban Ister néven könyvkiadót alapított, melyeknek ügyvezetője is. 2005-től újból Szlovákiában él. 2011-től a pozsonyi Irodalmi Szemle főszerkesztője.
Díjak, elismerések:
• A Szlovák Irodalmi Alap Jutalma (1975, 1977)
• Győry Derzső jutalom (1986)
• Soros-ösztöndíjas (1986, 1992, 1998)
• Fábry Zoltán-díj (1992)
• Bibliotheca Hungarica-díj (1994)
• IRAT-nívódíj (1995)
• Esterházy János Emlékérem (1996)
• Artisjus irodalmi díj (1996)
• Forbáth Imre-díj (2004)
• Péterffy Vilmos-díj (2010)
• Nagy Gáspár Irodalmi és Művészeti Díj (2015)
Gazda József életrajza
Kézdivásárhely, 1936. április 8.
Erdélyi magyar író, művészeti író, szociográfus, tankönyvíró, tanár, művelődésszervező. Gazda László helytörténész öccse, Gazda Klára néprajzkutató bátyja, Olosz Ella textilművész férje.
Tisztviselő szülők gyermekeként született. A középiskolát Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégiumban végezte (1953), a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelet (1958). Részt vett az 1956-os kolozsvári diákmegmozdulásokban, egyik szervezője volt a Házsongárdi temetőben tartott halottak napi zarándoklatnak. 1958-tól Székelykocsárdon, 1961-től a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, majd 1964-től a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceumban tanított, innen vonult nyugalomba 40 évi tanári szolgálat után 1998-ban. 1961-ben összeházasodott Olosz Ella (1937-1993) textilművésszel, gyermekeik: Zoltán (1962), István (1963), Árpád (1966), Enikő (1968).
1956-tól kezdett művészettörténeti és kritikai írásokat publikálni a romániai magyar sajtóban. Első könyvei képzőművész-monográfiák voltak. Nyugat-európai, ázsiai és afrikai utazásai élményeit művészeti útikönyvekben foglalta össze. 1970-től kezdett hangfelvételeket készíteni idős emberek elbeszélt visszaemlékezéseiből, és a sok évtizeden át végzett gyűjtésből számos szociográfiai könyve született. Ezek megírásakor műfajt teremtett. A visszaemlékezéseket apró részekre bontotta, és ezeket témák szerint csoportosítva, mozaikként rakta össze a 20. század elmesélt történetét. Kovásznán diákszínpadot hozott létre, mely az általa rendezett előadásokkal húsz év alatt közel 600-szor állt közönség elé Erdély-szerte. 1990-ben megalapította a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesületet, mely a névadó Kőrösi Csoma Sándor emlékének az ápolását tűzte ki céljául. Az általa vezetett egyesület évente megrendezi Kovásznán és Csomakőrösön a Csoma-napokat. A rendezvény keretében szervezett tudományos konferencia előadásait 1998-tól évről-évre konferenciakötetben adja ki.
Díjak, elismerések:
• Bethlen Gábor-díj (1994)[2][3]
• A Székelyföld folyóirat díja (2000)
• Wlassics Gyula-díj (2001)
• Sütő András-díj (2010)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2011)
• Tamási Áron-díj (2013)[2]
• Háromszék kultúrájáért díj (2014)
• Magyar Örökség díj (2014)
• Magyar művészetért díj (2016)
Tóth László életrajza
Budapest, 1949. szeptember 26.
József Attila-díjas (1994) magyar költő, író, műfordító, szerkesztő. 1954-1986 között Csehszlovákiában élt. Közben 1969-1975 között a Csallóköz, 1975-1981 között az Irodalmi Szemle újságírója, szerkesztője volt. 1983-1985 között a komáromi Magyar Területi Színház dramaturgja volt. 1986-ban visszatért Magyarországra. 1992-1993 között a Széphalom Könyvműhely kiadóvezetője valamint a Világszövetség szerkesztője volt. 1994-től az Iskolakultúra olvasószerkesztője. 1997-2000, majd 2002–2004 között a Kalligram Könyvkiadó budapesti irodavezetője volt. 1990-ben Regio címmel kisebbségtudományi lapot, 1998-ban Ister néven könyvkiadót alapított, melyeknek ügyvezetője is. 2005-től újból Szlovákiában él. 2011-től a pozsonyi Irodalmi Szemle főszerkesztője.
Díjak, elismerések:
• A Szlovák Irodalmi Alap Jutalma (1975, 1977)
• Győry Derzső jutalom (1986)
• Soros-ösztöndíjas (1986, 1992, 1998)
• Fábry Zoltán-díj (1992)
• Bibliotheca Hungarica-díj (1994)
• IRAT-nívódíj (1995)
• Esterházy János Emlékérem (1996)
• Artisjus irodalmi díj (1996)
• Forbáth Imre-díj (2004)
• Péterffy Vilmos-díj (2010)
• Nagy Gáspár Irodalmi és Művészeti Díj (2015)