Berczelly István és Márkos Albert – a Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti Tagozatának díja
A Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti díját kapta meg 2019-ben Berczelly István operaénekes közel 80 klasszikus és kortárs operában, különös tekintettel Richard Wagnerre, a basszbariton szerepkörben nyújtott kimagasló énekművészete elismeréséül, valamint fél évszázados pályafutása alatt számos oratórium basszus szólamának emlékezetes interpretálásáért. A díjat szintén elnyerte Márkos Albert kolozsvári magyar hegedűművész, a legendás magyar hegedűiskola hagyományai méltó képviselője, több mint fél évszázados, kiemelkedő szólista-, kvartett-primáriusi, koncertmesteri és tanári tevékenysége, valamint példamutató erkölcsi és szakmai helytállása elismeréseként.
Berczelly István operaénekes
1938. szeptember 9-én született Gyöngyösön.
A Zeneakadémia nem találta érdemesnek, hogy felvegye, ezért magánúton végezte tanulmányait. Tanára Feleki Rezső, Jámbor László és a nagyszerű tenorista, Szabó Miklós volt.
1965-ben kezdte pályafutását Debrecenben, Rubányi Vilmos és Vaszi Viktor zenei irányítása alatt, nem kisebb szereppel, mint Don Giovanni, Mozart operájában. Öt évet töltött itt, majd 1970-ben a Magyar Állami Operaház magánénekese lett. Repertoárján J. S. Bach zenéjétől a nagy klasszikus operákon át a XX. századi neves szerzőkig (Bartók, Kodály, Szokolay, Bozay) mintegy 80 szerep található. Csodálatos Don Giovanni, Luna gróf, Igor herceg, Nabucco, félelmetes Scarpia, megrázó Petur bán és Kékszakállú.
Igazi erőssége, nagy volumenű hangjának szépsége a Wagner szerepekben teljesedik ki. Wagner bemutató elképzelhetetlen nélküle, szinte kivétel nélkül elénekelte a baritontól a súlyos basszusig terjedő kis és főszerepeket. Egyik legjobb alakítása Telramund, de emlékezetes Wotan, Hans Sachs, a Hollandi és Klingsor szerepének megformálásában. Tökéletes énektechnikai tudásának köszönhető, hogy hangja kiegyenlítetten szól a magas és mély regiszterekben egyaránt. A közel 80 szerep mellett számtalan koncerten és templomi előadáson nyújtott kimagasló zenei élményt.
1960 óta emblematikus szereplője a Deák téri Lutheránia előadásainak itthon és külföldön.
A Karácsonyi oratórium „Grosser Herr" kezdetű áriája több generáció számára az ő istenhittel átitatott, szenvedélyes előadásában marad emlékezetes.
Berczelly Istvánt mélységes művészi alázat, magas szintű mesterségbeli tudás, szép hang, sallangtalan, egyéni előadásmód jellemzi. A fiatalabb generáció példaképként tekinthet rá.
Díjai:
Székely Mihály emlékplakett – 1986
Liszt Ferenc-díj – 1987
Oláh Gusztáv emlékplakett – 1996
Érdemes művész – 1996
Magyar Állami Operaház örökös tagja – 2001
Kiváló művész – 2006
A Halhatatlanok Társulatának tagja – 2010
Gundel művészeti díj – 2010
A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje – 2017
Márkos Albert életrajza:
1944. december 13-án született Kolozsvárott.
Édesapja Márkos Albert zeneszerző, a kolozsvári George Dima Zeneakadémia professzora. Tanulmányait a Kolozsvári Sigismund Toduţa Zeneliceumban (1951–1963), majd a Gheorghe Dima Zeneakadémián (1963–1968) végezte. Hegedűtanárai: A zeneiskolában Zsurka Péter, az akadémián Ruha István. 1966-tól a Kolozsvári Transsilvania Filharmónia hegedűse, majd 1994-től 2011-ig, nyugdíjba vonulásáig koncertmestere.
Akadémista diák korától a mai napig kamarazenészként számos koncert; rádió, TV és lemezfelvétel résztvevője. 1973-ban Ágoston András, Miklós András és Márkos András kollegáival létrehozza a „Concordia" vonósnégyest, mely többször is megváltozott összetételében a mai napig működik. 1987- től 1994-ig vezeti az általa alapított, a kolozsvári filharmónia tagjaiból összeállított „Concordia" kamarazenekart. 1994-ben újraszervezi és vezeti az 1990-ben feloszlott Kolozsvári Filharmónia Kamarazenekarát. Tagja a budapesti „Camerata Transilvanica" és a kolozsvári „Ars Nova" kamarazene együtteseknek. Szólistaként számos romániai zenekar vendége, Európa több országában is fellép. Hegedűtanárként hosszabb- rövidebb ideig tanít a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián és Sigismund Toduta Zeneliceumban. Mai napig vannak tanítványai.
Egyik fő célja koncertek, előadások szervezése, egyházak, civil szervezetek kulturális intézmények rendezvényeinek támogatása, esetenként ezeken való személyes részvétele. Az 1980-as években kamarazene évadokat szervezett Erdély több városában, Székelykeresztúron, Segesváron, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Kovásznán. A segesvári évad ma is működik. 2017-ben a Határon Túli Magyar Zenészek Zenekarának létrejöttének és koncertjei megszervezésének részese.
A művészi és a művészi élet szervezésében nyújtott munkájának elismeréseként az alábbi kitüntetésekben részesült: a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje; Trofeul Lya Hubic; Székelykeresztúr Város Önkormányzata Pro Urbe kitüntetése.
Berczelly István operaénekes
1938. szeptember 9-én született Gyöngyösön.
A Zeneakadémia nem találta érdemesnek, hogy felvegye, ezért magánúton végezte tanulmányait. Tanára Feleki Rezső, Jámbor László és a nagyszerű tenorista, Szabó Miklós volt.
1965-ben kezdte pályafutását Debrecenben, Rubányi Vilmos és Vaszi Viktor zenei irányítása alatt, nem kisebb szereppel, mint Don Giovanni, Mozart operájában. Öt évet töltött itt, majd 1970-ben a Magyar Állami Operaház magánénekese lett. Repertoárján J. S. Bach zenéjétől a nagy klasszikus operákon át a XX. századi neves szerzőkig (Bartók, Kodály, Szokolay, Bozay) mintegy 80 szerep található. Csodálatos Don Giovanni, Luna gróf, Igor herceg, Nabucco, félelmetes Scarpia, megrázó Petur bán és Kékszakállú.
Igazi erőssége, nagy volumenű hangjának szépsége a Wagner szerepekben teljesedik ki. Wagner bemutató elképzelhetetlen nélküle, szinte kivétel nélkül elénekelte a baritontól a súlyos basszusig terjedő kis és főszerepeket. Egyik legjobb alakítása Telramund, de emlékezetes Wotan, Hans Sachs, a Hollandi és Klingsor szerepének megformálásában. Tökéletes énektechnikai tudásának köszönhető, hogy hangja kiegyenlítetten szól a magas és mély regiszterekben egyaránt. A közel 80 szerep mellett számtalan koncerten és templomi előadáson nyújtott kimagasló zenei élményt.
1960 óta emblematikus szereplője a Deák téri Lutheránia előadásainak itthon és külföldön.
A Karácsonyi oratórium „Grosser Herr" kezdetű áriája több generáció számára az ő istenhittel átitatott, szenvedélyes előadásában marad emlékezetes.
Berczelly Istvánt mélységes művészi alázat, magas szintű mesterségbeli tudás, szép hang, sallangtalan, egyéni előadásmód jellemzi. A fiatalabb generáció példaképként tekinthet rá.
Díjai:
Székely Mihály emlékplakett – 1986
Liszt Ferenc-díj – 1987
Oláh Gusztáv emlékplakett – 1996
Érdemes művész – 1996
Magyar Állami Operaház örökös tagja – 2001
Kiváló művész – 2006
A Halhatatlanok Társulatának tagja – 2010
Gundel művészeti díj – 2010
A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje – 2017
Márkos Albert életrajza:
1944. december 13-án született Kolozsvárott.
Édesapja Márkos Albert zeneszerző, a kolozsvári George Dima Zeneakadémia professzora. Tanulmányait a Kolozsvári Sigismund Toduţa Zeneliceumban (1951–1963), majd a Gheorghe Dima Zeneakadémián (1963–1968) végezte. Hegedűtanárai: A zeneiskolában Zsurka Péter, az akadémián Ruha István. 1966-tól a Kolozsvári Transsilvania Filharmónia hegedűse, majd 1994-től 2011-ig, nyugdíjba vonulásáig koncertmestere.
Akadémista diák korától a mai napig kamarazenészként számos koncert; rádió, TV és lemezfelvétel résztvevője. 1973-ban Ágoston András, Miklós András és Márkos András kollegáival létrehozza a „Concordia" vonósnégyest, mely többször is megváltozott összetételében a mai napig működik. 1987- től 1994-ig vezeti az általa alapított, a kolozsvári filharmónia tagjaiból összeállított „Concordia" kamarazenekart. 1994-ben újraszervezi és vezeti az 1990-ben feloszlott Kolozsvári Filharmónia Kamarazenekarát. Tagja a budapesti „Camerata Transilvanica" és a kolozsvári „Ars Nova" kamarazene együtteseknek. Szólistaként számos romániai zenekar vendége, Európa több országában is fellép. Hegedűtanárként hosszabb- rövidebb ideig tanít a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián és Sigismund Toduta Zeneliceumban. Mai napig vannak tanítványai.
Egyik fő célja koncertek, előadások szervezése, egyházak, civil szervezetek kulturális intézmények rendezvényeinek támogatása, esetenként ezeken való személyes részvétele. Az 1980-as években kamarazene évadokat szervezett Erdély több városában, Székelykeresztúron, Segesváron, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Kovásznán. A segesvári évad ma is működik. 2017-ben a Határon Túli Magyar Zenészek Zenekarának létrejöttének és koncertjei megszervezésének részese.
A művészi és a művészi élet szervezésében nyújtott munkájának elismeréseként az alábbi kitüntetésekben részesült: a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje; Trofeul Lya Hubic; Székelykeresztúr Város Önkormányzata Pro Urbe kitüntetése.