Tóth László költő – Cs. Szabó László-díj – a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti-díja
Tóth László több mint tízkötetes költőként a szlovákiai magyar líra meghatározó egyénisége. Élete kész regény. Budapesten született, kisgyerek korában azonban egy szlovákai magyar faluba került, negyvenedik életévéhez közel Magyarországra visszahonosodott, jó néhány éve viszont ismét a Felvidéken, Dunaszerdahelyen él. A „kentaurlét", ahogyan ő nevezi, meghatározta a kulturális életben betöltött szerepeit is. Volt lapszerkesztő, alapított kisebbségi folyóiratot és könyvkiadót, a komáromi és a kassai színházban is dolgozott dramaturgként, de őt idézve: „mindenkor értékközpontú és sohasem érdekközpontú feladatvállalással… Én csavar voltam mindenütt, s ennél a csavar-létnél sohasem vágytam többre". A magyar irodalomban párját ritkító vállalkozása az a szabálytalan „trilógia", amelynek első része az Átváltozás avagy az „itt" és az „ott", versei és a róluk szóló kritikák válogatása. Aztán az Egy öngyűjtő feljegyzései avagy eszmék, rögeszmék, toposzok, harmadikként pedig A szövegember, benne a vallomással: úgy akart szólni a pályájáról, hogy a 20. század második fele közép-európai történéseiről, viszonyairól is kikerekedjék egy érzékletes kép. Ezt a képet rajzolta már a Molnár Imrével közösen összeállított Mint fészkéből kizavart madár… című antológia, majd a maga szerkesztette Hívebb emlékezésül…, s végül az a Hontalanok című dokumentumgyűjtemény, amely ugyancsak a csehszlovákiai magyarság legtragikusabb éveinek, a kassai kormányprogram, avagy a Beneš-dekrétum hozta „jégveréses esztendőknek" állít emléket. Korabeli naplók, levelek, versek, elbeszélések idézik föl a jogaitól megfosztott magyar kisebbség kálváriajárását. Ha mindezekhez hozzávesszük a Filep Tamás Gusztávval közösen szerkesztett A csehszlovákai magyar művelődés története 1918–1998 című négykötetes munkát, akkor nem túlzás állítani: példátlan teljesítmény Tóth Lászlóé. Megírta A komáromi magyar színjátszás történetét két kötetben – „… miként hajdan az apostolok", illetve a Déryné nyomában címmel – túl egy színházon és a színházakon, a nemzeti öneszmélés dokumentumának szánva. De ugyanez állítható a frissen megjelent csaknem ötszáz oldalas monográfiájáról, a Komárom és Pozsony múltjához kapcsolódó régi s új színháztörténeti dolgozatairól is. A kötet címe:… nagy haszna a Teátromnak nyugodt szívvel és mély meggyőződéssel átírható a személyére. Ekképp: Tóth László nagy haszna a magyar kultúrának – a magyar tudományosságnak csakúgy, mint az alkotóművészetnek. A magyarnak, határok nélkül, éljen bár a határon túl. Éljen!