Molnár Sándor festőművész – a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti-díja

Molnár Sándor Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas festőművész, a kortárs magyar képzőművészet kimagasló alkotója, aki hatvan éven átívelő festői életművével együtt filozófiai és művészettörténeti megalapozottságú elméleti és pedagógiai rendszert hozott létre.
Molnár Sándor 1936. január 19-én született Sajóládon. 1955 és 61 között végzi el a Képzőművészeti Főiskolát Budapesten. 1958-ban vezetésével megalakul a szellemi és művészeti kérdésekkel foglalkozó, progresszív képzőművészeket tömörítő önképző csoport, a Zuglói Kör. Megismerkedik, majd tanítványi kapcsolatba kerül Hamvas Bélával. A hamvasi szellemiség bázisán megalkotja a saját, festőjógának nevezett rendszerét, amelynek korszakait a művészi és egzisztenciális mellőzöttség évei után monumentális kiállításokon mutatja be többek között a Műcsarnokban, az Ernst Múzeumban, a régi és az új Vigadóban. Legutolsó korszakának sugárzóan fehér képeit, Üresség címmel, a Magyar Művészeti Akadémia szervezésében, 2016 őszén, egy nagyhatású kiállításon láthattuk a Pesti Vigadóban.
Molnár Sándor tizenöt évig tanított a Képzőművészeti Egyetemen, pedagógia elveit A festészet tanítása, művészetfilozófiai rendszerét pedig A festészet útja című könyveiben foglalta össze.