Művészettörténész, egyetemi tanár, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1957 és 1962 között végezte tanulmányait, történelem-művészettörténet szakon. Szakdolgozatát az esztergomi várkápolna XIV. századi falképeiről írta.
1962-től hat éven át az Esztergomi Balassa Bálint Múzeumban és Visegrádon, a Vármúzeumban dolgozott, tanári pályafutását 1968-ban tudományos munkatársként kezdte meg az ELTE Bölcsészettudományi Karának Művészettörténeti Tanszékén.
1967-ben megvédett doktori dolgozatában a felvidéki, egykori Magyarország területén lévő Gömör megye XIV. századi falképeivel foglalkozott, értékes tanulmányát a későbbiekben kiegészítette a somorjai, szepességi gótikus falképek kutatásának eredményeivel. 1971-ben akadémiai kandidátusi munkájában az itáliai trecento festészet közép-európai és magyarországi kapcsolataival foglalkozott.
Munkásságának egyre jelentősebb nemzetközi elismerése mellett – különös módon – a hazai tudományos körökben közel sem kapott olyan támogatást, mint amit joggal megérdemelt volna. Hihetetlen energiával, szorgalommal és folyamatosan magas hőfokon égő kíváncsiságával egyre jobban lenyűgözte elsősorban egyetemi diákjait, valamint az olasz, francia, lengyel, szlovák közönséget, továbbá a Harvard Egyetem hallgatóságát.
Habilitációs dolgozata a Sasetta Posztó-céh oltáráról készült. Emellett számos magyarországi gótikus falkép feltárásában és azok történeti feldolgozásában vett részt. A nagyközönség és a nemzetközi szakmai fórumok előtt rendkívüli érdeklődést váltott ki a visegrádi Palotában Vitéz János egykori dolgozószobájának falán feltárt freskókról kialakított szakvéleménye, amely szerint ezek alkotója az akkoriban még pályakezdő fiatal Botticelli volt.
Több száz szakmai publikációja mellett egyetemi tanári tevékenykedését kell kiemelnünk, amelynek során ennek a ritka szakmának számos lelkes művelőjét tanította a művészet értő és alapos kutatására. Diákjai Omnis creatura significans címmel adtak ki 70. születésnapi köszöntésére egy vaskos tisztelgő kötetet.
A fáradhatatlanul dolgozó professzort, mint a művészettörténészek egyik ritka, sokoldalú kutatóját és nagyszerű pedagógusát köszöntjük a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozatának Művészetelméleti- [a jövőben Cs. Szabó Lászlóról elnevezni kívánt]-díjának átvételén.