Magatartásának is jellemző sajátossága az a bölcs türelmesség a történelmi idő és a társadalmi valóság közönyével szemben, amelyet pályatársainál már megfigyelhettünk. Alkotói útjának indulását és alakulását kevés szakmai figyelem kísérte, művészettörténeti forrásokban alig találni róla dokumentumokat. A szakma rangos nemzetközi eseményeinek megbecsült résztvevője volt pályájának első évtizedeiben, hazai kiállításokon mégis csak az 1996 utáni időszakban mutatja be alkotásait. Harmadmagával képviselte a magyarországi ötvösséget az első és egyetlen Torontói Iparművészeti Világkiállításon 1974-ben.
 

Tanulmányainak befejezése után murális és más építészeti beruházásokhoz kapcsolódó munkákra kapott megbízást. Ezek között kiemelkedik a szombathelyi Isis Szállóba készült zománcberakással készített reliefje, valamint a kijevi Magyar Konzulátus épületébe komponált „Mese" című fali dísze. A murális munkákkal egyidőben készített kisebb méretű bronz körplasztikái személyes életterekbe kerültek és azoknak a világát gazdagítják. Pályáján az 1970-es évek közepétől születnek a profán ünnepek rangját, tekintélyét emelő serlegek, valamint a liturgikus célokat szolgáló kelyhek. A serlegek vésett képei jól érzékeltetik alkotójuk rendkívüli rajztudását, amelyről a szakmai köztudat máig őrzi annak emlékét, miképpen értékelte azt Borsos Miklós tanár úr már a főiskolai felvételi vizsgán is.

Muharos Lajos életművében kiemelkedő helyet foglal el az ékszerkészítés, amelynek nemes anyaga mindenkor az ezüst. Amiképpen a serlegek és kelyhek önmagunkkal való szembesülésre inspirálhatnak és ezáltal erősíthetik  identitásunkat, úgy az ékszerek különösen alkalmasak erre. A XXI. század elején, a társadalmi rangjától és feladatától megfosztott szubjektum önértelmezési és szerepkeresési törekvéseiben fontos élményt jelenthet, hogy azonosságtudatát milyen ékszerek viseletével fejezheti ki. Muharos Lajos szinte egyetlen műfaj számos változatával kínál lehetőséget erre: viaszvesztéses eljárással kialakított és utólagos cizellálással finomított figurális ezüst függő-ékszerek, az ún. násfák gazdag választékával.

Muharos Lajos a kortárs magyar ötvösművészet egyik legkiemelkedőbb személyisége. Akik ismerik, tudják róla, kerüli a nyilvános megjelenést, szereplést. Nem jár kiállítás megnyitókra, nem törekszik önálló kiállítások során megmutatni munkásságát, – nem írnak róla szakmai lapok, művészettörténészek. Ez a körülötte lévő csend adja számára azt a gazdagsággal teli belső életet, melyből születtek és születnek csodálatra méltó tárgyai.  Kelyhei, násfái nemcsak a páratlan magas szintű szakmai tudást mutatják meg, hanem egy visszavonultságban élő ember gondolatvilágába is bepillantást nyerhetünk általuk. Alkotásai a mély tartalmak mellett a humort sem nélkülözik. A klasszikus ötvösséget művelve, nem használ korszerű anyagokat, technikákat, csupán lelki gazdagságát tárja elénk. Köszönjük neki.

Katona Katalin