A fotográfiával, fotóművészettel kapcsolatos elméleti kutatások legismertebb, legeredményesebb magyar szakembere Kincses Károly. Már a 70-es évek végén felismerte, hogy a magyar fotóművészet „fokozottan hátrányos helyzetű". Munkásságát ennek a helyzetnek javítására szentelte.

A 80-as évek elején Flesch Bálinttal közösen felkutatták a lassan feledésbe merülő régi fotó-történeti technikákat, az úgynevezett nemes eljárásokat, a fényképezés feltalálása utáni első képrögzítő módszereket (dagerrotípia, nedves eljárások, stb). Ennek a munkának a jelentősége kettős: egyrészt lehetővé tették, hogy a közöttünk élő  és a jövendő fotográfusok használhassák művészi munkáikhoz a régi fotográfiai technikákat, másrészt lehetővé tették a lassan nálunk is létrejövő fotográfiai gyűjtemények számára a szakszerű műtárgy kezelést, múzeumi szakmai leltározást, restaurálást. Tulajdonképpen ezáltal vált lehetővé a fotómuzeológia tudományának magyarországi alkalmazása. (Lásd: Kincses Károly: Hogyan (ne) bánjunk (el) régi fényképeinkkel, MFM, 2000.)

Kincses Károly a Kecskeméten 1991-ben megalapított Magyar Fotográfiai Múzeum első igazgatója volt. Igazgatóként munkásságának két fő iránya: a magyar fotográfia megismertetése külföldön és a magyar fotográfusok munkásságának megismertetése a hazai közönséggel. Ekkoriban sok száz kiállítást rendezett Magyarországon, Berlinben, Prágában, Rómában, Bécsben, New Yorkban, Isztambulban, Párisban, Madridban, Moszkvában, Milánóban, Krakkóban…. Több mint hatvan fotóművészeti szakkönyvet adott ki, ezek nagyobbik részének szerzője is. Legsikeresebb a Fotográfusok Made in Hungary, mely a magyaron kívül még tíz nyelven jelent meg 1998 és 2005 között.

Jelentős részt vállalt 1995-99 között a műemléki Mai Manó műteremház felújításában, majd a restaurált épületben a Magyar Fotográfusok Háza működésének elindításában. Évekig a Mai Manó Ház művészeti vezetője volt.

Kincses Károlyt a Film- és Fotóművészeti Tagozat akadémikusai nagy többséggel ajánlották a 2014. évi Szőts István-díjra.

Haris László